41. Hiányozni fogsz!

   Harry szemszöge: (reggel)
Akárcsak a többi éjszaka ez is csodálatos volt. Egyszerűen nem tudok betelni Ali-vel! Hiányozni fog de nagyon! Most egy kicsit meg van haragudva rám, meg is értem. Az utolsó pillanatban megtudni...De biztos, hogy megbékél!
Ekkor észrevettem, hogy elkezdett mocorogni mellettem, aztán feléje fordultam, épp nyújtozkodott:
   -Jó reggelt Tündérem! - és egy nagy-nagy reggeli puszit kapott.
   -Neked is jó reggelt! - erre egy nagyot sóhajtott, nem birtam ki hogy meg ne kérdezzem, hogy még haragszik-é rám...
   -Ali, még haragszol rám, hogy nem mondtam el előbb, hogy elmegyünk?
   -Nem haragszom, de azért szólhattál volna...- és egy kis megbánt fejet vágott.
   -Ennek örülök. De amig még együtt vagyunk, addig csináljunk valami jót! Na mit szólsz?
   -És mi lenne az a jó? - mondta kihangsúlyozva a jó szót.
   -Hát nem is tudom...- erre az ajkaimba haraptam.
   -Tudod, hogy imádom ezt a cuki kis fejedet? - és erre megcirógatott, mint egy cicát. Még jó hogy tetszett...
*1 óra múlva:
Épp egymás mellett feküdtünk, nem akartunk kimászni az ágyból, bár soha nem múlnának el az ilyen pillanatok...

   -Ali, ébren vagy? - ebbe a pillanatban bevillant valami.
   -Mondjad. - mondta lágy hangján, amióta együtt vagyunk ő is olyan halkan "motyog" , úgy néz ki, hogy ragadós ez a dolog.
   -Úgy gondolom, hogy amióta együtt vagyunk sokkal jobb embernek érzem magam, van értelme mindennek. És...-erre egy kicsit megakadtam - és mit szólnál ha összeköltöznénk, csak mi ketten egy külön házba?
   -Harry, hát ez...eláll a szavam! - erre felugrott az ágyból és lerohant és össze-vissza csókolgatott.
   -Na akkor igen?
   -De még mekkora igen! - ezután lementünk a többiekhez és természetesen Ali azonnal elmondta a tervünket, de ez nem baj.
   -Egy kis figyelmet srácok! - erre mindenki felénk fordult. - Úgy döntöttünk, hogy Harry-vel különköltözünk!
   -Áááá de jóóóó! - kezdett el ujjongani Kelly.
   -Én már azt hittem, hogy megkérte Harry a kezed...- mondta Zayn és erre kacsintott felém. Értettem a célzást.
   -Jaj Zayn fejezd be! Eljön az is! - ripakodott rá Perrie.
   -Ezt meg kell ünnepelni gyerekek, főképp, hogy holnap megyünk Ausztráliába! - erre mind elhallgattunk.
   -Nekem nincs ünnepelni való kedvem...- szólalt meg Niall a sarokból, eléggé szomorú hangon.

Én meg csak "mi van Niall-el fejet vágtam" és Perrie-től vártam a választ. De Perrie csak megrázta a fejét, valaminek kellett történnie...Odamentem Niall-höz.
   -Mi történt Niall? - de erre még jobban összekucorodott.
   -Hagyjad majd elmondjuk. - mondta Zayn. Észrevettem, hogy Holly nincs itt, talán összevesztek? Majd a konyhába hivott Zayn:
   -Az történt, hogy Holly szakitott Niall-el. - erre oldalra húzta a száját.
   -De miért?
   -Ez az, amit mi sem tudunk, Niall nem mond semmit sem, reggel csak arra ébredtünk, hogy órditoznak vagyis Holly...
   -És nem hivtátok Holly-t?
   -Hivtuk, de ki volt kapcsolva... Szar ügy!
   -Hát az...-erre elgondolkodva felkullogtam a szobámba.

    Aznap este (Harry):
Le voltam döbbenve, hogy Niall-ék szakitottak...Remélem, hogy hamar rájönnek, hogy nem birják egymás nélkül és újra összejönnek. Eljött az utolsó közös este. Nem mentünk el bulizni, inkább pátyolgattuk Niall-t. Valahogy olyan levert volt a hangulat...Nem is maradtunk fenn sokáig, mivel már reggel 10-kor a reptéren kell legyünk. Majd Ali-vel lefeküdtünk aludni:
   -Harry - kezdte el bajjósló hangon Ali a mondandóját - úgy-e minden rendben lesz? - és közbe olyan szomorú fejet vágott.
   -Hogy érted, hogy minden rendben lesz? - ültem közelebb hozzá és haját a füle mögé toltam és felemeltem az állát.
   -Félek, hogy valami történni fog veled...
   -Mi történne velem? - nem értettem, hogy mit akar ebből kihozni.
   -Nem tudom, csak olyan megérzésem van...
   -Nem kell félned, nem lesz semmi se! - engem is elszomoritott.
   -Minden nap amikor csak lehet beszéljünk...ez olyan hosszú időnek tűnik...
   -Lehet, hogy hosszú, de túléljük! Ebben biztos lehetsz! - és adtam egy csókot.
   -Hiányozni fogsz! - erre mindkettőnk szemébe könny gyűlt.
   -Te is hiányozni fogsz nekem! - és percekig összeölelkezve, szótlanul maradtunk.

40. Boldog évfordulót! :)

   Ali szemszöge:
Nagyon izgatott voltam, hogy hova visz el Harry, de abban biztos voltam, hogy valami romantikus helyre. De azt nem gondoltam, hogy pont oda ahova mentünk...
  -Hölgyem megérkeztünk! - és hamar kinyitotta az ajtót. Majd egy kedves kis vigyorral az arcán kisegitett a kocsiból.
  -Harry, ez most komoly, hogy ide jövünk? - el volt állva a szavam.
  -Igen, ez nagyon is komoly! A London Eye csak a kettőnké ezen a estén! - édes istenem! Ezt nem hiszem el!
  -De Harry, ez meg...ez hogy jutott az eszedbe?

  -Nem tudom, csak úgy jött és ha kell még a Mont Everest-re is elvinnélek. - jól esett ezt hallani...
  -Oda azért éppenséggel ne menjünk. - jegyeztem meg viccesen, amin mindketten elmosolyodtunk. Aztán beszálltunk az egyik kabinba és a legtetejére mentünk. Gyönyörű volt a kilátás. Egy darabig összelelkezve álltunk az ablaknál, amig felértünk a tetejére, utána leültünk.
  -Harry köszönöm, hogy elhoztál ide! Álmomban nem gondoltam volna, hogy egyszer itt fogok vacsorázni, azzal az emberrel akit a világon a legjobban szeretek!
  -Nem kell megköszönnöd! Ez csak természetes, hogy mindent megteszek azért, hogy a legjobb legyen neked! - erre egy kicsit elérzékenyültem. Elmondhatalanúl jól esett!
  -És hogy izlett a bolonyai spagetti? - nézett huncutan Hazza.
  -Fenséges volt, ha már ennyire érdekel! - csúfolkodtam vele, mivel tudtam, hogy nem ezt akarta kérdezni. Egy kicsit zavarban volt, de nem tudom, hogy miért.
  -Ennek örülök...- erre meg elgondolkodott.
  -Mi a baj, úgy el vagy gondolkodva?
  -Igen...- erre meg csak egyet nevetett.
  -És megtudhatnám, hogy min? - néztem rá kiváncsian. Néha nem értem és nem is tudom, hogy mire gondol, egy megfejthetetlen rejtély.
  -Semmi, hülyeség... - na ez az ami aztán nagyon tud idegesiteni. Látom, hogy van valami, de nem mondja meg...

  -Én úgy tudom, hogy egymásnak mindent elmondunk...- rosszul esett.
  -Holnap megyünk Ausztráliába. - erre egy kicsit ledöbbentem, hogy csak most mondja.
  -De ezt mikor tudtad meg vagy meddig maradtok?
  -Már 2 napja tudom. Tudom, hogy kellett volna szóljak, de nem akartam, hogy az évfordulóra rossz legyen a kedved. De az biztos, hogy 3 hétig ott leszünk, de lehet belőle több is.
  -Értem. - csak ennyit tudtam mondani, mit fogok csinálni Harry nélkül ennyi időn keresztül?
  -Figyelj Ali! - közbe megfogta a kezem és mélyen a szemembe nézett. - Tudom, hogy nehéz lesz, de eltelik valahogy, itt vannak a csajok és jól ellesztek. És amikor csak lehet beszélünk! - erre könnyek gyűltek a szemembe.
  -Ne sirj, most ne! - törölte le a könnyeket az arcomról. Majd egy kis idő múlva jobban lettem.
  -Most jobb ha megyünk, mert fel kell tartalékoljunk. - erre egy "Harry-s vigyort vágott", ami mindent elárult, hogy mit szeretne.

Majd megindult a kerék és lassan ereszkedtünk. Amikor leértünk még egy kicsit álltunk.
  -Boldog évfordulót! - adott egy csókot Harry.
  -Neked is boldog évfordulót! - és erre megérkeztek a paparazzik is. Aminek mi annyira örültünk...
  -Gyere gyorsan a kocsihoz! - és elkezdtünk futni. Szerencsére hamar odaértünk a kocsihoz.
  -Azt hiszem, hogy megvolt az esti edzésünk. - mondta Harry, érdekes most jól birta a futást, de én nem bizonyultam jó futónak.
  -Még jó, hogy csak a végére jöttek...De ez idegesitő még ennyi idő után is. - kezdtem el háborogni, de Harry csak magához húzott és adott egy forró csókot. Elfelejtettem az összes paparazzit, nem érdekelt semmi és senki csak hogy Harry-vel lehessek! Aztán hazaértünk, a srácok már le voltak feküdve. Próbáltunk halkan felmenni a lépcsőn, de nem nagyon sikerült, nagy nevetgélve vitt felfelé Hazza, egyszer-egyszer megálltunk és nagy csókcsatákat vivtunk, nehéz volt feljutni a szobánkba. De sikerült, Harry hamar becsukta az ajtót és utána egy hosszú éjszaka előtt álltunk...

Secret :)

    MÁSFÉL ÉV MÚLVA:
Már két éve, hogy megismerkedtünk Harry-vel. Azóta minden rendben van, őrülten szeretjük egymást! Közbe felvételiztem egy egyetemre, ahol pszihológiát tanulok, ha minden jól megy 4 év múlva már Dr. Alice Thomson leszek, Vagy talán Styles? Ezt még nem tudom, de az biztos, hogy a kapcsolatunk nagyon erős! Közbe Harry nagybácsi lett, Gem-nek született egy tündéri kislánya Diana. Olyan kis édes, mindig mosolyog mindenkire. Harry igazán jó nagybácsi, odavan az unokahúgáért. El sem tudom képzelni, hogy majd a saját gyermekét hogy fogja szeretni...Remek apa fog válni belőle!

   Harry szemszöge:
Sok minden történt ebben a másfél évben, de a legfontosabb, hogy Ali-vel még mindig nagyon szeretjük egymást. Pont ma van, hogy 2 éve megismerkedtünk, igy elviszem vacsorázni egy elegáns étterembe. Csak nem tudom, hogy hova:
  -Louis, egy kicsit gyere ide. - kiáltottam át a lépcsőről a nappaliba.
  -Mondjad, mi az?
  -Gyere fel a szobámba. - hivtam magam után.
  -Oké de mondjad! - kezdett el türelmetlen lenni.
  -Hát az a helyzet, hogy Ali-vel már 2 éve együtt vagyunk és nem tudom, hogy hova vigyem el vacsorázni...- néztem Louis-ra kétségbeesetten.
  -Huuu tényleg azonban én is készülhetek...Hát Harry figyelj! Fogalmam sincs! Szerintem ne menjetek étterembe, hanem valahol itt a városban egy romantikus helyre vidd el, ahol csak ti ketten vagytok. - vakarta meg közbe Louis a tarkóját.
  -Oké, köszi szépen, sokat segitettél! - összepacsiztunk majd megöleltem, majd kocsiba szálltam.

Majd megkaptam a megfelelő és felejthetetlen helyet. Biztos, hogy tetszeni fog neki. De kéne valaki, aki egy kicsit lefoglalja...De ki legyen az?...Ááá, megvan, Miranda. Ő tökéletes lesz, úgyis elköltöztek a 1D házból ( de még ott is szoktak lakni), de ott majd elfoglalja magát, amig én készülődök:
   -Miranda szia! - hivtam fel telefonon.
   -Szia Harry, mit csinálsz?
   -Épp meglepetéssel készülök Ali-nek és kéne a segitséged.
   -Oké, mondjad miről van szó. - nagyon lelkesnek tűnt.
   -2 éve, hogy együtt vagyunk és...- de erre nem engedte, hogy mondjam tovább.
   -Ne is mondj semmit se, felhivom, hogy jöjjön át. - hát ez hamar ment.

   Miranda szemszöge:
Miután beszéltem Harry-vel azonnal felhivtam Ali-t. Szerencsére volt kedve feljönni. Úgy gondoltam, hogy megnézünk valami filmet vagy elviszem egy pihentető masszázsra. Úgy döntöttünk, hogy masszázsra megyünk:
   -Köszi, hogy elhivtál. Nagyon jó itt! - ujjongott Ali.
   -Szivesen, de most nyugodj meg és csak lazits! - mondtam egy kicsit előkelő, úri hangon.
   -De hiányzik Harry, úgy volt, hogy az egész napot együtt töltjük...- csalódottnak tűnt...
   -Még van időtök együtt lenni, talán egy egész életen át! - kacsintottam rá, de nem nagyon viditotta fel.
   -Igazad lehet...
   -Csak lehet? - rimánkodtam rá. - Nekem mindig igazam van édes! - közbe játszodtam a sértődöttet.
   -Na jó, legyen igazad! - adta be a derekát Ali.
*Kijöttünk a masszőrtől hamar megnéztem a telefonom, hogy keresett-e valaki, Harry irt sms-t: "Ha végeztetek, akkor gyertek ide a házhoz, de ne gyertek be a nappaliba, mert készülök, hamar vidd fel az emeletre és vegyen fel valami elegánsat. Egy percre se hagyd magára!!! :) köszi :*"
Oké, bár én is kiváncsi vagyok, hogy mire készül. Mivel már nem volt más programunk gondoltuk, hogy elindulunk hazafelé. Megérkeztünk:
   -Miranda várj egy kicsit, még be kell menjek a konyhába. - na azt már nem, inkább elráncigáltam. - Mira, most miért ráncigálsz? Nem ihatok? - nem mondhattam semmit sem, úgyhogy csak húztam.
   -Bocsi, de most fontos dolgunk van.
   -Szabad tudnom, hogy mi? Amióta kijöttünk a masszázsról, azóta olyan furán viselkedsz...Jól vagy?
   -Persze, hogy jól vagyok. De vegyél fel valami elegáns rucit! - láttam, hogy nem érti, hogy mit akarok kihozni belőle. - Ali talán lebetűzzem neked, hogy öltözz? - lehet, hogy nem kellett volna igy reagálnom, de azt akartam, hogy minden rendben legyen.
   -Oké, de hova megyünk?
   -Meglátod! - kezd egy kicsit feszélyezni ez a titkolózás, de nem csalódhat bennem Harry.
   -Jó, meg se szólalok! - emelte fel a kezeit és mint egy kis robot engedelmeskedett nekem. Miközbe öltözz a furdőben én irtam Harry-nek egy sms-t, hogy mindjárt kész van.
   -Na milyen? - közbe megpördült, mint egy hercegnő. Nekem az állam leesett, hát még Harry-nek...

   -Tökéletes! - mondtam elvarázsolva.
   -Na akkor mehetünk?
   -Persze! - és kijöttünk a szobából. Majd lassan jöttünk le a lépcsőn, ekkor meg elénk ugrott Harry és a kezében volt egy szál rózsa.

Elképesztően jól nézett ki...Ali-nek meg elállt a szava. Olyan szépek együtt!
   -Hölgyem, megtisztelne ha velem töltené a ma estéjét? Kérem karoljon belém! - kérdezte Harry és karját nyújtotta Ali felé, hogy karoljon bele. Mi meg a többiekkel csak ámulva néztük őket.
   -Szives örömest! - majd mint egy hercegnő kezdett integetni Ali. Olyan mint egy filmben és mi a srácokkal lettünk volna a házvezetők.

Unforgettable concert! :)

    Harry szemszöge:
Hamar összepakoltunk Ali-vel, aztán indulhattunk is haza. Elköszöntünk anyuéktól, meg Gem-éktől. Nehéz itt hagyni őket, ahányszor elmegyek itthonról anyu mindig sir, még nehezére esik látni azt, hogy elmegyek, és kitudja, hogy mikor jövök haza. Talán már 2 hét múlva itthon leszek, vagy 2 hónap múlva?
Beszálltunk a kocsiba és elhajtottunk.

    Ali szemszöge:

Ez az esküvő olyan volt, mint egy tündérmese. Mindenki mosolyog és boldog. Harry-nek is sikerült a beszéde, engem is nagyon meghatott. De be kell valljam, hogy mi közbe beszélt elképzeltem a mi esküvőnket. Fura hiszen még csak fél éve vagyunk együtt, de ez nem számit. Erősnek érzem a kapcsolatunkat!
*Hazaértünk. Látszólag minden rendben van, a ház még nem gyulladt ki, a kertben pedig nincs semmi széthajigálva, de mi lehet bent? Besétáltunk Hazza-l és semmi pokolra utaló dolgot sem láttunk, de alig mentünk be a nappaliba egy új arcot vettünk észre. Ismerem őt! Csodálkozva mentünk egyre beljebb:
  -Sziasztok, na milyen volt az esküvő? - kérdezték egyszerre.
  -Nagyon szuper! De...- erre felugrott Zayn, tudta, hogy be kell mutasson valakit.
  -Gyertek üljetek le! Szeretnék mondani valamit. -ketten Harry-vel már tudtuk, hogy mit akar mondani. - Hát most már nem vagyok magányos farkas, van barátnőm és ő Perrie Edwards! - ekkor felállt Perrie.
  -Sziasztok, örülök, hogy megismerhetlek személyesen is! - mondta Perrie teljesen feldobódva. Kedves lánynak tűnik.
  -De ti mióta is vagytok együtt, vagy hogy találkoztatok? - kérdezte Harry. Elég érdekes helyzet, mert csak 2 napig nem voltunk itthon, de már barátnője van.
  -Hát ez úgy kezdődött, hogy mi már rég ismerjük egymást...Egy fesztiválon ismerkedtünk össze és megadtuk egymás számát. És rengeteget beszéltünk telefonon keresztül. Aztán titokban randiztunk és hát akkor jöttünk össze. - mondta Zayn, és közbe végig ölelték egymást. Nagyon édesek!

  -De még mindig nem értem, hogy mért kellett titokban randiznotok, hiszen nekünk bármit elmondhatsz...- mondta Hazz.
  -Ezt jól tudom, de drága Louis tuti, hogy szét kürtőlte volna! Igy is még nem akartam bemutatni, de meghallotta, amikor épp beszéltünk és kiszedett belőlem mindent. - vágott egy kicsit gúnyos arcot Zayn és közbe Louis-t nézte szúrós tekintetével.
   -Jól van na, de tudjátok, hogy milyen kiváncsi vagyok! - kezdett durciskodni, de Louis már csak ilyen, nem csalódtam benne.
   -Hát persze Louis, mi igy szeretünk gyere ide öleljelek meg! - annyira kis édes, nem kéne egyfolytába cikizni ezért.
   -Köszi Ali, hogy megértessz!
   -Mindegy, a lényeg, hogy együtt vagytok és boldogok vagytok! Sok sikert! - örülök, hogy végre Zayn is beadta a derekát. Na meg a választása sem rossz..Gyönyörű lány Perrie!
   -Csak egy a baj! - kezdte el baljóslóan Liam. - Turné van! És ma este koncert! - erre mind egy "ja, tényleg" fejet vágtunk.
   -De ti is jössztök csajok! -mondta Niall.

    Koncert:
A fiúk hamarabb el kellett, hogy menjenek, hiszen még a koncert előtt tartottak dedikálást, addig mi nyugodtan el tudtunk készülni. Erre esett a választásom.

Majd elindultunk, hamar még hátramentünk a srácokhoz sok szerencsét kivánni, majd elkeveredtünk a rajongók között. Aztán megkezdődött a koncert. A Best Song Ever-re vonultak be nagy ugrálva és mi együtt tomboltunk a közönséggel, eszembe jutott az az időszak, amikor még nem ismertem Harry-t, már akkor odavoltam érte, s mit meg nem adtam volna, hogy a koncertjükre elmenjek...Ahogy a szobámba tomboltam és énekeltem a számaikat, vagy amikor meghallottam a tv-ben őket...Hmm, rég volt! S most meg a barátnője vagyok! Felfogni is nehéz...Sikerült melléje férkőznöm, de ő választhatott volna mást, mégis én vagyok neki az egyetlen!
* - Most pedig következzék a What Makes You Beautiful, ezt a számot a világ legszebb nőinek küldjük, akik nélkül most semmi lenne az életünk! - kiáltotta be Harry. E közbe mindvégig rám nézett. Én meg csak óriási vigyorral a számon néztem őt, azt hittem, hogy az erő kimegy a lábamból! Pont mint a legelső 1D koncerten...
   -És most jöjjön a Kiss You! Baby be mine tonight, mine tonghit, baby be mine tonight yeah! - énekelte Niall és egy igazán macsós fejet vágott, amire Holly, mint egy őrült felsikitott.

Észrevettem, hogy a srácok kicsit el vannak lágyulva, mindegyikőjük ki-ki néz, főképp a Summer Love cimű számnál. Harry az egyik magashangnál rám nézett és olyan...huuu, el nem tudom mondani milyen érzés tőrt ki belőlem. Jött, hogy felugorjak a szinpadra és megcsókoljam! Eszméletlen!
Majd Louis is ugyanezt tette Kelly-vel.

Alig győztük egymást ébresztgetni a rózsaszin felhőkből! Odáig voltunk értük! De egyszer csak Harry elfelejtette a szöveget, addig-addig szemeztünk. De Liam szerencsére nem blokált le igy elénekelte Harry részét. Én egyből észrevettem, hogy baj van. A srácok persze ezt élvezték, főképp Zayn. De Harry jól megdorgálta Zayn-t.

Zavarban volt, még soha nem történt vele ilyesmi, de én édesnek tartottam...Ajjj...nem tudok betelni vele!!!
Majd eljött a koncert vége. Elköszöntek, majd mi hátrarohantunk a backstage-be.
   -Huu, csajok ez valami...valami...
   -Eszméletlen volt! - egészitettem ki Miranda-t.
   -Szegény Harry elfelejtette a szöveget. - nevetett Perrie. - Nagyon jó hatással vagy rá Ali! - közbe oldalba bökött.
   -Azért elég kellemetlen lehetett...- mondta Kelly. - De Louis! Ah, olyan édes! - ekkor az öltöző ajtajához értünk.
   -Sziasztok srácok! - ekkor mind lerohantuk őket és mindrnki a párja ölébe volt ülve, pár percig csak csendben ültünk, majd Niall elkezdte énekelni a Little Things-et: "I won't let these little things slip out of my mouth,But if I do, it's you, oh it's you, they add up to,I'm in love with you and all these little things."
Nagyon romantikus pillanatok voltak ezek, mondhatni 5-ös randi.  
Olyan jó érzés tudni, hogy van akire számithatunk, hogy van akihez odabújhatunk,  vagy elég ha egymásra nézünk és elmondjuk, hogy szeretlek. Van aki odafigyel ránk és óv, vagy tiszta szivéből szeret. Ezek a kis dolgok lehetővé teszik, hogy igazán boldog életet éljünk. Mert ezekből a kis dolgokból lesznek nagy dolgok!

37. Gemma's wedding

    Harry szemszöge:
Eljött a nagy nap Gemma számára! Megházasodik, az én kis nővérkém. Nem is lenne baj, de sajnos elköltöznek Austin állása miatt. Dublin-ba mennek. Igy is keveset látom, ezek után még annyit sem. De tudom, hogy igy lesz jó neki, az ő döntése. A kapcsolatukkal együtt vállalták ezt. Nem akarom hogy lássa, hogy szomorkodok, próbálok jó képet vágni ehhez az egészhez:
   -Gem, gyere öltözz fel, nincs már sok idő! - kiálltotta az unokatestvérem, Naomi. Ő késziti fel.
   -Megyek egy perc! - kiálltotta vissza Gemma. Nagyon ideges, azt se tudja, hogy hova menjen annyi tennivaló van. Anyu egész végig ott van vele és segit. Én meg a szövegemet gyakorlom, ami most megy, de mire ki kell álljak biztos elrontom, nem vagyok valami nagy szónok, de ezt át kell vészeljem. Egész nap a szobámban gyakoroltam a hangsúlyozást:
   -Harry szivem mit csinálsz? - lépett be Ali. Annyira szép volt, ő volt az egyik koszorús lány.
   -Csak gyakorlok. - mutattam oda a szövegem és elhúztam a számat.
   -Nem megy?
   -De megy, csak tudom, hogy elrontom...
   -Ne légy ilyen kishitű! Gyere segitek! - olyan édes. Ezt szeretem benne, hogy olyan segitőkész. És sikerült is, simán elmondtam.
   -Harry, Ali gyertek mindjárt kezdődik! - kiáltotta anya, ő is nagyon izgúl. Lementünk, még volt egy kis megbeszélés és kezdődhetett a menet. Az összes vendég kint volt a kertben, mi is a helyünkre ültünk, majd apa megkerülte a kertet Gem-mel és lassan bevonúltak. Mindenki őket nézte, láttam, hogy Gem nagyon elszánt és boldog, onnantól kezdve megnyugodtam. Majd apa átadta Gem-et Austin-nak, ekkor Ali felém fordúlt és valami külölegeset láttam a szemébe, amit soha.
Majd jött az a bizonyos igen kimondása:
   -Gemma Anne Styles, fogadod az itt megjelent Austin Cruz-t?
   -Fogadom!
   -Austin Cruz, fogadod azt itt megjelent Gemma Anne Styles-t?
   -Fogadom!
   -Ettől a pillanattól kezdve házastársaknak nyilvánitalak benneteket, Austin megcsókolhatod a menyasszonyt!
*Jöhet a buli! Szintén a kertben tartottuk. Rengeteg kaja, zene...De rögtön jöttem én a beszédemmel. Azt hittem, hogy szétvet az ideg:
   -Harry, csak szivből! - mosolygott megnyugtatóan Ali.

Erre én csak bólintottam. És felmentem a szinpadra:
"Hello mindenkinek!Hát igen...eljött ez a pillanat is.- túrtam a hajamba, zavarban voltam- Gemma megházasodott. Sokszor elképzeltem ezt a pillanatot, tudtam, hogy egyszer ide ki kell álljak. - ekkor Ali szemébe néztem, tudtam, hogy a lényegre kell térjek- Nem vagyok valami nagy szónok, de ha a testvéremről van szó úgy érzem, hogy egy napin keresztül mesélhetnék. Az elején nehéz volt megszokni azt a gondolatot, hogy Gem elmegy, de tudtam, hogy igy boldog lesz. Neki is nehéz lehetett, amikor én elmentem és hetekig nem láttuk egymást, azelőtt pedig mindig együtt voltunk.- ekkor rápillantottam, láttam, hogy el van érzékenyülve. Emlékszem, amikor legelőször találkozott Austin-nal. Nem lehetett levakarni a mosolyt az arcáról, az ő szerelmük első látásra létrejött. Nem volt soha ilyen boldog Gem, mint amióta együtt vannak Austin-nal. Arra is emlékszem, amikor itt a kertben megrendezte a saját esküvőjét 9 évesen. Felöltözött egy habos-babos ruhába és én voltam a tanúja akárcsak most. De azóta jó pár év eltelt és mindketten felnőttünk! Benőtt a fejünk lágya, külön úton járunk, de a lényeg, hogy mi mindig testvérek maradunk és ezt senki se veheti el tőlünk! Sok boldogságot!"
Ekkor lesétáltam a szinpadról és odamentem Gem-hez, szegény szinte elkezdett sirni:
   -Harry szeretlek, te vagy a legjobb testvér a földön! - majd megölelt.
   -Én is szeretlek Gem! - és visszamentem az asztalunkhoz.
   -Ügyes voltál Harry, tudtam, hogy sikerülni is fog! - adott egy csókot Ali.
   -Igazad volt! Csak szivből...

    Másnap reggel:
Nagyon fáradtak voltunk. Még el sem takaritottunk a vendégek után, úgyhogy nem lehetett valami sokat lustálkodni. Untam felkelni, de muszáj volt. Kiültünk a teraszra kávézni és Gem-et az ölembe ültettem, rengeteget beszéltünk, de fogtunk is neki takaritani. Majd ebéd után indultunk hazafelé.

36. Tattoos! :P

   3 hónappal később:
Épp a srácokkal üvegeztünk, ami abba torkollott, hogy be kellett vállaljunk dolgokat. Kötelező volt! Louis át kellett menjen a szomszédba teljesen pucéran és be kellett csengessen, és még beszélnie is. Persze mi nagyon élveztük és még le is filmeztük az összes hülyeséget. Holly bele kellett másszon egy kukába, ami valjuk be nem lehetett valami kellemes...Aztán jöttem én:
   -Ali nem lenne kedved csináltatni egy tetkót? - kérdezte Zayn.
   -Hát...nem nagyon, bár gondoltam, hogy csináltatnék, de nem tudom...de ha jobban belegondolok egy tetkótól nem lesz semmi bajom.
   -Ez a beszéd! - mondta Niall és összepacsiztunk.
   -De csak akkor ha én választhatom ki, hogy mi legyen és nem lesz nagy. - szögeztem le elhatározottan. Nem szeretem a nagy tetkókat és azt se ha tele van vele valaki.
   -Oké, legyen, még ma megcsináltatod! - mondta keményen Louis.
   -De srácok...- erre félbeszakitottak.
   -Semmi srácok, megcsinálod és kész! - erre már bekussoltam. Fel is mentem a laptopért és keresgéltem a neten. És meg is kaptam.
   -Srácok megvan! - rohantam le a lépcsőn. -Vagyis megvannak! - 2-t csináltatok.
   -Na lássam! - mondta Zayn, kiváncsi voltam mit szól hozzá.

   -Ez nagyon menő!

   -Köszi. - de Harry?
   -Szivem mit szólsz, milyenek?
   -Nagyon jóóó! Tetszik! - lehet, hogy még én is megcsináltatom.
És ezzel el is mentünk egy tetoválóhoz, a srácok is hozzá járnak.
   -Sziasztok! - mondta kedvesen Joe. - Miben segithetek?
   -A barátnőm szeretne 2 tetkót. - mondta Harry és bemutatott neki.
   -5 perc és megcsinálom! - leültünk. Nagyon szoritottam Harry kezét, borzasztóan féltem, hogy fájni fog.
   -Ali nyugi! Nem lesz semmi, de annyira szoritod a kezem, hogy a vérkeringésem eláll. Majd  ülhettem bele a tetováló székbe. Eléggé fájt, de Harry egész végig fogta a kezem és azért jobban éreztem magam.
   -Kész is, ügyes voltál! Gyere nézd meg! - amikor megláttam az állam lesett, olyan jó lett.

   -Köszi Joe! - és megöleltem, majd hazamentünk.
*De készülődhettünk is holnapra, mivel Gemma férjhez megy. Szegény Harry még mindig nehezen tudja felfogni, hogy a nővére férjhez megy. Összepakoltunk, majd indultunk is, ott alszunk.
*Már fel volt diszitve a ház, minden gyönyörűen volt megszervezve. De még volt mit tenni. Gemma azt se tudta, hogy mit csináljon annyira ideges volt, de ez érthető. Hiszen ez óriási lépés a kapcsolatukban. Bár nem ismerem a vőlegényt, de biztos, hogy ő is olyan kedves mint Gemma.
   -Ali légyszi feljössz a szobámba? - kérdezte Gem.
   -Persze, mi a baj?
   -Semmi csak gyere. - nem tudtam elképzelni, hogy miért hiv fel.
   -Mondjad. - közbe becsuktam az ajtót.
   -Fontos amit mondok. Harry-ről van szó. - erre meglepődtem, azt hittem, hogy mást akar mondani.
   -Látom, hogy nagyon szeret Harry, teljesen beléd van bolondulva, soha egy lányt sem szeretett ennyire. És mondta, hogy veled el tudná képzelni az egész életét.- még mindig nem értettem, hogy mit akar ebből kihozni. - Nagyon szeresd őt! Megérdemlitek egymást! Soha nem mondtam ilyet, még a legjobb barátnőmnek se. De akinek mondtam, azok együtt is maradtak, és ezt komolyan gondolom. Jól álátok egymásnak! - jól esett, hogy ezt mondta. De még csak fél éve vagyunk együtt...
   -Köszi Gem! - és megöleltük egymást. -De ti is legyetek boldogok Austin-nal!

35. Sweet dream and insanity!

 

    Harry szemszöge:
Annyira örülök, hogy Ali is el tudná képzelni az életét velem...Lehet, hogy furán hangzik, hogy már ilyen hamar családról álmodozok, de épp ez a fura benne, hogy eddig egy lánnyal sem éreztem ezt. Mellette vagyok boldog! Úgy gondoltam, hogy jobb ha elmondom részletesen az álmomat:
   -Ali, lenne még valami az álommal kapcsolatban...- erre felkapta fejét.
   -Mondjad!
   -Ez nekem még mindig olyan...

   -Harry tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz! - erre egy "tudom" fejet vágtam.
   -Hát, úgy történt, hogy karácsony volt, épp diszitettem a fát, amikor 3 kis lurkóval besétáltál. - láttam, ahogy Ali szeme felcsillant, én meg csak mosolyogtam - Volt 2 nagy fiú, azt hiszem hogy ikrek voltak és volt egy pici lány is, de a nevükre nem emlékszem .Csak ültünk mi 5-en a fa körül, nem szóltunk egymáshoz, csak mi ketten néztük egymást és tátogtuk, hogy szeretlek.
    -Harry...ez...
    -Én már sokszor megálmodtam dolgokat, amik beteljesültek, és ha ez is...
    -Akkor mi leszünk a legboldogabbak!
    -Az biztos!
Ezután meg lesétáltunk az emeletről, mert lassan kellett induljunk. Szerintem Ali is jól érezte magát. De előbb még anya elhivott beszélni:
    -Kisfiam, kiváló a választásod! Nagyon helyes, inteligens lány Ali, hozzád való, becsüld meg!
    -Megigérem anya, de most mennünk kell!
    -Hát rendben, de gyertek máskor is!
    -Jövünk nyugodj meg! - megöleltük egymást, kaptam egy nagy anyai puszit és indulhattunk is.

    Megérkezés:
Nem tartott sokáig a nyugalom, mert a többiek épp pizzát sütöttek és az egész ház, de legfőképp a konyha úgy nézett ki, mintha háború lett volna, tiszta liszt minden. Gondoltuk, hogy mi is beszállunk Ali-vel. De egyik jobban nyafogott mint a másik, Niall türelmetlen volt, egész végig a csajok nyakán lógott. Louis egy kanállal kergette Liam-et, Zayn meg nagyon telefonált és mind olyanokat mondott, hogy szeretlek, majd találkozunk, ne hizelegj! Mi van itt? Alig tesszük ki a lábunk már mindenki megbolondul!

De úgy gondoltuk, hogy jó móka. Ali-vel szórtuk egymásra a lisztet:
    -Nemár Harry! Ezt még visszakapod!
    -Akkor kapj el! - elkezdtünk kergetőzni a házban. Majd nagy csikizésbe kezdtünk, ami persze Ali gyengéje. Hahaha...
    -Fejezd be Harry, kérlek!
    -Szeretem, amikor megadod magad...- néztem perverzen, de ekkor ránk nyitott Louis.
    -Hupsz! - csak ennyit tudott mondani.
    -Neked is szia Louis! - közbe leszálltam Ali-ről.
    -Talán egy bocsi elég? - nézet úgy mint egy kisegér, erre Ali az ablak felé fordulva elkezdett röhögni. Belőlem is kijött. Majd hallottuk ahogy Niall jön orditva, hogy kész a pizza. Mindenki lefutott és máris ehettünk. Mint a kannibálok, akik már rég nem ettek pont úgy ettünk mi is. De ekkor bejelentették, hogy elindul a turné jövő héten. Erre mind elhallgattunk. Ez azt jelenti, hogy a fiúk alig lesznek velünk...De a szomorkodást hamar felváltotta a jókedv. Úgy döntöttünk, hogy megnézünk egy filmet a Felhők Fölött 3 Méterrel-t. Annyira szeretem azt a filmet, el is érzékenyültem közbe. Egész végig Harry-hez voltam bújva, olyan kis kényelmes...

I'm in love with you!

    Hamar kész lettem, igy indulhattunk a bandához. Harry vezetett és még út közben is sokszor összenéztünk és elnevettük magunkat. Vele más, ha a közvetlen közelében vagyok úgy érzem, hogy igazán élek, levegőhöz jutok. Szeretném ha ezek a pillanatok soha nem múlnának el! Csak Harry-vel akarok lenni! Nem érdekelne ha szegények lennénk, nem lenne hires, csak együtt legyünk.
*Megérkeztünk a házhoz. Mintha csak egy nagy kórházba léptünk volna be. Mindenki jajgat, csoszog egyik helyről a másikra és fogja a fejét. Harry-vel összenéztünk, tudtuk, hogy most kell ápoljuk őket, mintha csak gyerekek lennének:
   -Jól kiütöttétek magatokat tegnap! - néztem elképedve őket.
   -Halkabban ha lehet! - nyöszörgött Niall a sarokból, szegény még kajálni sem bir. Ez kataszrófa. Egyedül Liam van jól, de ez érthető.
   -Mennyit ittatok úr isten? - nézett szét Harry.
   -Ennyit életemben nem ittam! - mondta Kelly fejét fogva.
   -Oké, ma nővérnek állok és Harry te leszel a segédem és Liam. - Harry meg csak csillogó szemekkel nézett rám.
   -Annyira szeretem, amikor olyan kis főnökösködő vagy. - mondta dörmögő hangján. Még a hideg is kirázott, ahogy beszélt és hozzám bújt. Majd elkezdtük ápolni a többieket. Kelly és Louis volt a legrosszabb állapotban.
*Már dél volt. Gondoltam, hogy főzök nekik egy kicsi levest, hátha rendbe jönnek. Ez sikerült is, Niall egyenesen kipattant a bőréből:
    -Csókoltatom a szakácsnét! - mondta Niall. - Ilyet csak anyum tud csinálni!
   -Köszi Niall! Örülök, hogy izlik. Azaz!

   -Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól főzöl...- mondta Harry és megcsókolt.
   -Sok mindent nem tudsz rólam! - és kacsintottam egyet.
   -Ez tetszik! - és újra megcsókolt. - de hamarosan el kell induljunk anyuékhoz.
   -Tényleg szinte el is felejtettem! - hamar átöltöztem, majd indulhattunk is.
*Útközben nagyon izgultam, hogy fogok-e tetszeni nekik. 2 óra múlva meg is érkeztünk. Nagyon szép házuk van és már kint vártak. Megszoritottam Harry kezét:
   -Nyugi Ali, nem lesz semmi baj! - olyan édesen mosolygott, hogy egy kicsit megnyugodtam. És szép lassan odasétáltunk.
   -Sziasztok! - mondta Harry és szorosan megölelték egymást, én meg csak mosolyogtam, az izgulás ezt hozza ki belőlem.
   -Szia Alice! Örülök, hogy megismerhetlek! - mondta Harry anyukája, Anne. Olyan kedves, volt akitől örököljön Harry.
   -Én is nagyon örvendek! És csak szólitson Ali-nek!
   -Szia Ali, Harry nővére vagyok Gemma!
   -Szia, örülök, hogy megismrehetlek.
   -Gyertek be, csináltam egy kis ebédet, biztos, hogy éhesek vagytok. - elfogyasztottuk az ebédet, eszméletlenül finom volt.
   -Köszönjük Anne, ez isteni volt!
   -Nagyon szivesen, de most egy kicsit beszélgessünk! - bementünk a nappaliba.
   -Mióta is vagytok együtt?
   -Hát körülbelül 3 hónapja. - mondta Harry, de egész végig egymás kezét fogtuk.
   -Az szép, nagyon aranyosak vagytok és ezt nem azért mondom, hogy hizelegjek. Tényleg igy gondolom! - erre mindketten elpirultunk.
   -Remélem, hogy többet is együtt leszünk! - mondtam határozottan.
   -Gemma és veled mi a helyzet?
   -Hát...lenne valami, ami fontos és remélem, hogy örültök majd...Hát megkérték a kezem! - erre leesett az állunk, Harry azonnal felpattant és megölelte Gemma, persze én is.
   -Ez remek! Gratulálunk!
   -Köszi! - de Harry szemébe láttam valamit, elgondolkodott. Majd Anne elővett egy albumot, Harry-ről mutatott képeket, olyan kis édes volt. Kis cserfes, pimasz.
   -Milyen hajad volt! - muszáj volt nevessek.

   -Nagyon jó hajam volt! - mondta egy kicsit gúnyosan.
   -És ez a póz!

   -Na jó elég, most inkább megmutatom a szobámat!
   -Azta, de vagány, olyan fiús!
   -Hát igen, ez az én kis birodalmam!

   -Szomorú vagy?
   -Egy kicsit, hiányzik a régi életem, sokszor hazamenekülnék...Ha zaklatottnak érzem magam minidig felhivom anyut. Azt kivánom, hogy bár ne lennék hires! - láttam, hogy el van érzékenyülve, leültünk az ágyra. Nehéz igy látni...
   -De ha nem lennél hires, akkor talán meg sem ismertük volna egymást. - néztem mélyen a szemébe.
   -Ez igaz! És az nagy kár lett volna! Az életemben te vagy a legjobb  dolog, amit a sztárságom óta kaptam! - jól esett ezt hallani, majd egy kicsit csendben voltunk, a hajammal játszott.
  -Mi ez a nagy csönd? - kérdeztem.
  -Csak gondolkozok...

  -És min?
  -Lehet, hogy még korainak hangzik...és hülyeség.
  -Mondjad nyugodtan! - simitottam a kezemet végig arcán.
  -Örülök, hogy Gemma megházasodik, de féltem!
  -Hát csak ez a baj? Na gyere ide. - és adtam egy nagy ölelést.
  -De még van más is...Gondolkoztam, hogy milyen is számomra az igazi. És, hogy egyáltalán találok-e egy lányt akit igazán szeretek. Most megtaláltam. És veled el tudom képzelni az egész életemet! Már álmodtam róla, hogy összeházasodunk, lesznek gyerekeink és boldogan élünk. - erre nagyon meghatódtam, még egy könny is legördült az arcomon.
  -Harry! - és felemeltem a fejét és egy nagy csókot adtam. - Én is el tudom képzelni!
  -Annyira szeretlek!
  -Én is!

33. You are the best!

   Gyalog mentünk a buliba, de arrafelé is egész végig hülyéskedtünk. Olyan volt mint régen.Mindenki a párjával kézen fogva, kivéve Zayn. Láttam rajta, hogy egy kicsit zavarban van. Ekkor be is indult az " összeboronáló programom" , sokakat hoztam már össze, Zayn-nek sem ártana már egy társ.
Hamar odaértünk a Spirit-be, eszméletlen jó hely. Mihelyt bementünk az ajtón éreztem a buli hangulatát és azonnal be is szálltam. Ha zenét hallok azonnal elkezd mozogni. Testem minden porcikájába érzem a zenét, mintha újraélednék. Majd a pulthoz mentünk kérni valami italt, bár én nem nem kértem erőset, Harry annál inkább, Féltem, hogy kiüti magát, ezért figyelmeztettem:
   -Harry remélem, hogy nem ütöd ki magadat, mert nem szeretnék egy részeg embert hazacipelni!
   -Ne aggódj Ali! Vigyázok! - hát ha ő mondja, akkor elhiszem...- Nincs kedved táncolni velem? - örültem, hogy megkérdezi.
   -Menjünk! - és bementünk a táncparkett közepére. Eszméletlenül jól tud táncolni. Azt hittem, hogy olyan kis esetlen, de kellemesen csalódtam benne. Én sem vagyok valami nagy táncos.
   -Elképesztő vagy! - bújt közel hozzám és a nyakamnak esett.
   -Én sem mondhatok mást!
   -Kellesz Ali! Most! - gondoltam, hogy erre megy ki a játék.
   -Még ne! Bulizzunk egy kicsit! - láttam rajta, hogy nehezen elfogadta az álláspontomat, de azért egy kicsit jól esett látni, hogy kinozhatom...
   -Tudom, hogy csak kinzol! Ügyes!
   -Köszönöm az elismerést! - és egy "én nyertem" fejet vágtam. Majd a többiekhez mentünk. Kb. 2 óra lehetett, amikor már éreztem, hogy fáj a lábam, ezért megkértem Harry-t, hogy jöjjön velem. Ekkor nagyon megcsillant a szeme.
   -Srácok most megyünk, mert nagyon fáj a lábam!
   -Aha, szóval fáj a lábad? - nézett furán Kelly. - Nem tudsz átverni Ali! Tudom, hogy action lesz! - erre a többiek is elkezdtek röhögni.
   -Nektek...nem mindegy? De tényleg fáj a lábam! De minek is magyarázkodok? Gyere Harry! - erre még jobban nevettek.
   -Harry, ne feledd el...- kiálltotta utánunk Louis. Erre én megfordultam és egy gúnyos mosolyt vágtam.
*Végre kiértünk. Majd hazasiettünk. Az én lakásomra mentünk, ki tudja ezek mikor tántorognak haza...? Hamar letusoltam, Harry az ágyra le volt feküdve. Amikor kiléptem az ajtón azonnal felült és az ajkaiba harapott.

   -Gyönyörű vagy! - közben jött felém átkarolta a derekamat és apró csókat hintett a nyakamra. Ezt szeretem a legjobban.

A többi már csak jött magától...Tökéletes volt!

    Másnap reggel (Harry):
Hallom ahogy csicseregnek a madarak, a nap besüt az ablakon. Én meg olyan nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok. De a legjobb az, hogy mellettem fekszik a világ legszebb és legszerethetőbb nője. Olyan édesen alszik. Hihetetlen milyen jól érzem vele magamat, ha velem jobb embernek érzem magam.
*Rávettem magam, hogy felkejek, hogy csináljak reggelit Ali-nek, adtam egy puszit a szájára és kimentem. Hamar elkészitettem a reggelit, pont amikor bementem akkor ébredezett:
   -Jó reggelt tündérem!
   -Neked is jó reggelt hercegem! - és egy nagyot nyújtozott.

   -Csináltam neked reggelit!
   -Istenem de aranyos vagy, köszönöm! - és adott egy nagy csókot.
   -Szivesen! - és szép lassan elfogyasztotta a reggelijét, még én is kaptam belőle.
   -Olyan fura ez a csönd.
   -Nagyon, de nem árt!
   -És mi lesz a mai program?
   -Hát...gondoltam, hogy bemutatnálak nagy későre anyuéknak. De csak ha nem baj.
   -Miért lenne baj? - erre meg csak megvontam a vállam.
   -Oké, akkor fel is hivom, hogy megyünk.
   -Oké, addig felöltözök és átmehetünk a többiekhez.

32. Love is in the air!

    Megérkeztünk! Végre egy kis London-i levegő! Nagyon siettünk, hogy minél hamarabb legyünk otthon. Hazafelé össze-vissza kalapált a szivem. 15 perc múlva megérkeztünk házhoz. Kelly-ék összeölelkezve mentek az ajtó felé, én meg csak utánuk kullogtam. Benyitottunk:
   -Hahó srácok, megjöttünk! - kiáltotta el magát Louis, amire nagy futást hallottunk az emeletről.
   -Jön a kis csordánk! - nevetett Kelly.
   -Srácok! Úr isten, annyira hiányoztatok! - ugrott egyszerre a nyakunkba Miranda, Niall és Holly. Szinte letepertek.
   -Ti is nekünk! - ekkor megpillantottam Ali-t. Először csak megállt a lépcső tetején, majd elmosolyodott. És én minden kis rezdülését figyeltem. Majd lassan megindult a lépcsőn. Ezt nem értettem annyira...Mielőtt leért volna  a nyakamba ugrott, váratlanul ért...:
   -Héé Ali! Te kis gonosz! - közbe megcsókoltuk egymást és megindultam vele a nappaliba. Nem engedett el, szorosan kapaszkodott belém.
   -Ali ne szorits annyira, mert megfolytassz!
   -Bocsi, de egyszerűen jól esik újra a karjaidban lenni!
   -Azt elhiszem, tudom, hogy kényelmes vagyok! - erre meg olyan " nem mondod?" fejet vágott.
   -Szeretlek Harry!
   -Én is téged! - de erre közbeszóltak.
   -Drága szerelmesek, bocsi,  hogy megzavarom a turbékolást, de mi is itt vagyunk és szerintem ezt inkább a hálóban kéne...- mondta Liam, aki olyan kis "nincs igazam" fejet vágott. Niall meg csak perverz fejet vágott.

De mire visszaszóltam volna bármit is Ali adott egy csókot és igy már nem is érdekelt, hogy mit mondanak a többiek. Majd elmeséltük, hogy mi és hogyan történt.
   -Hát ez nem semmi...- képedt el Zayn - De a lényeg, hogy itt vagytok! - erre egy nagy csoportos ölelkezés tőrt ki.
   -Menjünk el bulizni! - mondta Miranda.
   -És hova? - kérdezte Louis.
   -Ide a Spirit-be, nagyon jó hely!
   -Srácok valakinek ellenvetés? - nézett szét Niall. Mindenki hallgatott. - Oké, akkor ma buli!!!

   Ali szemszöge:
Most olyan boldog vagyok, hogy itthon van Harry, hogy azt nehéz szavakba önteni. Már annyira hiányzott, hogy még párszor, mintha hallottam volna a hangját is, amig nem volt itthon, meg amikor takaritottam elékerült az egyik cucca és percekig magamhoz szoritottam.
*Miután megbeszéltük, hogy megyünk bulizni egy kicsit elhivtam Louis-t, hogy beszélgessünk:
   -Louis, szeretnék kérdezni valamit...- mondtam félénken és halkan.
   -Mondjad!
   -Úgy-e már nem haragszol rám? Tudod...- zavarban voltam, még mindig nem értem, hogy lehettem ilyen hülye.
   -Jaj Ali, ne butáskodj. Én nem haragszom rád! - erre elkezdett mosolyogni és megölelt.
   -Biztos? - toltam el egy kicsit magamtól.
   -Egészen biztos! És felejtsük el!

   -Oké! - erre jött Niall.
   -Na, tessék készülődni! Ne hagyjátok az utolsó pillanatra! - förmedt ránk.
   -Niall, még csak dél van. Hova sietni? - nézte értetlenül Louis.
   -Hát de...- de erre közbeszóltam.
   -Figyelj Niall, kész az ebéd. Nem vagy éhes? - erre azonnal megfutamodott. Jót nevettünk ezen Louis-val.
   -Kösz, hogy megmentetted az életemet!
   -Szivesen! - böktem oldalba Louis-t.

   Délután 7 óra ( Ali):
Mindenki nagy készülődésben van. A ruhák szanaszét feküdnek a lakásban. És egymás után halljuk az ajtó csukódást. Én meg Harry-vel egy szobában készülődök:
   -Harry mit vegyek fel? Semmim sincsen...- mondtam bánatosan és közbe eldobtam az egyik ruhámat.
   -Dehogynem, annyi cuccod van...Vagy ha semmi ötleted akkor mért nem hivod a stylist-odat, Mr. Styles?
   -Hát hogy is felejthettem el...- csaptam a homlokomra. - Mr. Styles! - kiáltottam, erre meg Harry nagy fekete szemüvegbe és sállal a nyakán besétált. Mellesleg az az én sálam volt.
   -Hát ez meg mi a szar? - lehet, hogy egy kicsit mogorva voltam, de ezt...
   -Nana drágám ne sértegess! - úgy csinált, mint egy kis buzi divatdiktátor. Rengeteget nevettem rajta. Hamar összekapott pár ruhát és azzal betuszkolt a fürdőbe. . De ahogy ott állt és várt, hogy jöjjek ki...és aztán ahogy kritizált...Még mindig csneg a fülembe, hogy " ez nem a te stilusod! Ez öregit! Ez unalmas!...De amikor kiléptem az 5. összeálitásban egyszerűen lesett az álla.

   -Anyám! Itt valaki nagyon dögös! - erre megpördűltem, mint egy hercegnő. És nagy nagy csókot kaptam.

   -Na mehetünk!
   -Oké szépségem! - és erre egyet kacsintott.
Amikor lementünk a nappaliba a többiek is ott voltak, mindenki kicsipve. Liam amikor meglátott minket kézen fogva lejönni ámultam ezt kiáltotta:
    -Per-fect! - erre mindenki elkezdett nevetni. És indulhattunk a buliba.

31. Go to London!

    Majd elváltunk egymástól, Harry-nek volt még egy kis dolga. Bementem a szobámba és lehuppantam az ágyra és egy nagyot sóhajtottam és közbe mind azt mondtam magamban, hogy: Ez az, végre minden rendben van! Annyira boldog vagyok, hogy azt elmondani nem lehet...De ekkor megszólalt a telefonom, üzenet jött Kelly-től: Szia Szerelmem! :** Jó hirem van, kiléptem a ügynökségtől és beperlem őket! Végre mehetünk haza...:)) Majd hivj! puszi :** Ahogy olvastam egész végig mosolyra húzódott a szám. Mehetünk haza, már nagyon hiányoznak a srácok!

    Harry szemszöge:
Sikerült! Minden olyan lesz mint régen...Újra együtt a banda! Mindenki ki van békülve egymással, most már mehetünk haza! Borzasztóan hiányzik Ali! Már olyan rég nem beszéltem vele és nem tudom átölelni, érezni a közelségét...Hamar fel is hivom:

   Csöng...
   -Igen? - szólt bele a telefonban, olyan kis csilingelő hangja van...
   -Szia tündérem! Harry vagyok.
   -Jujj, szia! Már azt hittem, hogy nem is fogsz felhivni!
   -Bocsi, csak sok dolgom volt. És mit csinálsz?
   -Ja hát semmi különöset...te? Sikerült beszélj Louis-val? - ekkor egy kicsit komorabb lett.
   -Igen és jó hirem van...Kibékültem vele és ő újra összejött Kelly-vel! - ekkor csak egy nagy sikitást hallottam, muszáj volt a telefont elvegyem a fülemtől, mert hanem megsüketülök.
   -Ennek nagyon örülök, mégsem tettem mindent tönkre... - erre elszomorodott a hangja.
   -Jaj ne szomorkodj már, tudod, hogy nem szeretem ha szomorú vagy...És ne okold magad, felejtsd el!
   -Oké, de ha velem nem fog kibékülni?
   -Dehogynem! De most kell menjek, hamarosan megyek haza!
   -Oké, már nagyon várlak, sok-sok puszi!

   Pár órával később ( Harry):
Épp lementem a közeli cukrászdába, amikor találkoztam Kelly-vel, meglepődött, de azért örült nekem. Megöleltük egymást:
   -Szia Harry, hogy vagy? Basszus de rég nem láttalak...- próbálta jópofára venni az egészet, de látta, hogy én nem vagyok annyira boldog, mint ő.
   -Szia Kelly. hát igen. Miután elmentél...- nem akartam gonoszkodni, de nem értem, hogy miért hagyta el Louis-t, s aztán mégis kibékülnek.
   -Haragszol rám? - tudta, hogy mire gondolok.
   -Nem mondhatnám, de miért mentél el csak úgy? - tártam szét a kezemet.
   -Majd elmondom, merre mész?
   -Ide a cukrászdába.
   -Oké, bent elmondom az okát. - örültem, hogy végre minden kiderül.
*Mindent elmondott Kelly. Őszintén megmondva teljesen ledöbbentem. Hogy is működhet ilyen modellügynökség, jól teszi, hogy beperli őket.
   -És mikor jössztök haza?
   -Minél hamarább, szerintem Louis is ezt akarja! Gondolom te is, hogy Ali-vel lehess! - erre elmosolyodtam és csak az asztalt néztem. - Hahó, Styles! - és egyet legyintett a szemem előtt.

   -Persze, minél hamarabb!
   -Úgy-e még jobban szereted Ali-t?
   -Az életemnél is jobban! - néztem bele Kelly szemébe.
   -Azt látom! - erre elnevette magát.
   -Annyira lehet látni, olyan aranyosak vagytok! Na jó, most megyek, szia! Akkor holnap mehetünk is haza.
   -Szia, oké! - majd visszamentem a szállodába, kezdtem összepakolni. Úgy döntöttünk Louis-ékkal, hogy nem szólunk a többieknek, hogy hazajövünk, legyen egy kis meglepetés.

    Másnap reggel:
Minden készen áll az utazásra, kijelentkeztem a szállodából, Louis-ék itt vannak. Taxival kimentünk a reptérre, majd becsekkoltunk és felszálltunk a gépre. Amikor megemelkedett a gép összenéztünk és elmosolyodtunk, most valami új kezdődik!

30. Possible :)

    Louis szemszöge ( másnap):
Nem tudtam valami sokat aludni, nyugtalan vagyok. Még mindig nem tudom, hogy mit tegyek. Már annyira elegem van az állandó gürizésből és hogy magam alatt legyek. Úgy érzem, hogy megérdemlek már egy kis pihenést és tudjam azt, hogy nem vagyok egyedül, a környezetemben minden rendben van. Itt az idő! Akárhogy döntök az befolyásolja az életemet! Úgy döntöttem, hogy megbocsájtok mindkettejüknek!
Igy a legjobb! Csak most már kéne találkoznunk is...Elindultam megkeresni Kelly-t, először a táncterembe mentem, mert mondta, hogy mostanában ott szokott lenni. És meg is kaptam, egy darabig csak az ajtóból néztem. Egyszerűen gyönyörű! Úgy éreztem, hogy megnyugodtam, végre visszaáll minden...Elbambultam egy kis időre, közbe a táborozásunkra gondoltam. Istenem milyen jó volt...Az egeres sztori...amikor legelőször találkoztam Kelly-vel...Ha belegondolok kiráz a hideg ( jó okból). Annyira elvoltam gondolkozva, hogy nem vettem észre, amikor Kelly közeledett felém és én pont akkor kezdtem el halkan sóhajtozni:

   -Szia Louis! Jól vagy? Nagyon el vagy gondolkozva... - közbe tekintetemet kereste.
   -Ja szia! Igen jól vagyok, legalább is azt hiszem. - láttam, hogy el volt csodálkozva, hogy megkerestem.
   -És mi járatban vagy itt? - húzta fel a szemöldökét.
   -Hát csak erre jártam...és gondoltam, hogy benézek...- úr isten miket beszélek? Úgy beszélek mint egy óvodás...Ezt még ő sem veszi be!
   -Aha, értem.
   -Na jó, mindketten tudjuk, hogy nem csak véletlenül jöttem ide - végre kezembe vettem a dolgokat- sokat gondolkoztam azon amit mondtál, hogy szeretsz és hogy kitartassz mellettem...- közbe nem is szólalt meg csak lélekzetvisszafolytva nézett, de nem mertem én a szemébe nézni.- És úgy döntöttem, hogy adjunk egy új esélyt magunknak!
   -Louis, ez most komoly? - nem hitt a fülének. Ahogy az arca kivirult és végre mosolygott...nekem az volt a mennyország!
   -Igen ez komoly! - mondtam kacagva és a nyakamba ugrott.
   -Louis én...én annyira szeretlek!

   -Én is Kelly, nagyon!
   -És mi van Harry-vel? - tudtam, hogy megkérdi.
   -Hát, neki is megbocsájtok...- néztem magam alá, erre Kelly felemelte a fejemet.
   -És akkor miért szomorkodsz?
   -Nem szomorkodok, csak...
   -Mi csak?
   -Mindegy, minden rendben lesz!
   -Na úgy, mert nem szeretném ha az én kis Boo Bear-öm szomorkodna...- erre megcsókoltuk egymást és nevettünk is. Jól esik, hogy végre igy szólitanak.
   -Most egy kicsit elmegyek, aztán jövök!
   -Oké! - és kaptam egy búcsúcsókot.

*Épp mentem volna fel a szobámba, amikor megláttam Harry-t, azonnal odamentem hozzá:
   -Szia Harry! Mi járatban vagy itt?
   -Szia, épp téged kereslek, mert fontos dolgot kell mondjak neked! - nagyon feldúltnak tűnt, meg is ijedtem egy kicsit.
   -Mondjad! - és összevontam a szemöldökömet.
   -Louis, kérlek gyere haza, mert hanem akkor a banda bepuccsol és akkor vége mindennek, már rég itt vagy, hamarosan turné és...kérlek Louis!
   -Nekem is van mondani valóm ami szintén fontos!
   -Úgy döntöttem, hogy megbocsájtok neked!

- alig mondtam ki, már egyből a nyakamba ugrott. - Nyugi Harry! ... Szeretném ha minden olyan lenne, mint régen, hiányzol nagyon! - ezután szorosan megöleltük egymást.
    -Tudott ez nekem most mennyit jelent?
    -Nem kell mondjad, tudom!
    -És Kelly?
    -Vele is kibékültem és újra együtt vagyunk!
    -Ezt remek tesó! Minden egyenesbe jött!
    -Végre!
    -Akkor jössz haza? - na ez az amit nem tudok.
    -Nem tudom, ha Kelly kell maradjon, akkor még egy kicsit maradok.
    -Oké te tudod, de a lényeg, hogy együtt marad a banda! Adj egy ötöst! - ekkor éreztem igazán azt, hogy barátok vagyunk és innen minden csak felfelé ivelhet!

29. Döbbenet

    Harry szemszöge
Amikor leszállt a gép gyomorideget éreztem a gyomromban. Nem tudtam, hogy hol fogom megtalálni Louis-t és egyáltalán hol keressem...Hamar megszálltam egy hotelben. Amelyik hotelt ismertem mindenhova elmentem, de sehol se volt bejelentkezve. Kezdtem elveszteni a fejemet, épp az utcán sétáltam, amikor láttam 7 csajt rohanni az út másik oldalán. Annyira magam alatt voltam, hogy elmenekülni sem volt kedvem. De hallottam ahogy, azt kiáltják, hogy Louis állj meg! Erre felkaptam a fejemet és elkezdtem követni a lányokat, de egyszer csak megálltak, befutott Louis valahova, megbújtam az egyik sikátorban, hogy ne vegyenek észre, majd elmentek és később kijött Louis. Tényleg ő volt az! Megörültem, de még nem mertem odamenni hozzá, követtem. Közbe gondolkodtam, hogy mit mondjak neki. De nem is attól féltem, hogy mit mondjak neki, hanem mi lesz a reakciója, elküld-e vagy meghallgat...Már nagyon hiányzik, ő az az ember aki a legjobban megért, aki ha csak rám néz tudja, hogy mi a bajom, ő tényleg egy igazi barát! És egy ilyen barátot nem engedhetek el!

Ekkor megállt és hátrafordult, én nem vettem észre csak mentem előre, elvoltam a gondolataimmal, mire felkaptam a fejemet Louis ledöbbent arcával találtam szembe magam, ami egyben lenéző is volt, de hogy miért nem tudom...
    -Szia Louis!
    -Szia! Hát te kutatsz utánam? - emelte fel szemöldökét.

    -Mondhatni igen, megszeretném beszélni a dolgokat.
    -Hát legyen, de gyorsan. - megkönnyebbűltem, legalább nem utasitott el.
    -Bocsánatot szeretnék kérni, amiért úgy leorditottam a fejedet. De azt hittem, hogy szerelmes vagy Ali-be...de én egész végig tudtam, hogy szeret ( a betegsége alatt)...
    -Na várj! Te tudtad?
    -Igen...tudtam.
    -Hát kösz! Ha elmondod, akkor nem történt volna meg ez az egész! - erre hátat forditott nekem és a kezével átsimitotta az arcát.
    -De Kelly akkor szakitott veled...és...nem gondoltam, hogy ennyire elmérgesedik ez a helyzet. És tudom barom vagyok, megértem ha ezért utálsz...de nekem te vagy a legjobb barátom! Kérlek bocsátsd meg! - de Louis még mindig nem tért magához a döbbenettől.
    -Örülök, hogy elismered, hogy barom voltál. Hát ez...Úr isten! S még én okoltam magamat és én menekültem, nehogy megtudd mert akkor lőttek nekem!
    -Bocsájtsd meg Louis, kérlek! - már azt sem tudtam, hogy mit mondjak, hülyének éreztem magamat.
    -Kérlek menj el Harry, egyedül akarok lenni! - hangja tompa volt, mintha feladta volna az életét olyan volt, megrémitett.
    -Jó elmegyek, de úgy-e még azért beszélünk?
    -Fogalmam sincs!
    -Hát akkor...szia!
    -Szia!
Annyira rideg, s ha meg sem tudjuk beszélni a dolgokat, ha nem békülünk ki, én nem is tudom, hogy mi lesz...

    Louis szemszöge:
Épp nyugisan sétáltam az utcán, amikor nagy orditásra lettem figyelmes, hátrafordultam és a rajongókkal találtam szembe magam. Azonnal elkezdtem futni, aztán befutottam egy fodrászatba, ahol szinte a fodrász csaj leültetett a székbe, hogy megnyirjon, azt hittem, hogy ott halok meg...Ezzel ki is jöttem onnan.Szerencsére már elmentek. Pár perc múlva hátrafordultam, hogy még követnek-e, de erre egy érdekes meglepetést láttam. Harry volt, szinte nekem jött. Nem örültem annak, hogy követ, de legalább megkeresett...Bocsánatot kért, de amikor elmondta, hogy ő mindvégig tudta, hogy Ali szerelmes belém, hát nekem ott végem volt. Fogalmam sincs, hogy mit csináljak. S még Kelly-nek is mit mondjak? Talán adjak még egy esélyt nekik? Inkább alszok rá egyet és higgadtan majd eldöntöm.