2013. szeptember 29., vasárnap

41. Hiányozni fogsz!


   Harry szemszöge: (reggel)
Akárcsak a többi éjszaka ez is csodálatos volt. Egyszerűen nem tudok betelni Ali-vel! Hiányozni fog de nagyon! Most egy kicsit meg van haragudva rám, meg is értem. Az utolsó pillanatban megtudni...De biztos, hogy megbékél!
Ekkor észrevettem, hogy elkezdett mocorogni mellettem, aztán feléje fordultam, épp nyújtozkodott:
   -Jó reggelt Tündérem! - és egy nagy-nagy reggeli puszit kapott.
   -Neked is jó reggelt! - erre egy nagyot sóhajtott, nem birtam ki hogy meg ne kérdezzem, hogy még haragszik-é rám...
   -Ali, még haragszol rám, hogy nem mondtam el előbb, hogy elmegyünk?
   -Nem haragszom, de azért szólhattál volna...- és egy kis megbánt fejet vágott.
   -Ennek örülök. De amig még együtt vagyunk, addig csináljunk valami jót! Na mit szólsz?
   -És mi lenne az a jó? - mondta kihangsúlyozva a jó szót.
   -Hát nem is tudom...- erre az ajkaimba haraptam.
   -Tudod, hogy imádom ezt a cuki kis fejedet? - és erre megcirógatott, mint egy cicát. Még jó hogy tetszett...
*1 óra múlva:
Épp egymás mellett feküdtünk, nem akartunk kimászni az ágyból, bár soha nem múlnának el az ilyen pillanatok...
   -Ali, ébren vagy? - ebbe a pillanatban bevillant valami.
   -Mondjad. - mondta lágy hangján, amióta együtt vagyunk ő is olyan halkan "motyog" , úgy néz ki, hogy ragadós ez a dolog.
   -Úgy gondolom, hogy amióta együtt vagyunk sokkal jobb embernek érzem magam, van értelme mindennek. És...-erre egy kicsit megakadtam - és mit szólnál ha összeköltöznénk, csak mi ketten egy külön házba?
   -Harry, hát ez...eláll a szavam! - erre felugrott az ágyból és lerohant és össze-vissza csókolgatott.
   -Na akkor igen?
   -De még mekkora igen! - ezután lementünk a többiekhez és természetesen Ali azonnal elmondta a tervünket, de ez nem baj.
   -Egy kis figyelmet srácok! - erre mindenki felénk fordult. - Úgy döntöttünk, hogy Harry-vel különköltözünk!
   -Áááá de jóóóó! - kezdett el ujjongani Kelly.
   -Én már azt hittem, hogy megkérte Harry a kezed...- mondta Zayn és erre kacsintott felém. Értettem a célzást.
   -Jaj Zayn fejezd be! Eljön az is! - ripakodott rá Perrie.
   -Ezt meg kell ünnepelni gyerekek, főképp, hogy holnap megyünk Ausztráliába! - erre mind elhallgattunk.
   -Nekem nincs ünnepelni való kedvem...- szólalt meg Niall a sarokból, eléggé szomorú hangon.
Én meg csak "mi van Niall-el fejet vágtam" és Perrie-től vártam a választ. De Perrie csak megrázta a fejét, valaminek kellett történnie...Odamentem Niall-höz.
   -Mi történt Niall? - de erre még jobban összekucorodott.
   -Hagyjad majd elmondjuk. - mondta Zayn. Észrevettem, hogy Holly nincs itt, talán összevesztek? Majd a konyhába hivott Zayn:
   -Az történt, hogy Holly szakitott Niall-el. - erre oldalra húzta a száját.
   -De miért?
   -Ez az, amit mi sem tudunk, Niall nem mond semmit sem, reggel csak arra ébredtünk, hogy órditoznak vagyis Holly...
   -És nem hivtátok Holly-t?
   -Hivtuk, de ki volt kapcsolva... Szar ügy!
   -Hát az...-erre elgondolkodva felkullogtam a szobámba.

    Aznap este (Harry):
Le voltam döbbenve, hogy Niall-ék szakitottak...Remélem, hogy hamar rájönnek, hogy nem birják egymás nélkül és újra összejönnek. Eljött az utolsó közös este. Nem mentünk el bulizni, inkább pátyolgattuk Niall-t. Valahogy olyan levert volt a hangulat...Nem is maradtunk fenn sokáig, mivel már reggel 10-kor a reptéren kell legyünk. Majd Ali-vel lefeküdtünk aludni:
   -Harry - kezdte el bajjósló hangon Ali a mondandóját - úgy-e minden rendben lesz? - és közbe olyan szomorú fejet vágott.
   -Hogy érted, hogy minden rendben lesz? - ültem közelebb hozzá és haját a füle mögé toltam és felemeltem az állát.
   -Félek, hogy valami történni fog veled...
   -Mi történne velem? - nem értettem, hogy mit akar ebből kihozni.
   -Nem tudom, csak olyan megérzésem van...
   -Nem kell félned, nem lesz semmi se! - engem is elszomoritott.
   -Minden nap amikor csak lehet beszéljünk...ez olyan hosszú időnek tűnik...
   -Lehet, hogy hosszú, de túléljük! Ebben biztos lehetsz! - és adtam egy csókot.
   -Hiányozni fogsz! - erre mindkettőnk szemébe könny gyűlt.
   -Te is hiányozni fogsz nekem! - és percekig összeölelkezve, szótlanul maradtunk.

1 megjegyzés: