37. Gemma's wedding

    Harry szemszöge:
Eljött a nagy nap Gemma számára! Megházasodik, az én kis nővérkém. Nem is lenne baj, de sajnos elköltöznek Austin állása miatt. Dublin-ba mennek. Igy is keveset látom, ezek után még annyit sem. De tudom, hogy igy lesz jó neki, az ő döntése. A kapcsolatukkal együtt vállalták ezt. Nem akarom hogy lássa, hogy szomorkodok, próbálok jó képet vágni ehhez az egészhez:
   -Gem, gyere öltözz fel, nincs már sok idő! - kiálltotta az unokatestvérem, Naomi. Ő késziti fel.
   -Megyek egy perc! - kiálltotta vissza Gemma. Nagyon ideges, azt se tudja, hogy hova menjen annyi tennivaló van. Anyu egész végig ott van vele és segit. Én meg a szövegemet gyakorlom, ami most megy, de mire ki kell álljak biztos elrontom, nem vagyok valami nagy szónok, de ezt át kell vészeljem. Egész nap a szobámban gyakoroltam a hangsúlyozást:
   -Harry szivem mit csinálsz? - lépett be Ali. Annyira szép volt, ő volt az egyik koszorús lány.
   -Csak gyakorlok. - mutattam oda a szövegem és elhúztam a számat.
   -Nem megy?
   -De megy, csak tudom, hogy elrontom...
   -Ne légy ilyen kishitű! Gyere segitek! - olyan édes. Ezt szeretem benne, hogy olyan segitőkész. És sikerült is, simán elmondtam.
   -Harry, Ali gyertek mindjárt kezdődik! - kiáltotta anya, ő is nagyon izgúl. Lementünk, még volt egy kis megbeszélés és kezdődhetett a menet. Az összes vendég kint volt a kertben, mi is a helyünkre ültünk, majd apa megkerülte a kertet Gem-mel és lassan bevonúltak. Mindenki őket nézte, láttam, hogy Gem nagyon elszánt és boldog, onnantól kezdve megnyugodtam. Majd apa átadta Gem-et Austin-nak, ekkor Ali felém fordúlt és valami külölegeset láttam a szemébe, amit soha.
Majd jött az a bizonyos igen kimondása:
   -Gemma Anne Styles, fogadod az itt megjelent Austin Cruz-t?
   -Fogadom!
   -Austin Cruz, fogadod azt itt megjelent Gemma Anne Styles-t?
   -Fogadom!
   -Ettől a pillanattól kezdve házastársaknak nyilvánitalak benneteket, Austin megcsókolhatod a menyasszonyt!
*Jöhet a buli! Szintén a kertben tartottuk. Rengeteg kaja, zene...De rögtön jöttem én a beszédemmel. Azt hittem, hogy szétvet az ideg:
   -Harry, csak szivből! - mosolygott megnyugtatóan Ali.

Erre én csak bólintottam. És felmentem a szinpadra:
"Hello mindenkinek!Hát igen...eljött ez a pillanat is.- túrtam a hajamba, zavarban voltam- Gemma megházasodott. Sokszor elképzeltem ezt a pillanatot, tudtam, hogy egyszer ide ki kell álljak. - ekkor Ali szemébe néztem, tudtam, hogy a lényegre kell térjek- Nem vagyok valami nagy szónok, de ha a testvéremről van szó úgy érzem, hogy egy napin keresztül mesélhetnék. Az elején nehéz volt megszokni azt a gondolatot, hogy Gem elmegy, de tudtam, hogy igy boldog lesz. Neki is nehéz lehetett, amikor én elmentem és hetekig nem láttuk egymást, azelőtt pedig mindig együtt voltunk.- ekkor rápillantottam, láttam, hogy el van érzékenyülve. Emlékszem, amikor legelőször találkozott Austin-nal. Nem lehetett levakarni a mosolyt az arcáról, az ő szerelmük első látásra létrejött. Nem volt soha ilyen boldog Gem, mint amióta együtt vannak Austin-nal. Arra is emlékszem, amikor itt a kertben megrendezte a saját esküvőjét 9 évesen. Felöltözött egy habos-babos ruhába és én voltam a tanúja akárcsak most. De azóta jó pár év eltelt és mindketten felnőttünk! Benőtt a fejünk lágya, külön úton járunk, de a lényeg, hogy mi mindig testvérek maradunk és ezt senki se veheti el tőlünk! Sok boldogságot!"
Ekkor lesétáltam a szinpadról és odamentem Gem-hez, szegény szinte elkezdett sirni:
   -Harry szeretlek, te vagy a legjobb testvér a földön! - majd megölelt.
   -Én is szeretlek Gem! - és visszamentem az asztalunkhoz.
   -Ügyes voltál Harry, tudtam, hogy sikerülni is fog! - adott egy csókot Ali.
   -Igazad volt! Csak szivből...

    Másnap reggel:
Nagyon fáradtak voltunk. Még el sem takaritottunk a vendégek után, úgyhogy nem lehetett valami sokat lustálkodni. Untam felkelni, de muszáj volt. Kiültünk a teraszra kávézni és Gem-et az ölembe ültettem, rengeteget beszéltünk, de fogtunk is neki takaritani. Majd ebéd után indultunk hazafelé.