40. Boldog évfordulót! :)

   Ali szemszöge:
Nagyon izgatott voltam, hogy hova visz el Harry, de abban biztos voltam, hogy valami romantikus helyre. De azt nem gondoltam, hogy pont oda ahova mentünk...
  -Hölgyem megérkeztünk! - és hamar kinyitotta az ajtót. Majd egy kedves kis vigyorral az arcán kisegitett a kocsiból.
  -Harry, ez most komoly, hogy ide jövünk? - el volt állva a szavam.
  -Igen, ez nagyon is komoly! A London Eye csak a kettőnké ezen a estén! - édes istenem! Ezt nem hiszem el!
  -De Harry, ez meg...ez hogy jutott az eszedbe?

  -Nem tudom, csak úgy jött és ha kell még a Mont Everest-re is elvinnélek. - jól esett ezt hallani...
  -Oda azért éppenséggel ne menjünk. - jegyeztem meg viccesen, amin mindketten elmosolyodtunk. Aztán beszálltunk az egyik kabinba és a legtetejére mentünk. Gyönyörű volt a kilátás. Egy darabig összelelkezve álltunk az ablaknál, amig felértünk a tetejére, utána leültünk.
  -Harry köszönöm, hogy elhoztál ide! Álmomban nem gondoltam volna, hogy egyszer itt fogok vacsorázni, azzal az emberrel akit a világon a legjobban szeretek!
  -Nem kell megköszönnöd! Ez csak természetes, hogy mindent megteszek azért, hogy a legjobb legyen neked! - erre egy kicsit elérzékenyültem. Elmondhatalanúl jól esett!
  -És hogy izlett a bolonyai spagetti? - nézett huncutan Hazza.
  -Fenséges volt, ha már ennyire érdekel! - csúfolkodtam vele, mivel tudtam, hogy nem ezt akarta kérdezni. Egy kicsit zavarban volt, de nem tudom, hogy miért.
  -Ennek örülök...- erre meg elgondolkodott.
  -Mi a baj, úgy el vagy gondolkodva?
  -Igen...- erre meg csak egyet nevetett.
  -És megtudhatnám, hogy min? - néztem rá kiváncsian. Néha nem értem és nem is tudom, hogy mire gondol, egy megfejthetetlen rejtély.
  -Semmi, hülyeség... - na ez az ami aztán nagyon tud idegesiteni. Látom, hogy van valami, de nem mondja meg...

  -Én úgy tudom, hogy egymásnak mindent elmondunk...- rosszul esett.
  -Holnap megyünk Ausztráliába. - erre egy kicsit ledöbbentem, hogy csak most mondja.
  -De ezt mikor tudtad meg vagy meddig maradtok?
  -Már 2 napja tudom. Tudom, hogy kellett volna szóljak, de nem akartam, hogy az évfordulóra rossz legyen a kedved. De az biztos, hogy 3 hétig ott leszünk, de lehet belőle több is.
  -Értem. - csak ennyit tudtam mondani, mit fogok csinálni Harry nélkül ennyi időn keresztül?
  -Figyelj Ali! - közbe megfogta a kezem és mélyen a szemembe nézett. - Tudom, hogy nehéz lesz, de eltelik valahogy, itt vannak a csajok és jól ellesztek. És amikor csak lehet beszélünk! - erre könnyek gyűltek a szemembe.
  -Ne sirj, most ne! - törölte le a könnyeket az arcomról. Majd egy kis idő múlva jobban lettem.
  -Most jobb ha megyünk, mert fel kell tartalékoljunk. - erre egy "Harry-s vigyort vágott", ami mindent elárult, hogy mit szeretne.

Majd megindult a kerék és lassan ereszkedtünk. Amikor leértünk még egy kicsit álltunk.
  -Boldog évfordulót! - adott egy csókot Harry.
  -Neked is boldog évfordulót! - és erre megérkeztek a paparazzik is. Aminek mi annyira örültünk...
  -Gyere gyorsan a kocsihoz! - és elkezdtünk futni. Szerencsére hamar odaértünk a kocsihoz.
  -Azt hiszem, hogy megvolt az esti edzésünk. - mondta Harry, érdekes most jól birta a futást, de én nem bizonyultam jó futónak.
  -Még jó, hogy csak a végére jöttek...De ez idegesitő még ennyi idő után is. - kezdtem el háborogni, de Harry csak magához húzott és adott egy forró csókot. Elfelejtettem az összes paparazzit, nem érdekelt semmi és senki csak hogy Harry-vel lehessek! Aztán hazaértünk, a srácok már le voltak feküdve. Próbáltunk halkan felmenni a lépcsőn, de nem nagyon sikerült, nagy nevetgélve vitt felfelé Hazza, egyszer-egyszer megálltunk és nagy csókcsatákat vivtunk, nehéz volt feljutni a szobánkba. De sikerült, Harry hamar becsukta az ajtót és utána egy hosszú éjszaka előtt álltunk...