2013. szeptember 29., vasárnap

41. Hiányozni fogsz!


   Harry szemszöge: (reggel)
Akárcsak a többi éjszaka ez is csodálatos volt. Egyszerűen nem tudok betelni Ali-vel! Hiányozni fog de nagyon! Most egy kicsit meg van haragudva rám, meg is értem. Az utolsó pillanatban megtudni...De biztos, hogy megbékél!
Ekkor észrevettem, hogy elkezdett mocorogni mellettem, aztán feléje fordultam, épp nyújtozkodott:
   -Jó reggelt Tündérem! - és egy nagy-nagy reggeli puszit kapott.
   -Neked is jó reggelt! - erre egy nagyot sóhajtott, nem birtam ki hogy meg ne kérdezzem, hogy még haragszik-é rám...
   -Ali, még haragszol rám, hogy nem mondtam el előbb, hogy elmegyünk?
   -Nem haragszom, de azért szólhattál volna...- és egy kis megbánt fejet vágott.
   -Ennek örülök. De amig még együtt vagyunk, addig csináljunk valami jót! Na mit szólsz?
   -És mi lenne az a jó? - mondta kihangsúlyozva a jó szót.
   -Hát nem is tudom...- erre az ajkaimba haraptam.
   -Tudod, hogy imádom ezt a cuki kis fejedet? - és erre megcirógatott, mint egy cicát. Még jó hogy tetszett...
*1 óra múlva:
Épp egymás mellett feküdtünk, nem akartunk kimászni az ágyból, bár soha nem múlnának el az ilyen pillanatok...
   -Ali, ébren vagy? - ebbe a pillanatban bevillant valami.
   -Mondjad. - mondta lágy hangján, amióta együtt vagyunk ő is olyan halkan "motyog" , úgy néz ki, hogy ragadós ez a dolog.
   -Úgy gondolom, hogy amióta együtt vagyunk sokkal jobb embernek érzem magam, van értelme mindennek. És...-erre egy kicsit megakadtam - és mit szólnál ha összeköltöznénk, csak mi ketten egy külön házba?
   -Harry, hát ez...eláll a szavam! - erre felugrott az ágyból és lerohant és össze-vissza csókolgatott.
   -Na akkor igen?
   -De még mekkora igen! - ezután lementünk a többiekhez és természetesen Ali azonnal elmondta a tervünket, de ez nem baj.
   -Egy kis figyelmet srácok! - erre mindenki felénk fordult. - Úgy döntöttünk, hogy Harry-vel különköltözünk!
   -Áááá de jóóóó! - kezdett el ujjongani Kelly.
   -Én már azt hittem, hogy megkérte Harry a kezed...- mondta Zayn és erre kacsintott felém. Értettem a célzást.
   -Jaj Zayn fejezd be! Eljön az is! - ripakodott rá Perrie.
   -Ezt meg kell ünnepelni gyerekek, főképp, hogy holnap megyünk Ausztráliába! - erre mind elhallgattunk.
   -Nekem nincs ünnepelni való kedvem...- szólalt meg Niall a sarokból, eléggé szomorú hangon.
Én meg csak "mi van Niall-el fejet vágtam" és Perrie-től vártam a választ. De Perrie csak megrázta a fejét, valaminek kellett történnie...Odamentem Niall-höz.
   -Mi történt Niall? - de erre még jobban összekucorodott.
   -Hagyjad majd elmondjuk. - mondta Zayn. Észrevettem, hogy Holly nincs itt, talán összevesztek? Majd a konyhába hivott Zayn:
   -Az történt, hogy Holly szakitott Niall-el. - erre oldalra húzta a száját.
   -De miért?
   -Ez az, amit mi sem tudunk, Niall nem mond semmit sem, reggel csak arra ébredtünk, hogy órditoznak vagyis Holly...
   -És nem hivtátok Holly-t?
   -Hivtuk, de ki volt kapcsolva... Szar ügy!
   -Hát az...-erre elgondolkodva felkullogtam a szobámba.

    Aznap este (Harry):
Le voltam döbbenve, hogy Niall-ék szakitottak...Remélem, hogy hamar rájönnek, hogy nem birják egymás nélkül és újra összejönnek. Eljött az utolsó közös este. Nem mentünk el bulizni, inkább pátyolgattuk Niall-t. Valahogy olyan levert volt a hangulat...Nem is maradtunk fenn sokáig, mivel már reggel 10-kor a reptéren kell legyünk. Majd Ali-vel lefeküdtünk aludni:
   -Harry - kezdte el bajjósló hangon Ali a mondandóját - úgy-e minden rendben lesz? - és közbe olyan szomorú fejet vágott.
   -Hogy érted, hogy minden rendben lesz? - ültem közelebb hozzá és haját a füle mögé toltam és felemeltem az állát.
   -Félek, hogy valami történni fog veled...
   -Mi történne velem? - nem értettem, hogy mit akar ebből kihozni.
   -Nem tudom, csak olyan megérzésem van...
   -Nem kell félned, nem lesz semmi se! - engem is elszomoritott.
   -Minden nap amikor csak lehet beszéljünk...ez olyan hosszú időnek tűnik...
   -Lehet, hogy hosszú, de túléljük! Ebben biztos lehetsz! - és adtam egy csókot.
   -Hiányozni fogsz! - erre mindkettőnk szemébe könny gyűlt.
   -Te is hiányozni fogsz nekem! - és percekig összeölelkezve, szótlanul maradtunk.

2013. szeptember 22., vasárnap

40. Boldog évfordulót! :)


   Ali szemszöge:
Nagyon izgatott voltam, hogy hova visz el Harry, de abban biztos voltam, hogy valami romantikus helyre. De azt nem gondoltam, hogy pont oda ahova mentünk...
  -Hölgyem megérkeztünk! - és hamar kinyitotta az ajtót. Majd egy kedves kis vigyorral az arcán kisegitett a kocsiból.
  -Harry, ez most komoly, hogy ide jövünk? - el volt állva a szavam.
  -Igen, ez nagyon is komoly! A London Eye csak a kettőnké ezen a estén! - édes istenem! Ezt nem hiszem el!
  -De Harry, ez meg...ez hogy jutott az eszedbe?
  -Nem tudom, csak úgy jött és ha kell még a Mont Everest-re is elvinnélek. - jól esett ezt hallani...
  -Oda azért éppenséggel ne menjünk. - jegyeztem meg viccesen, amin mindketten elmosolyodtunk. Aztán beszálltunk az egyik kabinba és a legtetejére mentünk. Gyönyörű volt a kilátás. Egy darabig összelelkezve álltunk az ablaknál, amig felértünk a tetejére, utána leültünk.
  -Harry köszönöm, hogy elhoztál ide! Álmomban nem gondoltam volna, hogy egyszer itt fogok vacsorázni, azzal az emberrel akit a világon a legjobban szeretek!
  -Nem kell megköszönnöd! Ez csak természetes, hogy mindent megteszek azért, hogy a legjobb legyen neked! - erre egy kicsit elérzékenyültem. Elmondhatalanúl jól esett!
  -És hogy izlett a bolonyai spagetti? - nézett huncutan Hazza.
  -Fenséges volt, ha már ennyire érdekel! - csúfolkodtam vele, mivel tudtam, hogy nem ezt akarta kérdezni. Egy kicsit zavarban volt, de nem tudom, hogy miért.
  -Ennek örülök...- erre meg elgondolkodott.
  -Mi a baj, úgy el vagy gondolkodva?
  -Igen...- erre meg csak egyet nevetett.
  -És megtudhatnám, hogy min? - néztem rá kiváncsian. Néha nem értem és nem is tudom, hogy mire gondol, egy megfejthetetlen rejtély.
  -Semmi, hülyeség... - na ez az ami aztán nagyon tud idegesiteni. Látom, hogy van valami, de nem mondja meg...
  -Én úgy tudom, hogy egymásnak mindent elmondunk...- rosszul esett.
  -Holnap megyünk Ausztráliába. - erre egy kicsit ledöbbentem, hogy csak most mondja.
  -De ezt mikor tudtad meg vagy meddig maradtok?
  -Már 2 napja tudom. Tudom, hogy kellett volna szóljak, de nem akartam, hogy az évfordulóra rossz legyen a kedved. De az biztos, hogy 3 hétig ott leszünk, de lehet belőle több is.
  -Értem. - csak ennyit tudtam mondani, mit fogok csinálni Harry nélkül ennyi időn keresztül?
  -Figyelj Ali! - közbe megfogta a kezem és mélyen a szemembe nézett. - Tudom, hogy nehéz lesz, de eltelik valahogy, itt vannak a csajok és jól ellesztek. És amikor csak lehet beszélünk! - erre könnyek gyűltek a szemembe.
  -Ne sirj, most ne! - törölte le a könnyeket az arcomról. Majd egy kis idő múlva jobban lettem.
  -Most jobb ha megyünk, mert fel kell tartalékoljunk. - erre egy "Harry-s vigyort vágott", ami mindent elárult, hogy mit szeretne.
Majd megindult a kerék és lassan ereszkedtünk. Amikor leértünk még egy kicsit álltunk.
  -Boldog évfordulót! - adott egy csókot Harry.
  -Neked is boldog évfordulót! - és erre megérkeztek a paparazzik is. Aminek mi annyira örültünk...
  -Gyere gyorsan a kocsihoz! - és elkezdtünk futni. Szerencsére hamar odaértünk a kocsihoz.
  -Azt hiszem, hogy megvolt az esti edzésünk. - mondta Harry, érdekes most jól birta a futást, de én nem bizonyultam jó futónak.
  -Még jó, hogy csak a végére jöttek...De ez idegesitő még ennyi idő után is. - kezdtem el háborogni, de Harry csak magához húzott és adott egy forró csókot. Elfelejtettem az összes paparazzit, nem érdekelt semmi és senki csak hogy Harry-vel lehessek! Aztán hazaértünk, a srácok már le voltak feküdve. Próbáltunk halkan felmenni a lépcsőn, de nem nagyon sikerült, nagy nevetgélve vitt felfelé Hazza, egyszer-egyszer megálltunk és nagy csókcsatákat vivtunk, nehéz volt feljutni a szobánkba. De sikerült, Harry hamar becsukta az ajtót és utána egy hosszú éjszaka előtt álltunk...

2013. szeptember 12., csütörtök

Secret :)


    MÁSFÉL ÉV MÚLVA:
Már két éve, hogy megismerkedtünk Harry-vel. Azóta minden rendben van, őrülten szeretjük egymást! Közbe felvételiztem egy egyetemre, ahol pszihológiát tanulok, ha minden jól megy 4 év múlva már Dr. Alice Thomson leszek, Vagy talán Styles? Ezt még nem tudom, de az biztos, hogy a kapcsolatunk nagyon erős! Közbe Harry nagybácsi lett, Gem-nek született egy tündéri kislánya Diana. Olyan kis édes, mindig mosolyog mindenkire. Harry igazán jó nagybácsi, odavan az unokahúgáért. El sem tudom képzelni, hogy majd a saját gyermekét hogy fogja szeretni...Remek apa fog válni belőle!

   Harry szemszöge:
Sok minden történt ebben a másfél évben, de a legfontosabb, hogy Ali-vel még mindig nagyon szeretjük egymást. Pont ma van, hogy 2 éve megismerkedtünk, igy elviszem vacsorázni egy elegáns étterembe. Csak nem tudom, hogy hova:
  -Louis, egy kicsit gyere ide. - kiáltottam át a lépcsőről a nappaliba.
  -Mondjad, mi az?
  -Gyere fel a szobámba. - hivtam magam után.
  -Oké de mondjad! - kezdett el türelmetlen lenni.
  -Hát az a helyzet, hogy Ali-vel már 2 éve együtt vagyunk és nem tudom, hogy hova vigyem el vacsorázni...- néztem Louis-ra kétségbeesetten.
  -Huuu tényleg azonban én is készülhetek...Hát Harry figyelj! Fogalmam sincs! Szerintem ne menjetek étterembe, hanem valahol itt a városban egy romantikus helyre vidd el, ahol csak ti ketten vagytok. - vakarta meg közbe Louis a tarkóját.
  -Oké, köszi szépen, sokat segitettél! - összepacsiztunk majd megöleltem, majd kocsiba szálltam.
Majd megkaptam a megfelelő és felejthetetlen helyet. Biztos, hogy tetszeni fog neki. De kéne valaki, aki egy kicsit lefoglalja...De ki legyen az?...Ááá, megvan, Miranda. Ő tökéletes lesz, úgyis elköltöztek a 1D házból ( de még ott is szoktak lakni), de ott majd elfoglalja magát, amig én készülődök:
   -Miranda szia! - hivtam fel telefonon.
   -Szia Harry, mit csinálsz?
   -Épp meglepetéssel készülök Ali-nek és kéne a segitséged.
   -Oké, mondjad miről van szó. - nagyon lelkesnek tűnt.
   -2 éve, hogy együtt vagyunk és...- de erre nem engedte, hogy mondjam tovább.
   -Ne is mondj semmit se, felhivom, hogy jöjjön át. - hát ez hamar ment.

   Miranda szemszöge:
Miután beszéltem Harry-vel azonnal felhivtam Ali-t. Szerencsére volt kedve feljönni. Úgy gondoltam, hogy megnézünk valami filmet vagy elviszem egy pihentető masszázsra. Úgy döntöttünk, hogy masszázsra megyünk:
   -Köszi, hogy elhivtál. Nagyon jó itt! - ujjongott Ali.
   -Szivesen, de most nyugodj meg és csak lazits! - mondtam egy kicsit előkelő, úri hangon.
   -De hiányzik Harry, úgy volt, hogy az egész napot együtt töltjük...- csalódottnak tűnt...
   -Még van időtök együtt lenni, talán egy egész életen át! - kacsintottam rá, de nem nagyon viditotta fel.
   -Igazad lehet...
   -Csak lehet? - rimánkodtam rá. - Nekem mindig igazam van édes! - közbe játszodtam a sértődöttet.
   -Na jó, legyen igazad! - adta be a derekát Ali.
*Kijöttünk a masszőrtől hamar megnéztem a telefonom, hogy keresett-e valaki, Harry irt sms-t: "Ha végeztetek, akkor gyertek ide a házhoz, de ne gyertek be a nappaliba, mert készülök, hamar vidd fel az emeletre és vegyen fel valami elegánsat. Egy percre se hagyd magára!!! :) köszi :*"
Oké, bár én is kiváncsi vagyok, hogy mire készül. Mivel már nem volt más programunk gondoltuk, hogy elindulunk hazafelé. Megérkeztünk:
   -Miranda várj egy kicsit, még be kell menjek a konyhába. - na azt már nem, inkább elráncigáltam. - Mira, most miért ráncigálsz? Nem ihatok? - nem mondhattam semmit sem, úgyhogy csak húztam.
   -Bocsi, de most fontos dolgunk van.
   -Szabad tudnom, hogy mi? Amióta kijöttünk a masszázsról, azóta olyan furán viselkedsz...Jól vagy?
   -Persze, hogy jól vagyok. De vegyél fel valami elegáns rucit! - láttam, hogy nem érti, hogy mit akarok kihozni belőle. - Ali talán lebetűzzem neked, hogy öltözz? - lehet, hogy nem kellett volna igy reagálnom, de azt akartam, hogy minden rendben legyen.
   -Oké, de hova megyünk?
   -Meglátod! - kezd egy kicsit feszélyezni ez a titkolózás, de nem csalódhat bennem Harry.
   -Jó, meg se szólalok! - emelte fel a kezeit és mint egy kis robot engedelmeskedett nekem. Miközbe öltözz a furdőben én irtam Harry-nek egy sms-t, hogy mindjárt kész van.
   -Na milyen? - közbe megpördült, mint egy hercegnő. Nekem az állam leesett, hát még Harry-nek...
   -Tökéletes! - mondtam elvarázsolva.
   -Na akkor mehetünk?
   -Persze! - és kijöttünk a szobából. Majd lassan jöttünk le a lépcsőn, ekkor meg elénk ugrott Harry és a kezében volt egy szál rózsa.
Elképesztően jól nézett ki...Ali-nek meg elállt a szava. Olyan szépek együtt!
   -Hölgyem, megtisztelne ha velem töltené a ma estéjét? Kérem karoljon belém! - kérdezte Harry és karját nyújtotta Ali felé, hogy karoljon bele. Mi meg a többiekkel csak ámulva néztük őket.
   -Szives örömest! - majd mint egy hercegnő kezdett integetni Ali. Olyan mint egy filmben és mi a srácokkal lettünk volna a házvezetők.

2013. szeptember 8., vasárnap

Unforgettable concert! :)


    Harry szemszöge:
Hamar összepakoltunk Ali-vel, aztán indulhattunk is haza. Elköszöntünk anyuéktól, meg Gem-éktől. Nehéz itt hagyni őket, ahányszor elmegyek itthonról anyu mindig sir, még nehezére esik látni azt, hogy elmegyek, és kitudja, hogy mikor jövök haza. Talán már 2 hét múlva itthon leszek, vagy 2 hónap múlva?
Beszálltunk a kocsiba és elhajtottunk.

    Ali szemszöge:
Ez az esküvő olyan volt, mint egy tündérmese. Mindenki mosolyog és boldog. Harry-nek is sikerült a beszéde, engem is nagyon meghatott. De be kell valljam, hogy mi közbe beszélt elképzeltem a mi esküvőnket. Fura hiszen még csak fél éve vagyunk együtt, de ez nem számit. Erősnek érzem a kapcsolatunkat!
*Hazaértünk. Látszólag minden rendben van, a ház még nem gyulladt ki, a kertben pedig nincs semmi széthajigálva, de mi lehet bent? Besétáltunk Hazza-l és semmi pokolra utaló dolgot sem láttunk, de alig mentünk be a nappaliba egy új arcot vettünk észre. Ismerem őt! Csodálkozva mentünk egyre beljebb:
  -Sziasztok, na milyen volt az esküvő? - kérdezték egyszerre.
  -Nagyon szuper! De...- erre felugrott Zayn, tudta, hogy be kell mutasson valakit.
  -Gyertek üljetek le! Szeretnék mondani valamit. -ketten Harry-vel már tudtuk, hogy mit akar mondani. - Hát most már nem vagyok magányos farkas, van barátnőm és ő Perrie Edwards! - ekkor felállt Perrie.
  -Sziasztok, örülök, hogy megismerhetlek személyesen is! - mondta Perrie teljesen feldobódva. Kedves lánynak tűnik.
  -De ti mióta is vagytok együtt, vagy hogy találkoztatok? - kérdezte Harry. Elég érdekes helyzet, mert csak 2 napig nem voltunk itthon, de már barátnője van.
  -Hát ez úgy kezdődött, hogy mi már rég ismerjük egymást...Egy fesztiválon ismerkedtünk össze és megadtuk egymás számát. És rengeteget beszéltünk telefonon keresztül. Aztán titokban randiztunk és hát akkor jöttünk össze. - mondta Zayn, és közbe végig ölelték egymást. Nagyon édesek!
  -De még mindig nem értem, hogy mért kellett titokban randiznotok, hiszen nekünk bármit elmondhatsz...- mondta Hazz.
  -Ezt jól tudom, de drága Louis tuti, hogy szét kürtőlte volna! Igy is még nem akartam bemutatni, de meghallotta, amikor épp beszéltünk és kiszedett belőlem mindent. - vágott egy kicsit gúnyos arcot Zayn és közbe Louis-t nézte szúrós tekintetével.
   -Jól van na, de tudjátok, hogy milyen kiváncsi vagyok! - kezdett durciskodni, de Louis már csak ilyen, nem csalódtam benne.
   -Hát persze Louis, mi igy szeretünk gyere ide öleljelek meg! - annyira kis édes, nem kéne egyfolytába cikizni ezért.
   -Köszi Ali, hogy megértessz!
   -Mindegy, a lényeg, hogy együtt vagytok és boldogok vagytok! Sok sikert! - örülök, hogy végre Zayn is beadta a derekát. Na meg a választása sem rossz..Gyönyörű lány Perrie!
   -Csak egy a baj! - kezdte el baljóslóan Liam. - Turné van! És ma este koncert! - erre mind egy "ja, tényleg" fejet vágtunk.
   -De ti is jössztök csajok! -mondta Niall.

    Koncert:
A fiúk hamarabb el kellett, hogy menjenek, hiszen még a koncert előtt tartottak dedikálást, addig mi nyugodtan el tudtunk készülni. Erre esett a választásom.
Majd elindultunk, hamar még hátramentünk a srácokhoz sok szerencsét kivánni, majd elkeveredtünk a rajongók között. Aztán megkezdődött a koncert. A Best Song Ever-re vonultak be nagy ugrálva és mi együtt tomboltunk a közönséggel, eszembe jutott az az időszak, amikor még nem ismertem Harry-t, már akkor odavoltam érte, s mit meg nem adtam volna, hogy a koncertjükre elmenjek...Ahogy a szobámba tomboltam és énekeltem a számaikat, vagy amikor meghallottam a tv-ben őket...Hmm, rég volt! S most meg a barátnője vagyok! Felfogni is nehéz...Sikerült melléje férkőznöm, de ő választhatott volna mást, mégis én vagyok neki az egyetlen!
* - Most pedig következzék a What Makes You Beautiful, ezt a számot a világ legszebb nőinek küldjük, akik nélkül most semmi lenne az életünk! - kiáltotta be Harry. E közbe mindvégig rám nézett. Én meg csak óriási vigyorral a számon néztem őt, azt hittem, hogy az erő kimegy a lábamból! Pont mint a legelső 1D koncerten...
   -És most jöjjön a Kiss You! Baby be mine tonight, mine tonghit, baby be mine tonight yeah! - énekelte Niall és egy igazán macsós fejet vágott, amire Holly, mint egy őrült felsikitott.
Észrevettem, hogy a srácok kicsit el vannak lágyulva, mindegyikőjük ki-ki néz, főképp a Summer Love cimű számnál. Harry az egyik magashangnál rám nézett és olyan...huuu, el nem tudom mondani milyen érzés tőrt ki belőlem. Jött, hogy felugorjak a szinpadra és megcsókoljam! Eszméletlen!
Majd Louis is ugyanezt tette Kelly-vel.
Alig győztük egymást ébresztgetni a rózsaszin felhőkből! Odáig voltunk értük! De egyszer csak Harry elfelejtette a szöveget, addig-addig szemeztünk. De Liam szerencsére nem blokált le igy elénekelte Harry részét. Én egyből észrevettem, hogy baj van. A srácok persze ezt élvezték, főképp Zayn. De Harry jól megdorgálta Zayn-t.
Zavarban volt, még soha nem történt vele ilyesmi, de én édesnek tartottam...Ajjj...nem tudok betelni vele!!!
Majd eljött a koncert vége. Elköszöntek, majd mi hátrarohantunk a backstage-be.
   -Huu, csajok ez valami...valami...
   -Eszméletlen volt! - egészitettem ki Miranda-t.
   -Szegény Harry elfelejtette a szöveget. - nevetett Perrie. - Nagyon jó hatással vagy rá Ali! - közbe oldalba bökött.
   -Azért elég kellemetlen lehetett...- mondta Kelly. - De Louis! Ah, olyan édes! - ekkor az öltöző ajtajához értünk.
   -Sziasztok srácok! - ekkor mind lerohantuk őket és mindrnki a párja ölébe volt ülve, pár percig csak csendben ültünk, majd Niall elkezdte énekelni a Little Things-et: "I won't let these little things slip out of my mouth,But if I do, it's you, oh it's you, they add up to,I'm in love with you and all these little things."
Nagyon romantikus pillanatok voltak ezek, mondhatni 5-ös randi.  
Olyan jó érzés tudni, hogy van akire számithatunk, hogy van akihez odabújhatunk,  vagy elég ha egymásra nézünk és elmondjuk, hogy szeretlek. Van aki odafigyel ránk és óv, vagy tiszta szivéből szeret. Ezek a kis dolgok lehetővé teszik, hogy igazán boldog életet éljünk. Mert ezekből a kis dolgokból lesznek nagy dolgok!

2013. szeptember 5., csütörtök

37. Gemma's wedding


    Harry szemszöge:
Eljött a nagy nap Gemma számára! Megházasodik, az én kis nővérkém. Nem is lenne baj, de sajnos elköltöznek Austin állása miatt. Dublin-ba mennek. Igy is keveset látom, ezek után még annyit sem. De tudom, hogy igy lesz jó neki, az ő döntése. A kapcsolatukkal együtt vállalták ezt. Nem akarom hogy lássa, hogy szomorkodok, próbálok jó képet vágni ehhez az egészhez:
   -Gem, gyere öltözz fel, nincs már sok idő! - kiálltotta az unokatestvérem, Naomi. Ő késziti fel.
   -Megyek egy perc! - kiálltotta vissza Gemma. Nagyon ideges, azt se tudja, hogy hova menjen annyi tennivaló van. Anyu egész végig ott van vele és segit. Én meg a szövegemet gyakorlom, ami most megy, de mire ki kell álljak biztos elrontom, nem vagyok valami nagy szónok, de ezt át kell vészeljem. Egész nap a szobámban gyakoroltam a hangsúlyozást:
   -Harry szivem mit csinálsz? - lépett be Ali. Annyira szép volt, ő volt az egyik koszorús lány.
   -Csak gyakorlok. - mutattam oda a szövegem és elhúztam a számat.
   -Nem megy?
   -De megy, csak tudom, hogy elrontom...
   -Ne légy ilyen kishitű! Gyere segitek! - olyan édes. Ezt szeretem benne, hogy olyan segitőkész. És sikerült is, simán elmondtam.
   -Harry, Ali gyertek mindjárt kezdődik! - kiáltotta anya, ő is nagyon izgúl. Lementünk, még volt egy kis megbeszélés és kezdődhetett a menet. Az összes vendég kint volt a kertben, mi is a helyünkre ültünk, majd apa megkerülte a kertet Gem-mel és lassan bevonúltak. Mindenki őket nézte, láttam, hogy Gem nagyon elszánt és boldog, onnantól kezdve megnyugodtam. Majd apa átadta Gem-et Austin-nak, ekkor Ali felém fordúlt és valami külölegeset láttam a szemébe, amit soha.
Majd jött az a bizonyos igen kimondása:
   -Gemma Anne Styles, fogadod az itt megjelent Austin Cruz-t?
   -Fogadom!
   -Austin Cruz, fogadod azt itt megjelent Gemma Anne Styles-t?
   -Fogadom!
   -Ettől a pillanattól kezdve házastársaknak nyilvánitalak benneteket, Austin megcsókolhatod a menyasszonyt!
*Jöhet a buli! Szintén a kertben tartottuk. Rengeteg kaja, zene...De rögtön jöttem én a beszédemmel. Azt hittem, hogy szétvet az ideg:
   -Harry, csak szivből! - mosolygott megnyugtatóan Ali.
Erre én csak bólintottam. És felmentem a szinpadra:
"Hello mindenkinek!Hát igen...eljött ez a pillanat is.- túrtam a hajamba, zavarban voltam- Gemma megházasodott. Sokszor elképzeltem ezt a pillanatot, tudtam, hogy egyszer ide ki kell álljak. - ekkor Ali szemébe néztem, tudtam, hogy a lényegre kell térjek- Nem vagyok valami nagy szónok, de ha a testvéremről van szó úgy érzem, hogy egy napin keresztül mesélhetnék. Az elején nehéz volt megszokni azt a gondolatot, hogy Gem elmegy, de tudtam, hogy igy boldog lesz. Neki is nehéz lehetett, amikor én elmentem és hetekig nem láttuk egymást, azelőtt pedig mindig együtt voltunk.- ekkor rápillantottam, láttam, hogy el van érzékenyülve. Emlékszem, amikor legelőször találkozott Austin-nal. Nem lehetett levakarni a mosolyt az arcáról, az ő szerelmük első látásra létrejött. Nem volt soha ilyen boldog Gem, mint amióta együtt vannak Austin-nal. Arra is emlékszem, amikor itt a kertben megrendezte a saját esküvőjét 9 évesen. Felöltözött egy habos-babos ruhába és én voltam a tanúja akárcsak most. De azóta jó pár év eltelt és mindketten felnőttünk! Benőtt a fejünk lágya, külön úton járunk, de a lényeg, hogy mi mindig testvérek maradunk és ezt senki se veheti el tőlünk! Sok boldogságot!"
Ekkor lesétáltam a szinpadról és odamentem Gem-hez, szegény szinte elkezdett sirni:
   -Harry szeretlek, te vagy a legjobb testvér a földön! - majd megölelt.
   -Én is szeretlek Gem! - és visszamentem az asztalunkhoz.
   -Ügyes voltál Harry, tudtam, hogy sikerülni is fog! - adott egy csókot Ali.
   -Igazad volt! Csak szivből...

    Másnap reggel:
Nagyon fáradtak voltunk. Még el sem takaritottunk a vendégek után, úgyhogy nem lehetett valami sokat lustálkodni. Untam felkelni, de muszáj volt. Kiültünk a teraszra kávézni és Gem-et az ölembe ültettem, rengeteget beszéltünk, de fogtunk is neki takaritani. Majd ebéd után indultunk hazafelé.

2013. szeptember 2., hétfő

36. Tattoos! :P


   3 hónappal később:
Épp a srácokkal üvegeztünk, ami abba torkollott, hogy be kellett vállaljunk dolgokat. Kötelező volt! Louis át kellett menjen a szomszédba teljesen pucéran és be kellett csengessen, és még beszélnie is. Persze mi nagyon élveztük és még le is filmeztük az összes hülyeséget. Holly bele kellett másszon egy kukába, ami valjuk be nem lehetett valami kellemes...Aztán jöttem én:
   -Ali nem lenne kedved csináltatni egy tetkót? - kérdezte Zayn.
   -Hát...nem nagyon, bár gondoltam, hogy csináltatnék, de nem tudom...de ha jobban belegondolok egy tetkótól nem lesz semmi bajom.
   -Ez a beszéd! - mondta Niall és összepacsiztunk.
   -De csak akkor ha én választhatom ki, hogy mi legyen és nem lesz nagy. - szögeztem le elhatározottan. Nem szeretem a nagy tetkókat és azt se ha tele van vele valaki.
   -Oké, legyen, még ma megcsináltatod! - mondta keményen Louis.
   -De srácok...- erre félbeszakitottak.
   -Semmi srácok, megcsinálod és kész! - erre már bekussoltam. Fel is mentem a laptopért és keresgéltem a neten. És meg is kaptam.
   -Srácok megvan! - rohantam le a lépcsőn. -Vagyis megvannak! - 2-t csináltatok.
   -Na lássam! - mondta Zayn, kiváncsi voltam mit szól hozzá.
   -Ez nagyon menő!
   -Köszi. - de Harry?
   -Szivem mit szólsz, milyenek?
   -Nagyon jóóó! Tetszik! - lehet, hogy még én is megcsináltatom.
És ezzel el is mentünk egy tetoválóhoz, a srácok is hozzá járnak.
   -Sziasztok! - mondta kedvesen Joe. - Miben segithetek?
   -A barátnőm szeretne 2 tetkót. - mondta Harry és bemutatott neki.
   -5 perc és megcsinálom! - leültünk. Nagyon szoritottam Harry kezét, borzasztóan féltem, hogy fájni fog.
   -Ali nyugi! Nem lesz semmi, de annyira szoritod a kezem, hogy a vérkeringésem eláll. Majd  ülhettem bele a tetováló székbe. Eléggé fájt, de Harry egész végig fogta a kezem és azért jobban éreztem magam.
   -Kész is, ügyes voltál! Gyere nézd meg! - amikor megláttam az állam lesett, olyan jó lett.
   -Köszi Joe! - és megöleltem, majd hazamentünk.
*De készülődhettünk is holnapra, mivel Gemma férjhez megy. Szegény Harry még mindig nehezen tudja felfogni, hogy a nővére férjhez megy. Összepakoltunk, majd indultunk is, ott alszunk.
*Már fel volt diszitve a ház, minden gyönyörűen volt megszervezve. De még volt mit tenni. Gemma azt se tudta, hogy mit csináljon annyira ideges volt, de ez érthető. Hiszen ez óriási lépés a kapcsolatukban. Bár nem ismerem a vőlegényt, de biztos, hogy ő is olyan kedves mint Gemma.
   -Ali légyszi feljössz a szobámba? - kérdezte Gem.
   -Persze, mi a baj?
   -Semmi csak gyere. - nem tudtam elképzelni, hogy miért hiv fel.
   -Mondjad. - közbe becsuktam az ajtót.
   -Fontos amit mondok. Harry-ről van szó. - erre meglepődtem, azt hittem, hogy mást akar mondani.
   -Látom, hogy nagyon szeret Harry, teljesen beléd van bolondulva, soha egy lányt sem szeretett ennyire. És mondta, hogy veled el tudná képzelni az egész életét.- még mindig nem értettem, hogy mit akar ebből kihozni. - Nagyon szeresd őt! Megérdemlitek egymást! Soha nem mondtam ilyet, még a legjobb barátnőmnek se. De akinek mondtam, azok együtt is maradtak, és ezt komolyan gondolom. Jól álátok egymásnak! - jól esett, hogy ezt mondta. De még csak fél éve vagyunk együtt...
   -Köszi Gem! - és megöleltük egymást. -De ti is legyetek boldogok Austin-nal!

2013. augusztus 30., péntek

35. Sweet dream and insanity!

 
    Harry szemszöge:
Annyira örülök, hogy Ali is el tudná képzelni az életét velem...Lehet, hogy furán hangzik, hogy már ilyen hamar családról álmodozok, de épp ez a fura benne, hogy eddig egy lánnyal sem éreztem ezt. Mellette vagyok boldog! Úgy gondoltam, hogy jobb ha elmondom részletesen az álmomat:
   -Ali, lenne még valami az álommal kapcsolatban...- erre felkapta fejét.
   -Mondjad!
   -Ez nekem még mindig olyan...
   -Harry tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz! - erre egy "tudom" fejet vágtam.
   -Hát, úgy történt, hogy karácsony volt, épp diszitettem a fát, amikor 3 kis lurkóval besétáltál. - láttam, ahogy Ali szeme felcsillant, én meg csak mosolyogtam - Volt 2 nagy fiú, azt hiszem hogy ikrek voltak és volt egy pici lány is, de a nevükre nem emlékszem .Csak ültünk mi 5-en a fa körül, nem szóltunk egymáshoz, csak mi ketten néztük egymást és tátogtuk, hogy szeretlek.
    -Harry...ez...
    -Én már sokszor megálmodtam dolgokat, amik beteljesültek, és ha ez is...
    -Akkor mi leszünk a legboldogabbak!
    -Az biztos!
Ezután meg lesétáltunk az emeletről, mert lassan kellett induljunk. Szerintem Ali is jól érezte magát. De előbb még anya elhivott beszélni:
    -Kisfiam, kiváló a választásod! Nagyon helyes, inteligens lány Ali, hozzád való, becsüld meg!
    -Megigérem anya, de most mennünk kell!
    -Hát rendben, de gyertek máskor is!
    -Jövünk nyugodj meg! - megöleltük egymást, kaptam egy nagy anyai puszit és indulhattunk is.

    Megérkezés:
Nem tartott sokáig a nyugalom, mert a többiek épp pizzát sütöttek és az egész ház, de legfőképp a konyha úgy nézett ki, mintha háború lett volna, tiszta liszt minden. Gondoltuk, hogy mi is beszállunk Ali-vel. De egyik jobban nyafogott mint a másik, Niall türelmetlen volt, egész végig a csajok nyakán lógott. Louis egy kanállal kergette Liam-et, Zayn meg nagyon telefonált és mind olyanokat mondott, hogy szeretlek, majd találkozunk, ne hizelegj! Mi van itt? Alig tesszük ki a lábunk már mindenki megbolondul!
De úgy gondoltuk, hogy jó móka. Ali-vel szórtuk egymásra a lisztet:
    -Nemár Harry! Ezt még visszakapod!
    -Akkor kapj el! - elkezdtünk kergetőzni a házban. Majd nagy csikizésbe kezdtünk, ami persze Ali gyengéje. Hahaha...
    -Fejezd be Harry, kérlek!
    -Szeretem, amikor megadod magad...- néztem perverzen, de ekkor ránk nyitott Louis.
    -Hupsz! - csak ennyit tudott mondani.
    -Neked is szia Louis! - közbe leszálltam Ali-ről.
    -Talán egy bocsi elég? - nézet úgy mint egy kisegér, erre Ali az ablak felé fordulva elkezdett röhögni. Belőlem is kijött. Majd hallottuk ahogy Niall jön orditva, hogy kész a pizza. Mindenki lefutott és máris ehettünk. Mint a kannibálok, akik már rég nem ettek pont úgy ettünk mi is. De ekkor bejelentették, hogy elindul a turné jövő héten. Erre mind elhallgattunk. Ez azt jelenti, hogy a fiúk alig lesznek velünk...De a szomorkodást hamar felváltotta a jókedv. Úgy döntöttünk, hogy megnézünk egy filmet a Felhők Fölött 3 Méterrel-t. Annyira szeretem azt a filmet, el is érzékenyültem közbe. Egész végig Harry-hez voltam bújva, olyan kis kényelmes...