23. Érdekes meglepetés

    Louis szemszöge:
Szarul érzem magamat, minden tönkrement, semmi sem lesz olyan mint régen. Fájdalmak hada környékezett meg, amit már nem birtam cipelni a hátamon. Ezt a terhet egyedül nem birom, senki sincs aki segitsen. Elvesztem. Hogy tudjam rendbehozni? Nincs egy kapaszkodóm, amin elinduljak a mélyből...
* Ilyen lelkiállapotban zajlott az utazásom. Mihelyt leszálltam a gépről jól esett új környezetben lenni, távol mindentől, de a bánatom végig kisért. Elmentem egy hotelbe, nagyon aranyos volt a recepciós, azonnal megkaptam a szobakulcsot és kipakoltam. Miután végeztem nem volt mit csináljak. Újból előjöttek akaratlanul a gondolataim. Majd elaludtam.

    Harry szemszöge:
Ezt nem hiszem el! Louis megcsókolta Ali-t? Vagy Ali Louis-t? Abszolút nem tudok eligazodni ezen...Minden olyan gyorsan történt, csak pár nap alatt. De ez elég volt ahhoz, hogy minden széthulljon. Talán nem kellett volna ennyire durván lereagálnom az előbbi összetűzést, de látszik, hogy még mindig féltem és szeretem Ali-t. Már soha nem tér vissza az emlékezete Ali-nek? A látszat ellenére is nagyon szeretem Ali-t, még az életemnél is jobban, de most ezt nem tudom kimutatni. Minek ha ő nem szeret? Türelmes kéne legyek, de zsákutcába kerültem.

   Ali szemszöge:
Ezt nem akartam! Mindent tönkretettem! Igy is nehéz volt mindenkinek, Harry értem aggódott, Louis és Kelly szakitottak...Hülye voltam, mint egy kis ringyó, de én nem ilyen vagyok...de mégis...nem kellett volna megcsókolnom Louis-t. Igaza volt Harry-nek, megváltoztam és jó lenne ha minden eszembe jutna, mert ezt már én sem birom.

   2 nappal később ( Louis):
Hiába menekültem el otthonról nem érte meg. Gondoltam, hogy lemegyek teniszezni, amikor a halban megpillantottam Kelly-t.

A szivem hevesen vert, dúltak bennem az érzelmek. Egyik pillanatban úgy éreztem, hogy oda kell rohanjak hozzá és szorosan átöleljem, másik pillanatban pedig elfutottam volna előle, hogy ne is lásson, úgyhogy csak álltam és bámultam, majd megfordúlt. Meg volt döbbenve és zavarban volt:

   -Szia Louis! - közbe közeledett felém.
   -Szia Kelly! - borzasztóan zavarban voltam, biztos tűzvörös voltam.
   -Hát te meg hogy hogy itt? A srácok is itt vannak? - próbálta leplezni zavartságát, de nem tudta, a szeme még mindig úgy csillogott mint régen...Azt hiszem jó volt újra látni...
   -Ja nem, csak egyedül vagyok - és zsebre tettem a kezemet, abban a pillanatban nem birtam a szemébe nézni. - És hogy vagy?
   -Hát megvagyok...Felvettek a modell céghez, úgyhogy mostmár sinen vagyok ami a karierremet illeti, de te hogy vagy?
   -Őszintén megmondom nem jól. Balhé van otthon...- legszivesebben tanácsot kértem volna, vagy az ölembe ültettem volna, ahogy régen is.
   -Sajnálom. De mi történt?
   -Ali balesetet szenvedett, életveszélyben volt - erre felpattant, nagyon dühös lett, hogy nem szóltunk, de annyi dolgunk volt...könnyek szöktek a szemébe - de mostmár jól van, de nem emlékszik semmire se, össze van zavarodva és belém szerelmes, Harry-t lekoptatta, majd megcsókolt, de jelzem ő, mert hát én kivoltam bukva...na tudod...És 2 napja engedték haza és bocsánatot kért tőlem, és ekkor meghallotta Harry, hogy csókoloztunk és kiakadt, én meg eljöttem.
   -Ez szörnyű! - és egyszercsak megölelt. A szivem össze-vissza kalapált. Ez meg mi? Miért ölel meg?
   -Ez meg...- de a szavam is elállt nem tudtam tovább folytatni.
   -Jaj semmi, csak megértelek. Nehéz lehet...De most mennem kell, bocsi. - és elment, még egy darabig néztem utána és akaratlanul mosolyogtam. Hmm...Louis, most nem szabad összezavarodnod egy öleléstől! Vagy talán mégis...

From best friends to strangers :(

      Louis szemszöge:
Mi volt ez a csók? Nem értem...Egész végig engem szeretett és Harry csak egy bábú volt számára, hogy közelebb kerüljön hozzám? És még itt van Kelly is...Összejátszodtak? Nem birtam Harry szeme elé kerülni. Ha megtudja ezt, akkor vége a barátságunknak! Senki se tudhatja meg mi történt! Távol kell tartsam magamat Ali-től! Pár perc múlva kopogtatást hallottam:
   -Igen? - és közbe felültem az ágyra.
   -Én vagyok Harry, beengetsz?
   -Harry most nem akarok senkivel sem beszélni. Kérlek menj el!
   -Mi történt? - erre már nem válaszoltam. Nem volt erőm hozzá.
   -Oké Louis, de ha lenyugodtál akkor gyere le. - és ezzel elment. Csak az járt a fejemben, hogy annyira törődik velem és közbe nem sejt semmit se...Nem akarom elvesziteni! Miért kellett igy történnie?

      Harry szemszöge:
A scrácok nem tudták, hogy miért viselkedik igy Louis.De én nagyon is tudtam...Jobb lett volna ha elmondtam volna, hogy Ali szerelmes belé, akkor nem lenne ez...
Ali orvosa felhivott és azt mondta, hogy Ali mostmár hazajöhet. De ide nem akar jönni és az ő lakásába egyedül lenne...Mégiscsak muszáj idehozni, holnap Niall megy érte. Addigis remélem, hogy Louis-val tudok beszélni.

      Másnap:
Nagyon ideges voltam. Louis még mindig be nem jött ki...Ali mindjárt itt lesz, Niall már elment érte, muszáj megint próbálkozzak:
   -Louis gyere ki mert nagyon fontos, kérlek! - muszáj volt határozottan mondjam, mert hanem nem lesz hatásos. Ekkor hallom, hogy közeledik, kinyitotta az ajtót. Szét volt zilálva, a szeme piros volt a sirástól, a haja borzos és minden szanaszét a szobában.
   -Mondjad. - olyan sebezhetőnek tűnt, mint aki feladta a harcot.
   -Niall most hozza haza Ali-t és...- fújtam ki a levegőt - csak ide tudjuk hozni, remélem megérted. - Louis erre egy "megértem" fejet vágott. - ezzel el is mentem.
* Hazajött Ali, azért lementem én is, nem akartam bunkónak tűnni. De nem volt valami boldog...
   -Louis hol van? - amikor meghallottam el is mentem, nem akarom hallani, ahogy nagy ódákat zeng majd, hogy ő milyen szerelmes Harry-be.
   -Fent van a szobájába, nagyon szarul érzi magát, alig tudott Harry bemenni hozzá, de még igysem mond semmit. Nem tudjuk mi van... - mondta Zayn.

     Louis szemszöge:
Hallottam, amikor megjött Ali. Valahányszor rá gondolok csak a csók jut az eszembe, semmi más. Sokat gondolkodtam és elhatároztam, hogy egy kis időre elutazok, nem birnék itt lenni. Ali és Harry?... és én csak kerülgessem őket...Túl bonyolult lenne...Lementem a nappaliba, de ott volt Ali, egyedül:
   -Szia Louis! - közbe megsértődött fejet vágott.
   -Szia! -  renttentően zavarban voltam.
   -Mizu? Hogy vagy?
   -Nem a legjobban...Azt hiszem elutazok egy kis időre...
   -Értem, csaknem előlem menekülsz?
   -Mindenki elől...El akarom felejteni Kelly-t is.
   -Pedig nagyon illetettek egymáshoz, sajnálom. És azt is sajnálom, ami a tegnap történt közöttünk, nem tudom mi ütött belém, hülye voltam...- úgy láttam az arcán, mintha megbánta volna, de amikor meg akartam fordúlni Harry a lépcsőn állt és szúró tekintettel nézett rám és Ali-re.

Tudtam, hogy nagy baj lesz itt...
    -Mi történt kettőtök között? - és lassan közelitett felénk. Köpni-nyelni nem tudtunk. - Most kérdem utoljára, mi történt kettőtök között? - és fokozatosan emelte fel a hangját.
    -Megcsókoltuk egymást. - vágta rá Ali, én meg csak ott álltam és vártam Harry reakcióját.
    -Louis! - már ahogy kimondta a nevem az egész testem beleborzongott - Ezt nem gondoltam volna rólad. Most szakitok Ali-vel és már ráhajtassz? Ilyen egy igazi barát? - nem mertem megszólalni, inkább hallgattam, hiába mondom azt, hogy ő csókolt meg, nem hinné el... - Nagyot csalódtam bennetek, de legjobban benned Louis! - s ezzel felvágtatott az emeletre.
     -Louis nagyon sajnálom...- mondta Ali szinte könnyek között. Hamar összecsomagoltam és elmentem, el innen, mert már itt úgy sem látnak szivesen. Nem búcsúztam el senkitől sem, csak mentem amerre láttam céltalanúl. Felszálltam egy New York-i gépre és fájó szivvel elmentem...

21. Minden és mindenki más...

  Louis is otthon volt. Valahogy olyan fura volt, közelebb mentem hozzá, nem is kellett semmit se kérdezzek, azonnal elmondta, hogy mi bántja:
     -Harry, ezt nem hiszem el...most hivott Kelly és...és...szakitott velem...- erre elkezdett sirni. Meg voltam fagyva. Mi? Kelly megmeri ezt csinálni? Ezt nem gondoltam volna...Átöleltem Louis-t, próbáltam egy kicsit nyugtatni, de nem ment. Soha nem láttam egy lány miatt sirni.
     -S csak úgy egyszerűen lerázott? Egyáltalán megmagyarázta, hogy miért?
     -Csak annyit mondott, hogy már elmúlt a tűz közöttünk és hogy már van más, akivel sokkal jobban érzi magát. Érted? Ezt fix igy mondta. Képzelheted, hogy milyen szarúl esett...Pedig én úgy szeretem és hallottam a hangján, hogy ő is...de, ezt nem értem. Harry segits elfelejteni!

     -Nyugodj meg tesó! Ha nem kellesz neki akkor tényleg hagyd a francba. Nem érdemel meg téged! - közbe Ali-re gondoltam. Ha velünk is ez lesz...Majd magára hagytam egy kicsit és felmentem a szobámba. Azt hittem itthon jobb lesz,de akárhova néztem, mindig Ali jutott az eszembe. Már csak abban bizom, hogy Louis nem állna le vele vagy ha visszatér az emlékezete újra engem fog szeretni:
     -Harry, elmentem Ali-hez! - kiabálta fel Louis.
     -Oké. - féltem, hogy bevallja Ali neki, hogy szereti. Úgy döntöttem, hogy én is bemegyek, nagy baj nem lehet belőle...Először én mentem be. Amikor meglátott nem nagyon örült, de nem is ellenkezett. Ha arra gondolok, hogy máskor hogy örült nekem..és aztán eszembe jutottak a reggeli kelések...nagyot nyeltem:
     -Szia, itt van Louis! De mielőtt bejönne, légyszives mond el, hogy tényleg őt szereted? És ne fordúlj el, ezt muszáj megbeszélnünk! - vágtam komoly arcot hozzá.
     -Oké legyen. Louis-t szeretem és? - és olyan bitch please-es fejet vágott.
     -Óóó, szóval igy? - tettem karba a kezem. Azt hittem, hogy jobban le tudom reagálni a helyzetet, de nem ment. Tudtam volna órditani a fájdalamtól, amit a szivemben éreztem.
     -Igen igy! Légyszives mostmár menj ki! - közbe az ajtó felé mutatott.
     -Most kimegyek,de tudd, hogy teljesen más vagy, mint régebb és jó lenne ha minden eszedbe jutna, akkor nem hinném, hogy ezt mondanád... - és ezzel kiviharoztam. Louis meg meglepődve bámult ki a fejéből.
     -Akkor ti most...szakitottatok? - kérdezte félve.
     -Úgy néz igen. De mindent hallottál? - tenyeremet az arcomba temettem.
     -Nem. Csak azt hallottam, hogy jó lenne ha minden eszébe jutna.
     -Oké.
     -Érdekes, egyszerre dobtak minket. Vajon csak szinjáték volt az egész együtt töltött idő?
     -Meglehet, de én már nem is tudom, hogy mit higgyek esküszöm... - pár percig némán ültünk egymás mellett.

     -Ja és azt mondta, hogy akar látni. - Louis erre felvonta a szemöldökét.
     -Engem?
     -Igen téged. - és ezzel bement.

     Louis szemszöge:
Megdöbbentett, amikor Harry azt mondta, hogy engem akar látni.  De azért bementem. Amikor meglátott elkezdett mosolyogni, de miért? Most szakitott és már mosolyog?:
     -Szia Louis! Gyere közelebb!
     -Szia, hogy vagy? - és közelebb mentem hozzá.
     -Mostmár szerencsére jól, s te?
     -Nem jól, Kelly szakitott velem. - közbe' hát ez van képet vágtam'.
     -Nemár, ezt hogy tehette? De ő most hol van?
     -Franciaországban, egy modellügynökségnél, úgy néz ki, hogy befut mint modell.
     -S mért szakitott?
     -Állitólag - mutattam idézőjelesen - azért mert nincs meg a tűz és már van más pali a láthatáron.
     -Szegénykém...- és erre megölelt.
     -De az a lényeg, hogy túl vagy az életveszélyen. Nem?
     -Igen. De azért szarul érzem magam... - erre elszomorodott.
     -Ali tudod jól, hogy nem szeretem ha szomorú vagy, mihelyt kikerülsz a kórházból minden mególdodik, Harry-vel újra járni fogtok.
     -Én soha többet nem fogok vele járni! - de láttam rajta, hogy valamit titkol.
     -Egyáltalán miért szakitottatok? - erre nagyon kiváncsi voltam.
     -Mindegy az már...Vége és kész!
     -Naaa, Ali! Nekem mindent elmondhatsz. - és közelebb hajoltam hozzá.
     -Jó legyen, de nem tudom mit fogsz hozzászólni...- kezdett egyre rejtélyesebbb lenni ez az egész, majd közeledett felém és megcsókolt. Én nem is tudtam, hogy reagáljak, első dolgom az volt, hogy hátrahúzódtam.
     -Ali ez meg mi volt? Mit jelentsen? - mérges voltam, de nem kartam leórditani a fejét. Össze voltam zavarodva.
     -Louis én tiszta szivemből szeretlek! Te vagy az igazi! - én meg csak azt hajtogattam magamban, hogy ezt nem tehetem meg a legjobb barátommal, én még Kelly-t szeretem...
     -Jobb lesz ha megyek, szia... - és kivágtattam az ajtón. Még szót sem engedtem Ali-nek. Ezt nem tudhatja meg Harry, engem akkor biztos kinyirna. De azért jól tud csókolni...Erre fejbe vertem magamat. Nem Louis nem gondolhatsz ilyenekre. Most pillanatnyi elmezavara van, ő Harry-t szereti! Elmenekültem a kórházból, eltűntem. Nem birtam volna Harry szeme elé kerülni.

     Harry szemszöge:
Épp a büfében voltam, amikor sehol se láttam Louis-t, nem is halottam beszélgetést. Biztos, hogy elment. Ali megmondta, hogy szereti. Hamar felhivtam telefonon, de nem vette fel, ki volt kapcsolva. Nem is tudtam, hogy hol keressem. Hazamentem. Majd este hazajött, a konyhában voltam, de amikor meglátott felszaladt a szobájába, de csak azért mert megmondta Ali, hogy szerelmes belé? Ezt ki kell hogy deritsem!

   

20. Nem szeretheted őt....

   

        Louis szemszöge:
 Épp a srácokkal hülyültünk és elmeséltem, hogy a vacsora közbe egész végig figyeltem őket, amikor megszólalt a telefonom. Harry volt. Nem gondoltam volna, hogy mekkora baj történt. Lefagytam, nem tudtam megszólalni, a többiek is megijedtek, hogy mi történt:
    -Louis mi történt? Beszélj már! - nyaggatott Kelly.
    -Ali...Ali...balesetet szenvedett! - és még mindig nem tudtam megmozdúlni.
    -Mivan??? - nem hitt a fülének Kelly, természetes, hogy ennyire kiborult, hiszen a legjobb barátnők. - Az nem lehet!
    -De igen, és életveszélyben van, súlyosak a sérülései. - mindannyiunk szemébe könny szökött. Kelly sirórohamot kapott és összeesett, alig birtuk lecsillapitani. Szörnyű volt igy látni, ennyire kiborulva...Aztán siettünk a kórházba.

*Harry vigasztalhatalan volt, egész végig magát hibáztatta. De amikor kiderült, hogy nem is emlékszik semmire se, az még jobban kiboritotta. Kétségbe volt esve...Éjszaka mellette volt, nem engedte el a kezét. Annyira félti...Aztán számomra jött a rossz hir. Kelly el kellett utazzon Franciaországba egy modell ügynökséghez. Mostanában sokat próbálkozott, több kásztingra is elment és most felvették. Nem szivesen hagyta el a barátnőjét ilyen állapotban, de rájött, hogy muszáj, ez volt az álma.

        Harry szemszöge:
Nem birtam elengedni Ali kezét, most éreznie kell azt, hogy mellette állok és segitek neki. Megkönnyelbültem, amikor az orvos azt, hogy csak pár nap és minden az eszébe fog jutni. Szerencsére jól aludt, de a fájdalmai megvoltak, hol erősebben, hol gyengébben:
    -Szia Ali! Hogy vagy? - hajoltam föléje mosolyogva.
    -Szia, mostmár jobban. De éhes vagyok már. - erre én csak nevettem egyet. Tipikus Ali, mindig enne.
    -Mit szeretnél enni?
    -Nem tudom, valami finomat...
    -Oké, repülök is! - próbáltam egy kicsit viccesre fogni a dolgot, de maga alatt volt Ali.
    -Itt is van a kakaó és a croassan. Jó étvágyat!
    -Köszi. - miután megreggelizett egy kicsit faggattam, hogy emlékszik-e valamire.
    -Ali, emlékszel a sátorozásra fiúkkal, amikor egy vaddisznó megtámadott és mi a matracon a vizben egy jó ideig kellett maradjunk? - erre megfogtam a kezét.
    -Nem, de sokat gondolkodtam és eszembe jutott valami. - felcsillant erre a szemem.
    -És mi az? - néztem kiváncsian.
    -Volt ott egy srác, a neve Louis, olyan aranyos az a srác. És rendes is. - nagyra nyilt a szemem, amikor ezt mondta, bevallom féltékeny lettem.

Dél felé megint elaludt Ali és álmába pedig mind ezt hajtogatta: Louis annyira szeretlek! Te kellesz! Erre óriási dühöt éreztem.

Mi az, Louis tettszik neki? Ez nem lehet...Akkor én...? Erre rá kell kérdezzek. 1 óra múlva felébredt:
    -Ali szeretnék kérdezni valamit. - közbe nagyon gondterhelt arcod vágtam.
    -Mondjad, mi a baj?
    -Miközbe aludtál egyfolytába Louis nevét mondtad, meg hogy kell neked...Akkor most ő tettszik neked?
    -Harry, én...nem szeretnélek megbántani...légyszives hagyj pihenni! - és elforditotta fejét. Mostmár biztos voltam benne, hogy Louis tetszik neki! Leverten mentem ki a szobából. Nem hittem el...Mit tudjak csinálni, nem tudok parancsolni az érzéseinek. Ha elveszitem én...én nem is tudom mit csinálok. Azt nem élném túl! A folyóson sétálva rengeteget gondolkodtam. Reméltem, hogy mire visszatér az emlékezete újra engem fog szeretni, de ha mégse akkor muszáj lesz elengednem. Már pedig nem szeretném megtenni ezt a lépést...És mért pont Louis? Nem birnám őket nézni, ahogy enyelegnének. De Louis-nak ott van Kelly, úgyse jönnének össze, hiszen Louis a barátom. Idegileg teljesen kikészűltem, inkább hazamentem és lefeküdtem.

19. Ez nem lehet!

   Harry szemszöge:
Pont őrá szegeződött a figyelmem, amikor csak azt vettem észre, hogy megcsúszik a lába és a mélybe vágodik. Én csak orditani tudtam, hogy neeee, és sietem feléje. Sokkos állapotban voltam, egyszerűen tehetetlen. Amig odaértem hozzá csak arra tudtam gondolni, hogy ne haljon meg, azt nem birnám ki! És ez mind miattam van, ő nem akart leugrani, de felhecceltem és belement ebbe az egészbe. Hülye barom vagy Harry! Egy állat! A te lelkeden fog száradni ha meghal, és neked befellegzett! Csak ez járt a fejemben...Aztán odaértem hozzá, kiemeltem a vizből, körülötte a viz tiszta vér volt, megrémültem. Csak ne az legyen...kérlek istenem ne vedd el tőlem, inkább én haljak meg, csak ne ő. Ekkor kiemeltem a vizből, persze hogy nem volt magánál, hamar kivittem a partra és felhivtam a mentősöket és megkezdtem az újrarélesztését. Zokogtam, könnyeim arcára estek, nem birtam igy látni, a feje vérzett, tele volt zúzódásokkal az egész teste. És ez mind miattam...10 perc múlva megjöttek a mentősök:
    -Mi történt uram?
    -Épp le akart ugrani és egyszercsak...- csuklot el a hangom- megcsúszott a lába és a vizbe vágodott, aztán kihúztam a vizből és próbáltam újraéleszteni...Komoly baja van?
    -Hát...- mondta tétovázva a doktor - nagyon súlyos sérülések, de megteszünk mindent, amit csak lehet!
    -Doktor úr, mondja meg tisztán a szemembe. Meg fog hallni? - és már majdnem a gallérjánál fogva mentem neki, de rájöttem, hogy ez nem megoldás. Szét voltam zilálva és az érzelmeimet nem tudtam uralni.
    -Kérem nyugodjon le! Mig nem vizsgálom meg nem tudok mondani semmit se! Kérem álljon félre, helyre van szükségünk! - és félretoltak. Ez a várkozás...Alig jön ki a kórházból én már vissza is küldöm, pedig nem akart leugrani...Soha nem bocsájtanám meg, ha valami történne vele! Felhivtam a többieket is, ki vannak ők is készűlve. Magamba roskadva ültem a földön, amikor hozzám jött a doktor:
    -Dr. Roberts, hogy van Ali? - és feszültséggel tele felugrottam.
    -Nyugodjon meg kérem! Az állapota...- tétovázott a doktor - válságos. - ekkor egy világ omolt össze benne.
    -Ez azt jelenti, hogy...meg is halhat, vagy valami károsodás visszamarad?
    -Az is meglehet, ha a következő 2 napot probléma nélkül átvészeli, akkor túl van az életveszélyen, de a károsodás még mindig fenn áll. - megfordúltam és tovább mentem. Helikopterrel vitték kórházba London-ba. Nem mehettem vele. Csak tomboltam, ami az utamba volt mindent tönkretettem. Mérges voltam magamra...mi  az hogy mérges? Egyenesen gyűlöltem magamat.

Amikor a tükörbe néztem, nem birtam a látványomat és összetörtem. Visszaértem London-ba és bezárkóztam a szobámba, senkit se akartam látni:
    -Harry gyere ki és nyogodj meg! Nem a te hibád! - mondta Louis és az ajtót döngette.
    -Harry, gyere ki! - mondta Niall. De még csak nem is válaszoltam nekik. Majd elmentek.
Végre egyedül maradtam a gondolataimmal. De ekkor megcsörrent a telefonom. Ali anyukája volt, sirt. Elmondtam mindent. Haragudott rám, bár azt hittem, hogy sokkal rosszabbul fog reagálni...Rávettem magamat, hogy bemenjek a kórházba. A többiek is elkisértek. Megengedték, hogy bemenjek Ali-hez. A szivem elképesztően kalapált, féltem. Aztán beléptem, és ott láttam, és ahogy azok a csövek lógtak körülötte...és ahogy bekötözött fejjel eszméletlenül feküdt ott...összeszorúlt a szivem. Lassan odamentem hozzá és egy puszit adtam a homlokára. Megfogtam a kezét és simogattam. Ott ültem a széken tűkön ülve, arra várva, hogy ébredjen fel. Már este volt és fáradt voltam, elaludtam a széken, amikor mintha valaki megmozditotta volna kezemet. Azonnal megébredtem. Ali épp most kezdett magához térni. Könnyes szemmel néztem, ahogy kinyitotta gyönyörúszép szemeit, amik most megtörten néztek:
    -Szia Tündérem!
    -Hol vagyok?...És te ki vagy? - ekkor mintha megfagyott volna a levegő. Nem emlékszik rám...? Alig birtam megszólalni.
    -Hát...nem emlékszel rám? Én vagyok Harry! - felvont szemöldökkel és összeszorúlt ajakkal mondtam.
    -Nem emlékszem rád. De te nekem kim vagy? - és elhúzta a kezét. Ez nagyon rosszul esett. Mintha kitépték volna a szivemet...
    -Én vagyok neked a barátod, ketten egy párt alkotunk. - ő meg csak nagy szemekkel bámult rám. Egyszercsak elkezdett sirni.
    -Ne sirj Ali! Nem lesz semmi baj! - de nem gondoltam, hogy még a saját nevére sem emlékszik. Ez katasztrófa, aztán kifutottam a doktorhoz:
    -Doktor úr! Doktor úr, felébredt Ali, de nem emlékszik semmire se!
    -Azonnal megvizsgálom! Kérem addig üljön le. - és berohant Ali-hez. 10 perc múlva kijött.
    -Mr. Styles, szerencsére ez csak pillanatnyi elmezavar! Pár nap és elmúlik.
    -Köszönöm! - majd a srácokhoz siettem. Olyan jó, hogy ők itt vannak. Meg aztán itt vannak Ali szülei is. Mostmár csak 2 napot kell kibirni és akkor fellélegezhetünk...

18. Tengerpart :)

    Másnap reggel ( Harry):
Nem vagyok magamnál, elvarázsoltak éjszaka, olyan mintha a fellegekben járnék, nem gondolok semmire, egyszerűen jól érzem magam. Ali minden rosszat el tud velem feledtettni. Csak próbálom felfogni a dolgokat, de nem megy. Hiába gondolkozok, mindig Ali-hez jutok el. Ő a megoldás, ő az életbentartóm...Beragyogja, feldobja a napom. Elég már az is hogyha csak láthatom és az a tudat, hogy ő csakis az enyém...
Még alszik, felém van fordúlva és még ilyenkor is mosolyog. Olyan ártatlan és gyengéd. Apró csókokat hintettem arcára és elmélyedve figyelem minden kis rezdülését. Nem akarom, hogy ezek a pillanatok elmúljanak...Épp a haját igazitottam, amikor felébredt, én meg csak közel hajoltam hozzá és percekig egymás szemébe néztünk:
    -Jó reggelt hercegem!
    -Jó reggelt neked is hercegnőm! Hogy vagy? - és kiváncsian mereszgettem a szemem.
    -Szuperül vagyok! Mért mit vártál? - mondta gonoszkodóan.
    -De milyen kis magabiztos vagy?...
    -Valakinek az kis lenni...- harapott ajkába, ami persze nekem nagyon imponált. És föléje kerekedtem.
    -Hogy tudsz igy elkábitani? - néztem végig egész testén.
    -És te hogy tudsz igy elkábitani? - erre egyikünk sem tudott magyarázatot adni.
    -És mi lesz ma a program? Mit kiván az én kis hercegnőm?
    -Hát...kivánhatok többet is?
    -Nagyon mohó vagy tudtad? De legyen. - szeretem ha egy lány pimasz és nem fél semmitől.
    -Az első kivánságom az, hogy egész nap legyél velem, a második pedig, hogy csak kettesbe legyünk, a harmadik pedig, hogy...azt döntsd el te. - és a nyakamnál fogva belém kapaszkodott.
    -Ez meg lesz! És már a harmadikat is kitaláltam. De azt nem mondom meg, haha! - morcosan nézett rám, de nem adhattam be a derekam.
    -Hát jó, nekem olyan mindegy...! - és kimászott az ágyból és bement a fürdőszobába, ezzel is csak bosszantott.
    -Kicsim én nem mehetek veled? - megfordúlt, de megrázta a fejét. 20 perc múlva kijött. Lementünk reggelizni. Nem mertem Lou-ra bizni a reggelit, mert a végén ételmérgezést kaptunk volna, vagy müzlit...és hát az nem lenni valami jó...
Aztán miénk volt az egész nap. Azt csináltunk amit akartunk, kértem egy repülőgépet ide, mert a harmadik tervem az, hogy elviszem egyet Spanyolországba a tengerpartra. Biztos fog örülni neki.
     -Hercegnőm pakolás, mindjárt indulunk! - és felmentem az emeletre.
     -Hova megyünk? És egyáltalán mit pakoljak fel?
     -Fürdőruha kötelező, a többi nem számit.
 
     Ali szemszöge:
Harry mindig tud nekem meglepetést tartogatni, olyan könnyed és türelmes. Mellette önmagam tudok lenni...Megmerem mutatni az igazi énemet. Imádom, hogy találékony és kreativ, én is ilyen vagyok és mindketten imádjuk a meglepetésket. Vajon mi sül ki ebből az egészből?...
     -Ali gyere! Itt van a gépünk! - én meg csak nagyot néztem, repülőgép? Nem túlzás? Mindegy.
     -Jövök! - másfél óra utazás után megérkeztünk. Amikor megláttam a tengerpartot elkezdtem mosolyogni. Alig szálltunk ki máris mentünk le a partra. Elmentünk vitorlázni is, nem tudom honnan találta ki, hogy kiskorom óta vitorlázok... Mindig meglep. Felidéződtek azok a régi szép idők, amikor apával hajóztunk ki...Majd átszálltunk egy hajóra, azzal mentünk el a szállásunkra, ami egy kis lagúna volt. Csodaszép volt. És csak mi voltunk ott, senki más. Egyfolytába nevettünk és mindig felvett az ölébe, rengeteget úsztunk 

. Olyan mint egy mese. Csak mi ketten, és ahányszor ezt mondtam magamban nem tudtam elhinni.  Kézen fogva sétáltunk a parton, lábnyomunk megmaradt a homokban, irogattunk egymásnak a homokban, mintha csak sms-eztünk volna. Egyszer ő ezt irta: Te vagy az életem értelme, kitartok melletted, mert semmi sincs ami szétszakitson minket!  Erre én meg elkezdtem könnyezni, annyira helyes, elmondhatatlanul szeretem...
     -Na hogy tetszem?

     -Eszméletlenül gyönyörű vagy! - felkapott és befutott velem a vizbe.
     -Mi lenne ha elmennénk a közeli vizeséshez? - és közbe nyújtotta felém a kezét.
     -Menjünk! - sziklákon másztunk fel, bevallom, hogy Harry nagyon lassú volt, mellette én csak repesztettem felfelé xD. Szegény szinte odamosta magát.
     -Ali segits! Nem birom, bevallom ez nem megy... - úgy küszködött szegény, muszáj volt segitsek.
     -Gyere te nagy teknős! - és jól kinevettem.
     -Még hogy teknős? Jobb állatot nem tudtál kitalálni? - egy kicsit durciskodott, de a végén ő is jókat nevetett ezen. - Na itt is vagyunk. Lemersz ugrani? - és csipőre tette a kezét.
     -Én? Oda? Tele van sziklákkal!! - ripakodtam rá.
     -Dehogyis is én már itt ugrottam le a fiúkkal és semmi bajunk se lett.
     -Na jó, legyen. - és leugrottam, Harry-ért bármit. Először ő ugrott, utána én. Nagy levegőt vettem és belevetettem magamat a mélybe, de utána se kép, se hang...

Összetartozunk!

EZT HALLGASSÁTOK, MIKÖZBE OLVASSÁTOK!!!!! http://www.youtube.com/watch?v=uuZE_IRwLNI

Reggel van, csak úgy szikrázik be a nap és boldog vagyok, mert mellettem fekszik az a srác, aki nélkül nem tudnék élni. Soha nem szerettem és soha nem ragaszkodtam ennyire egy sráchoz sem. Ő teljesen más, sokkal törődőbb és gyengédebb velem. Szerencsésnek érzem magamat, mert sok lány lenne a helyemben és Harry több milió lány közül választott engem. Nem akarok 10 évet előreugrani, hogy mi lesz velünk, együtt maradunk-e...Hülyeség, most csak a pillanatnak akarok élni!
*Harry felé fordúltam. Láttam azt a pimasz kis mosolyát. A kis dilis nem vette észre, hogy már én láttam, csak mosolygott, szinte kitört a nevetéstől:
    -Jó reggelt neked is Harry, látom ébren vagy és jó kedved van! - közbe felültem az ágyra, mintha nem is akarnék különösebben tudomást venni róla, de visszahúzott az ágyba.

    -Ne menj el! - úgy hisztizett, mint egy 5 éves. - Ne haggy itt kérlek!
    -Jól van te nagy csecsemő! - erre mindketten felnevettünk.
    -Lesz egy meglepetésem estére, úgy készülj. - nézett mélyen a szemembe.
    -Tényleg? És mi? - néztem kérlelve.
    -Drága Alice, nem lenne meglepetés ha elmondanám. De tetszeni fog! - és megcsókolt.
    -Nekem már ez is tetszik! - még egy kicsit eljátszadoztunk aztán lementünk a többiekhez, mindenki ott volt kivéve Lou és Kelly.
    -Srácok hol vannak Lou-ék? - kérdeztük egyszerre Harry-vel.
    -Nem hallottátok éjszaka mit csináltak? - nézett tágra nyilt szemmel Niall.
    -Nem!
    -Hát ha hallottátok volna, akkor nem lennétek kipihentek... - mondta Zayn.
    -Hol vannak a csajok, ugy-e nem passzoltátok haza őket?
    -Nem dehogyis csak még alszanak.
Megreggeliztünk, majd a fiúk felköltötték a lányokat, hát azért még össze kell szokjunk, de nem lesz gond. Felhivtam anyát is, szeretné már megismerni Harry-t ezért ma elmegyünk hozzájuk. Harry épp ette a Tac-O"S-t :
    -Harry, beszéltem anyával és szeretne megismerni.
    -Hát ez remek! - mondta teli szájjal. -Ma megyünk?
    -Hogyha nem gond...igen.
    -Dehogyis is! Lesz ma programunk elég.
    -Már úgy várom az estét! De mit vegyek fel?
    -Valamit szépet és cukit. Legyen olyan Ali-s! - és kacsintott egyet.
    -Na ne mond! - és rádőltem.
    -Ali...basszus! Összenyomsz, nem tudok enni! - kényeskedett.
    -Bocsi, de ezt muszáj volt, kiváncsi voltam mit szólsz hozzá. - és rányújtattam a nyelvemet.
*Délután elmentünk vásárolni Kelly-vel, Holly-val és Mira-val. Imádom őket, annyit lehet velük hülyülni...De hiányzott Harry! Amikor megláttam az egyik ingét a kirakatban eszembe jutott az illata és hiányérzetem támadt. Elbambultam egy kis időre. A csajok kellett elráncigáljanak onnan:
    -Ali jól vagy? - kérdezte Holly.
    -Persze csak hiányzik Harry!
    -Nemár, csak 2 órája, hogy eljöttünk.
    -Nem érdekel. Nekem ő kell, csak ő jár a fejemben.
Majd hazaértünk, nem is akartam elengedni Harry kezét. Aztán kellett készülődni anyuékhoz. Már kitaláltam mit veszek fel, de azért bemutatom Harry-nek is:
    -Harry, kéne egy kis segitség! - kiálltottam át a másik szobába.
    -Mit segitsek?
    -Örülnél egy kis divatbemutatónak? - mihelyt kimondtam már le is huppant az ágyra, tollat és papirt vett elé, és nagy szemekkel rám figyelt.

Az első ruha nem tetszett, ezért egy szomorú szmájlit mutatott fel. És igy ment ez egy órán keresztül, mintha egy hurrikán járt volna végig a szobán, majd megtaláltam az ideális ruhát. Elköszöntünk a többiektől. Útbözbe észrevettem, hogy Harry nagyon ideges:
    -Harry, valami baj van? - néztem aggódóan.
    -Nem semmi, nyugi!
    -Biztos?
    -Ami azt illeti egy kicsit félek, hogy mit szólnak majd...
    -Ők nem olyanok akik leharapják a fejedet, és biztos tetszeni fogsz nekik! - és adtam egy puszit a szájára, majd megérkeztünk.
    -Hahó, megjöttünk!
    -Szia angyalom! Jaj úgy hiányoztál! - mondta anya.
    -Sziasztok! - mondta az öcsém Adam.
    -Hello öcskös! - és szorosan megöleltem.
    -És itt van a barátod is, milyen aranyosak vagytok igy együtt! - anya el volt kápráztatva, különben apa is.
    -Örülök, hogy megismerhetem! Harry vagyok! - tök jól eldumáltunk, majd apa elhivta Harry-t.

    Harry szemszöge:
Egy kicsit féltem, hogy mit szólnak majd hozzám ,de amikor beléptünk valahogy feloldódtam. Nagyon kedvesek voltak Ali szülei, még az apukája is. De egyszercsak félrehivott, itt egy kicsit ideges lettem:
    -Harry úgy érzem, hogy nagyon egy húron pendültök a lányommal, még soha nem láttam ennyire szerelmesnek és remélem, hogy kitartotok egymás mellett és vigyáztok egymásra.
    -E felől semmi kétség! Soha nem szerettem ennyire egy lányt se, azonnal megragadott. Elbűvölő teremtés!*-*
     -Ennek örülök!
Majd ebédeltünk egyet közösen, Ben is megjött. Nem tudtunk sokáig maradni, mert nekem még kell készüljek a meglepetés megszervezésére, ezért már mentünk is, mostmár csak én kell bemutassam Ali-t az én családomnak.

    Aznap este (Harry):
Már Ali is kész volt, szegény nagyon izgúlt, majd elindúltunk a helyszin felé. Bekötöttem a szemét, hogy lássa merre megyünk.
    -Megérkeztünk! Segitek kiszállni. - nagyon élveztem ezt a helyzetet. - Vigyázz lépcső!
Az egyik nyaralónkhoz vittem el, ami dél Angliában van. Itt egy kis romantikus vacsorát képzeltem el. A kendőt leoldottam a szeméről:

    -Mostmár kinyithatod! - közbe hátulról átöleltem.
    -Harry, de ez...fantasztikus! - majd megcsókoltam. - Köszönöm! - meg volt nagyon hatódava.
    -Neked bármit! - majd leültem. Volt egy pincérünk is , aki Lou volt. Mint egy igazi pincér úgy volt felöltözve.
    -Jó estét! Először is egy kis fehér bort ajánlanék figyelmükbe 2005-ös évjárat. Azonnal hozom is az előételt. Ha bármire szükségük van csak szóljanak. - Ali jókat nevetett rajta, de én is.

    -Harry ezt hogy csináltad? Le vagyok nyűgözve!
    -Ez volt a célom! - miután elfogyasztottuk a vacsorát Lou beinditotta a zenét.
    -Hölgyem, megtisztelne egy tánccal? - és nyújtottam a kezemet feléje.
    -Hát persze! - és elkezdtünk lassúzni. Nagyon közel voltunk egymáshoz. Az a csöppnyi kis űr csak úgy vibrált közöttünk, s akárhányszor találkozott tekintetünk, annyiszor mélyültünk el.
    -Harry, ugy-e mi mindig együtt maradunk és senki sem állhat közénk? Mert én azt nem tudnám kibirni! - egy könnycseppet láttam a szemébe, letöröltem.
    -Psszz...nyugodj meg! Senki sem állhat közénk!
 Majd láttam, hogy el van gyengülve, lassan megadja magát és elkezdtem apró csókokat hinteni nyakára, amitől teljesen elolvadt, majd az ölembe felvittem a hálószobába. És megtörtént az, aminek meg kellett történnie...

............

     A 16. RÉSZNÉL TEGYÉTEK BE EZT A SZÁMOT:http://youtu.be/w1oM3kQpXRo

16. I need your love!

Nem tudom elhinni, hogy milyen gyenge vagyok, mindig is próbáltam azt a látszatot kellteni, hogy én milyen erős vagyok, nem ijedek meg semmi apró dologtól, de a lelkem mélyén mindentől féltem, minden kapcsolatomban ott volt bennem az a kis ördög, ami nem haggyott szabadon élni. Tennem kell valamit...Nem hagyhatom, hogy Harry-t elveszitsem. Szeretem tiszta szivemből!

     Harry szemszöge:

Össze vagyok zavarodva...Miért csinálja ezt? Nem értem, mintha kitépték volna a szivemet. Hiányzik Ali közelsége...Csak a rajongók elől menekül? Vagy már előlem is? Szeret igazán?...Nem, ebbe már belefáradtam, alig ismerem meg, alig harcolom ki a szerelmét, meg ez a Jason is...Mi ez? Talán csak játszott volna velem?...Nem, Ali nem lehet ilyen! De kell szeressen ha twitter bejegyézésében azt irta, hogy szeret. Nem tudom, hogy mit csináljak, egyszerűen még mindig nem tudom felfogni, hogy elment.

     2 nappal később (Ali):

Se éjjelem, se nappalom. Harry jár a fejembe, és az eddigi eltöltött idő. Rágódtam eleget, az lesz a legjobb ha elmegyek hozzájuk. Nehéz volt meghozni a döntést, de megteszem. Ő már áldozott eleget és harcolt értem, most rajtam van a sor. Délután elmentem, mielőtt becsengettem volna vettem egy nagy lélegzetet, remélem megbocsájt. Becsengettem. Niall nyitott ajtót:

    - Szia Niall! Bejöhetek?

    -Szia, gyere. - de nem volt valami lelkes, de ezt meg is értem.

    -Harry itthon van? - nagyon zavarba voltam.

    -Fenn van a szobájába. - mutatott a lépcső felé.

    -Köszi. - és mosolyogtam egyet.

Miközbe lépkedtem felfelé azon gondolkoztam, hogy mit mondjak neki. Szégyeltem magamat. Majd bekopogtam hozzá:

    -Ki az már megint? - huuu...ez nem jelent valami jót.

    -Én vagyok Ali. Bejöhetek? - közben a szivem a torkomban dobogott.

    -Ha már itt vagy gyere.

    -Szia! - jöttem be lassan az ajtón, majd lassan becsuktam, amikor megláttam, előtörtek belőlem az érzelmek, annyira meg volt törve. Hibásnak éreztem magamat. Én hülye kikészitem fölöslegesen. Láttam rajta, hogy egy kicsit örül, hogy itt vagyok, de most biztos, hogy utál.

     -Szia! Hát te? - húzta fönébb a szemöldökét.

     -Én azért jöttem, hogy...bocsánatot kérjek. Bevallom gyenge voltam és szégyellem magamat, hogy ennyire kiakadtam. Nem az a lényeg, hogy mások mit gondolnak, hanem az, hogy én tiszta szivemből szeretlek. Mindig meg akartam felelni másoknak...De ez mostmár nem igy lesz, igérem. Meg tudsz bocsájtani? - a hangom már elcsuklott, könnyeztem, féltem, hogy mit mond. Egy darabig csönd volt, majd megszólalt.

     -Látom, hogy fáj ez az egész...De 2-3 nap alatt nem lehet túl lenni. Egyik nap érdekel mások véleménye, másik nap nem. Ez nem igy megy, én már csak tudom. De biztos vagyok benne , hogy szeretsz! És éppen nekem ez fájt, hogy ha szeretsz, akkor ha még nehéz is, de elfogadod, hogy nekem ilyenek a mindennapjaim - már ő is könnyezett.

     - Értem és sajnálom. - hajtottam le a fejem. -De én igy még soha senkit sem szerettem, mint téged!

     -Én sem szerettem soha senkit ennyire, mint téged! - és szorosan megölelt, majd megcsókolt. Soha egy csóknak sem éreztem ekkora jelentőségét, mint most. 

     -Szeretlek Harry!

     -Én is szeretlek Ali! - még egy darabig beszélgettünk, majd lementünk kézenfogva a fiúkhoz.

     -Nahát! Ki vagytok békülve? - kérdezte Lou. Mi meg csak egymásra mosolyogtunk.

     -Remélem, mostmár nem lesz több lesz veszekedés... - mondta Liam és fenyegetően mutatott felénk az ujjával.

     -Nyugi Liam, netán zavar? - kérdeztem flegmán.

     -Ja nem, csak... - hát persze Liam.

     -Nade ha már szent a béke, akkor csinálhatnánk is valamit, mert baromira unom magamat. - mondta Lou, aki Harry és az én nyakamba ugrott.

     -Menjünk bulizni! - mondta Zayn. 

     -Ez tök jó ötlet, végre Harry megtudod mutatni a tánctudásodat. - erre mind röhögtünk, de Harry  nem.

     -Mondhatni nagyon jól esett... - karba tett kézzel hátat forditott nekem.

     -Jaj na ne csináld! Tudod, hogy csak hülyéskedtem! - erre felkapott a levegőbe és megpörgetett. - Harry...nemár, tegyél le!!!!

     -Mi a baj? Talán nem tetszik? - és jókat röhögött a sikitozásaimon. - Tessék.

     -Na végre! 

* Eszméletlenül jó volt a buli, és Harry is remekül tud táncolni xD. Niall és Liam meg becsajozott. Nagyon aranyos lányok, remélem, hogy komoly kapcsolat lesz belőle. Az egyik csajt Holly-nak hivják, ő Niall barátnője, Liam barátnőjét pedig Miranda-nak hivják.

Ő Holly.

Ő Miranda (Mira)

Nem az kis cicás lányok, nagyon egyszerűek. Szegény Zayn, mostmár neki is kéne egy lány. Mi Harry-vel nem maradtunk túl sokat a szórakozóhelyen, inkább egyet sétáltunk a közeli parkban, ahol már egyszer voltunk. Annyira békés volt minden...Hirtelen megállitott Harry, maga felé forditott és megcsókolt, olyan forró és érzelemmel teli volt...Mintha csak a fellegekben járnék, olyan nekem mint egy őrangyal, ő az én kriptonimtom, ami kilő az égbe, felpörget és gyengévé tesz, lefagyok és nem tudok lélegezni, benne megvan az a dolog (One thing)...

15.Ezt már nem birom!

Mérhetetlenül boldog voltam, hogy itt van velem és úgyahogy jól van. Nem is beszélgettünk, csak csavargatta a hajamat és én is az övét. Olyan békés volt minden...Bejött Zayn. Harry el volt aludva én meg csak mosolyogtam Zayn-re:
   -Minden rendben?
   -Persze, de Harry nagyon fáradt. - adtam egy puszit az arcára.
   -Nagyon aranyosak vagytok! - és egy elismerő mosolyt láttam az arcán.
   -Köszi! - és átkaroltam Harry nyakát.

     Másnap reggel (Ali):
Kinyitottam  a szemetet. Akkor vettem észre, hogy én az ágyon fekszem és Harry meg a kanapén alszik. Egész éjjel itt volt?...De aranyos. Nem is volt szivem felkellteni, kimentem a folyósóra egyet járni. Épp találkoztam az orvosommal:
   -Jó reggelt Mrs. Thomson!
   -Jó reggelt doktor úr!
   -Na hogy van a kis betegünk?
   -Mostmár sokkal jobban.
   -Még pár vizsgálatot elvégzünk és ha minden rendbe van akkor hazamehet.
   -Jaj ennek nagyon örülök!
   -Én megyek is, mert sok dolgom van. Pihenjen!
   -Rendben.
Visszamentem a korterembe, Harry már fel volt kellve, amikor bementem épp a hajával játszott és édesen dörmögött.

Nehezen tudott megmozdúlni, még mindig fájtak a tegnapi ütések helyei:
   -Jó reggelt tündérem! Hogy vagy? - és az ölébe ültetett.
   -A kis tündér remekül van. De a kis herceg, ő hogy van? - és az orrára pöccintettem.
   -A kis herceg is jól van.
   -Képzeld lehet hogy ma hazaengednek!
   -Ez remek! - majd bekapcsoltam tévét, pont az egyik csatornán Harry-éket adták, de nem a szokásos témát. A verekedésről volt szó és egy paparazzi levideózta őket. Harry mérgesen nézte az egészet, egy szót sem szólt, majd kiviharzott. Tudtam, hogy ez lesz...Kimentem megkeresni, a fiúkkal egy helyt voltak, egyik se volt vidám. Haza kellett menjenek, mert Paul (menedzser) hivta őket, mert jó lenne megbeszélni a történteket, a fiúk rettegtek. Behozattam pár újságot és mindehol ők voltak a cimlapon: Harry Styles a nagy búnyos, Ismét perpatvar a 1D ház táján, Szerelmi háromszög... Mérges voltam, hogy mért ekkora dobra verni a dolgokat, de rájöttem, hogy ez ezzel jár és hogy hozzá kell szokjak ezekhez, mivel Harry-vel egy pár vagyunk. De félek... Mostmár muszáj lesz elmondanunk mindenkinek, hogy járunk. Félek a rajongóktól, a fenyegető levelektől, mindentől ami ránk nézve rossz...
* A vizsgálatokat elvégezték és semmi bajom sincsen, úgyhogy hazamehetek. Anyának már szólt Ben, de nem tudtak bejönni, anya ki volt akadva, borzasztóan aggódik értem, meg Harry-ért is. Irtam sms-t Harry-nek, hogy kiengednek és hogy jöjjön értem.
*Fél óra múlva már itt is volt, rajongók tömege tolongott az ajtónál, nehezen tudtunk kiszabdúlni onnan, mindenki csak azt kérdzte, hogy: Jártok és mióta? de a legdurvább ez volt: Megöllek Ali, ő az enyém és én leszek a felesége!, ezen kiakadtam és elkezdtem sirni:
   -Mi a baj? - nézett aggódva Harry.
   -Nem hallottad, hogy mit mondott az a csaj? Ki akar csinálni!
   -Nyugodj meg, nem meri megcsinálni... - próbált vigasztalni, de nekem elég egy ilyen fenyegetés és padlón vagyok. Az utóbbi időben nagyon érzékeny vagyok. Féltem az elvárásoktól, attól, hogy már soha sem lesz egy nyugodt pillanatunk sem...
   -Harry én ezt nem birom végig csinálni értsd meg! - és elviharoztam.
   -Ali!Most mért kell elmenekülni? - kiálltott utánam Harry és a kezét kinyújtotta, tehetetlenek érezte magát, akárcsak én.
* Amikor hazaértem a falnak dőltem és mint a vizesés potyogtak a könnyeim.Nem elég egy embert szeretni, ha a másik nem fogadja el úgy ahogy van.

Nem fog működni ez a kapcsolat, de borzasztóan szeretem... Felmentem a szobámba és felléptem twitter-re. Harry épp akkor ezt irta ki:
Öszzeszorúlt a szivem. Haragszik rám. De engem megbántott ez a bejegyzés, úgy érzem igy akar nekem üzenni és azt akarja, hogy lelkiismeret furdalásom legyen. Ilyen is tud lenni?...
Majd ezt irtam ki, hogy ő is lássa: Hiába szereted a másikat, ha a félelmedet nem tudod leküzdeni.
Majd a telefonomat is megnéztem, Harry hivott egy csomószor és sms-t is küldött: _Sajnálom Ali, hogy nem tudsz elfogadni, de akármit is teszel én szeretni foglak, és meg fogod bánni ezt a döntésedet, mert tudom , hogy szeretsz, csak annyira félsz az elkötelezettségektől és anniyra meg akarsz felelni másoknak, hogy nem veszed észre, hogy igy még boldogtalanabb leszel, engem is érdekelt mások véleménye és ez felemésztett, de mára már leküzdöttem. Harry :**_
Nem irtam vissza, de igaza van és a szivemből beszélt. Menekülök, mások elvárásira vagyok kiváncsi és közbe elvesztem azt akit igazán szeretek...

Be my Superman!

A szemembe könnyek gyűltek, legszivesebben felálltam volna és visszahúztam volna Harry, hogy ne csináljon valami hülyeséget, de nagyon gyenge voltam, ezért behivtam Kelly-t, hogy álitsa meg, de már elviharzott:
   -Kelly valami baj lesz érzem! - mondtam vészjóslóan.
   -Nyugi tud magára vigyázni. - és közbe simogatta a fejemet, próbált csititani, de csak belülről rágódtam, tudom, hogy nem tudná fékezni az indulatait ilyenkor.
   -És a média?...rájuk nem is gondoltunk. Ha kiderül, hogy verekedett? - ekkor nyugtalanul mozgolódtam.
   -Ali, állj le! Nem lesz semmi baj, tudja mit csinál.

    Lou szemszöge:
Épp kint ültünk Kelly-vel a folyóson, amikor ezt hallottuk: Megölöm azt a barmot akárhol is van, ilyet nem tehet veled!!!! Én azonnal felpattantam a székről, tudtam, hogy ha én nem állitom meg akkor óriási balhé lesz:
   -Harry, várj már, gyere és ülj le, nyugi! - és a vállánál fogva próbáltam visszahúzni, de kiszabadúlt.
   -Haggy már! Dolgom van! - és ezzel elviharzott. Kelly bement Ali-hez én meg mentem Harry után, de felszivódott. Itt nagy baj lesz még...

    Harry szemszöge:
Borzasztóan dühös vagyok, összetörnék mindent lesgszivesebben csak kerüljön a kezeim közé az az állat, esküszöm megölöm, nem packázhat, nem fenyegetheti meg azt a személyt aki nekem a legtöbbet jelenti, és pont miatta akarta megölni magát, azt már nem. Amikor könnyeivel küzdködve elmondta, hogy mi történt, nem is lehet elmondani, hogy mit éreztem...Mintha egy kést hajitottak volna a szivembe és a testem minden porcikája összerezdűlt volna. Egyik pillanatban elöntött a forró düh, másik pillanatban meg a fagy, ami képtelenné tett arra, hogy higgat tudjak maradni. Láttam a szemébe azt a mérhetetlen fájdalmat, a sebeket a karján és akkor csakis egy cél lebeget a szemem előtt, hogy ezt a Jason-t móresre tanitsam. Ebben senki sem állithatott meg, még Lou sem. Először csak keringtem a városban, gondolkoztam. Nem tudtam, hogy hol keressem. Igazából csak később jöttem rá, hogy még soha sem láttam, hogy is tudjam megkeresni? Épp le voltam ülve egy padra, amikor ezt hallottam:
   -Szia, sikerült elintéznem a csajszit, felmentem a házába, vagyis a pasija házába, beinditottam a riasztót és megöltema testőrét, a többi már gyerekjáték volt. Az enyém lesz úgyis, a kis Styles gyerek meg elbúcsúzhat tőle.

Óriási erőt vettem és amikor letette a telefont odamentem hozzá:
   -Te vagy az Jason? - és mélyen a szemébe néztem, ölni tudtam volna vele.
   -Hát a Styles gyerek, örülök, hogy láthatlak... - mondta nagy meglepődve és karba tette a kezét, de én hamar bemostam neki, ő meg nekem ugrott.
   -Megöllek te gazember, Ali az enyém! - órditottam.
   -Csak hiszed! - és óriási búnyó tört ki, kaptam egyet gyomorszájba, lei sestem a földre és jól belém rugott, de ekkor hallottam Lou hangját:

   -Ereszd el a barátomat, mert akkorát kapsz, hogy a drága anyukád 100 évig is pelenkázhat úgy elrendezlek. - örültem, hogy itt van. Egyből padlóra küldte, alig birt eliszkólni Lou elől, ezek után nem hinném, hogy megkeresne...
   -Gyere tesó jól vagy? Nagyon sápadt vagy... - közbe lassan felhúzott.
   -Egy gyomorszájas után te se lennél vidám. - ezen egy jót nevettünk, de nekem nem ment annyira, mert nagyon fájt. - De te mióta vagy ilyen erős?
   -Tudod a répa csodákra képes! - nevetséges, de ez Lou és én igy szeretem. - De jobb ha sietünk, mert Ali ki van borúlva.

    Ali szemszöge:
Csak feküdtem az ágyon, az arcomat könnyeim áztatták, ekkor kinyilt az ajtó, de engem nem érdekelt, csak bággyattan néztem a fehér falat, ami mint egy hegy állt előttem. Ismerős lépteket hallottam, amik közeledtek felém. Harry volt, amikor megláttam, legszivesebben a nyakába ugrottam volna, de tele volt kék-zöld foltokkal és szegénykém alig tudott menni:
   -Mi történt veled te kis szuperhős? - simitottam a kezem végig az arcán.
   -Megküzdöttem a rosszal és nyertem. - mondta boldogan és ekkor elmerültünk egymás szemében. Nagy erőt éreztem magamban, ezért az ölébe ültetett és a vállán pihentem meg, ami nagy biztonságérzetet sugárzott felém.

Megölöm!

   

    Pár perc múlva:
Az ajtónak nekidőlve zokogtam, egyenesen rettegek, hogy valami hülyeséget fog velünk tenni ez az állat, kiszámithatatlan. Nehéz leplepzni a zavarodottságomat a többiek előtt, de ha meg akarom menteni őket akkor erőt kell vegyek magamon. Ekkor hallottam, hogy nyilik az ajtó:
   -Haló, Ali! - kiálltotta Harry. - Hol vagy tündérem? - hamar vettem egy mély lélegzetet.
   -Itt vagyok fenn. - de a hangom szinte elcsuklott, legszivesebben futottam volna a karjaiba és szorosan átöleltem volna. Majd hallottam ahogy siet fel hozzám:
   -Szia szépem! Milyen volt nélkülem, hiányoztam?  - mondta fölémhajolva.
   -Szia, hát gondolhatod...borzasztóan hiányoztál! - és szorosan átöleltem.
   -Nyugi Ali, azért ennyire nem gondoltam, hogy hiányoztam. - és nevetett, de ha tudná miért csinálom ezt akkor biztos nem ezt mondaná.
   -Csak szeretlek és minid veled akarok lenni, ne haggy egyedül! - már szinte potyogtak a könnyek a szememből, de elfordultam tőle.
   -Mi a baj? Nagyon fura vagy... - nézett komolyan.
   -Nem semmi baj, csak sokat gondolkodtam és most egy kicsit szomorkás vagyok. - próbáltam mosolyogni, de csak erőltetettre sikerült.
   -És min gondolkodtál? - nézett kiváncsian.
   -Most inkább haggyuk... - tettem kitérő választ.
   -Oké, de hol van a testőr? - na ez volt az amitől a legjobban féltem, most mit mondjak neki?...
   -Hát... elment...igen, dolga volt... - mondtam szaggatottan.
   -Szerintem ennél fontosabb dolog nincsen, ezért fizetjük, de még számon kérem. De legalább nem történt semmi komoly, nemde?
   -Semmi komoly... - majd kiment a szobából.
Úr isten, ezt már nem birom. Nem tudok már sokáig hazudni neki.

   Harry szemszöge:
Nagyon fura volt Ali, nem tudom miért, de kezd aggasztani. Valamit titkol előlem. Nem nézett ki valami boldogan, soha nem láttam ilyennek. Nem akartam sokat faggatozni, mert tudom, hogy utálná én is utálom. Elszomorit ha bánatosnak látom, gondoltam jobb ha egy kicsit egyedül hagyom, majd még felmegyek. Lementem a fiúkhoz:
   -Na mi a helyzet? - kérdezte Zayn és közbe hátbaveregetett. - Nem vagy valami boldog...
   -Hát nem...valami van Ali-vel...- idegesen a hajamba túrtam.

   -Mi a baja? - kérdezte Lou.
   -Nem tudom, de aggódok nagyon...

  Ali szemszöge:

Az ágyon fekszek és egyszercsak megszólal a telefonom, üzenet érkezett, azt hittem, hogy anya, de nem...Jason volt:
  Szia Ali! Csak azért irok, mert szeretnélek figyelmeztetni, hogy ne szólj Harry semmit se, mert hanem...tudod jól, hogy mi lesz! De te úgyis olyan okos lány vagy nem szólnál neki ugy-e szerelmem? :P 
Amikor ezt elolvastam rázott a hideg és remegtem. Nem volt elég amit ma csinált de még rátesz egy lapáttal, én ezt már nem birom. Egyedül vagyok , senkinek se szólhatok semmit se, még Kelly-nek se... Amikor elolvastam azt, hogy szerelmem, nekem ott telt be a pohár. Kész vége! Véget vetek mindennek, nem érdekel semmi és senki! Bementem a fürdőszobába, megengedtem a forró vizet és beleültem, majd elszivtam egy cigit, eléggé ritkán szoktam cigizni, csak akkor ha ideges vagyok. És lassan elmerültem a vizben. Igen, véget akartam vetni az életemnek! Nehéz volt ezt a döntést meghozni...de megtettem. Miközbe cigiztem Harry járt a fejemben.

Nem akarok fájdalmat okozni neki, alig ajándékozott meg az élet vele máris elveszitem. Mégis ez volt a legjobb megoldás, nem akartam, hogy baja essen. És szép lassan elvesztettem az eszméletemet...Már legalább 3 perce a viz alatt lehttem, amikor valaki kihúzott és csak azt vettem észre, hogy ahogy élesztgetnek és hangokat hallok. Nehezen de kinyitottam a szememet:
Ekkor vettem észre, hogy ott van Harry, akinek a szeme könnyben úszott és amikor észrevette, hogy kinyitottam a szememet egy puszit nyomott az arcomra és még jobban sirt és bevittek a kórházba. Alaposan kivizsgáltak, hogy sérült-e az agyam, de szerencsére megúsztam, majd amikor vége volt a vizsgálatoknak bejött a korterembe Harry, hihetetlenül meg volt törve:
    -Szia! Hogy vagy? - és lassan közelitett felém.
    -Szia, mostmár jobban...  - próbáltam mosolyogni.
    -Nincs amiért mosolyogj...szinte megölted magadat! - emelte fel a hangját és fejét kezébe temette.
    -Tudom...de... - de nem engedte, hogy folytassam.
    -Miért csináltad? - nézett a földre majd rám és keze össze volt kulcsolva.
    -Nem szabadna elmondjam, de muszáj. Minden úgy kezdődött, hogy miután elmetetek a fotózásra beindúlt a riasztó, a testőr kiment, s egyszercsak ott volt egy srác előttem, akit jól ismerek - erre Harry felugrott és elkezdett mormolni valamit. - Jason-nek hivják a legutóbbi barátom volt, nem váltunk el valami szépen egymástól, én szakitottam vele, mert más lánnyal csókolozott és megesküdött, hogy még megbosszúlja, és amikor feljött elkezdett csóolgatni és a falhoz szoritott - elkezdtem sirni és megmutattam az akkor szerzett sebeimet, óriási dühbe jött Harry- és ma irt egy sms-t és végképp kiakadtam rajta.
    -Megölöm azt a barmot akárhol is van, ilyet nem tehet veled!!!! -órditotta és kiviharzott...

 

Jason, ne!!!!

    Légyszi kommizzatok és osszátok! :)

Egész délután beszélgettünk, majd este lett és felmentem a szobába, Harry nem volt bent és ekkor megpillantottam az erkélyen egy embert. Észtvesztve és sikitva rohantam le a többiekhez. Annyira meg voltam rémülve, hogy alig tudtam elmondani, hogy mit láttam, de sikerült kinyögnöm. A fiúk azonnal mentek is, hogy hátha még ott van az a valaki, de semmi. Eltűnt. A környéket is bejárták, de ott sem találtak senkit se:
   -Nyugi Ali nem lesz semmi baj! - próbált csititani Harry és a hátamat simogatta.
   -De ha visszajön? Akkor mi lesz? - kérdeztem remegve.
   -Mi itt vagyunk és megvédünk, úgyhogy nem kell féljél. - de láttam Harry is kétségbe volt esve, soha nem láttam ennyire megrendülten...Majd hivtak pár testőrt, hogy mégiscsak nyugottabbak legyünk, de ez engem nem vigasztalt, eszembe jutott, hogy a régi barátom, megesküdött, hogy megkeres és megkeseriti az életemet, de már a gondolatba is beleborzongtam, hogy ő állhatott itt az erkélyen. Nem volt valami barátságos az elválásunk, én szakitottam vele, mert láttam egy másik lánnyal csókolozni. Persze, hogy egy ilyen eset után otthagyom, de nem birt beletörődni és még sokáig hivogatott a szakitás után, telefonszámot kellett cseréljek. Egész éjszaka Harry kezét szorongattam, nem birtam elválni tőle, ha ő mellettem volt sokkal nyugodtabb tudtam lenni. Már éjfél el volt múlva amikor valahogy az ágyba tudtak tuszkolni, de Harry-nek nem birtam elmondani ezt az exes sztorit, nem akartam kikésziteni, elég ha már én kivagyok bukva. Majd lassan elnyomott az álom, még hallottam, hogy Harry meg Lou beszélnek, de az altató miatt nem nagyon emlékszem, hogy mit mondtak...

     Harry szemszöge:
Épp a srácokkal dumáltunk, amikor nagy sikitást hallottunk, Ali volt az. Szörnyű volt látni igy, teljesen kifordúlt magából, teljes erejéből nekem rohant és zokogott, alig tudtuk lecsillapitani, hogy mondja el, hogy miért sir. A fiúkkal felrohantunk, de belül óriási dühöt éreztem, amilyet még soha. Az elején egy rajongó megjelenésére gyanakodtunk, de lehet, hogy más áll a háttérben. Akármi legyen megvédem Ali-t. Majd késő este sikerült lefektetni és Lou-val egy kicsit beszéltünk:
   -Harry, valamit tennünk kell, nem lehet ölbe tett kézzel várni, hogy a sült galamb hozza ide azt az embert! - erre vette észre, hogy galambot mondott. -Na jó nem galamb, de legyen liba xD.
   -De mégis mit? És ha csak képzelődött? - emeltem fel a hangomat, mert borzasztóan tehetetlennek éreztem magamat.
   -Hallkabban! - és szájara tette a kezét.
   -Bocs, de ez igy nem fog menni. Ha egyszer eljött még jönni fog.
   -Az biztos, fel kell készülnünk, mert lehet, hogy nem pont őt akarta megfélemliteni, hanem minket. - s közbe fel- alá járkált.
   -Most jobb ha lepihenünk.
   -Oké, jó éjt! - mondta Lou és lassan behúzta az ajtót.
   -Jó éjt!

    Másnap reggel ( Harry):
Egy cseppet sem tudtam aludni, Ali is egész végig forgolódott és lilára szoritotta a kezemet, biztos, hogy pokolian fél, majd egy reggeli csókkal felébresztettem:

   -Jó reggelt tündérem! - simitottam végig a kezemet az arcán.
   -Neked is jó reggelt hercegem!
   -Mostmár jobban vagy? - néztem féltően szemébe.
   -Ha te itt vagy igen! - erre egyet mosolyogtam.
   -Menjünk le a többiekhez!
Mindenki reggelizett már. A hangulat monoton, szürke volt. S igy ment ez egész nap. Majd délután kellett menjünk fotózásra, legszivesebben lemondtam volna, de fontos volt, ezért a testőrőkre biztuk a csajokat.

   Ali szemszöge:
A fiúk elmentek, hát nem nagyon örültem neki, mert azok a nagydarab testőrők nekem félelmetesek voltak. De legalább biztonságban vagyunk, Kelly el kellett menjen fodrászatba, ezért az egyik testőr elment vele, a másik velem maradt. Pár perc múlva beindúlt a ház riasztója, nagyon idegesitő hangja volt, és a testőr kifutott, hogy állitsa le, én hamar felmentem a szobába és...úr isten mit láttam...:
   -Szia Alice! Megismersz még?  
   -Jason! - mondtam lefagyva.

Ő Jason.

   -Örülök, hogy láthatlak mostmár másodszor! - de az az ördögi vigyor az arcán...megrémitett és a jelenléte, ahogy közeledett felém.
   -Jason maradj ott! - és kitartottam a karom, hogy ne közelitsen, de nekem rohant és felnyomott a falra.
   -Ez fáj, eressz már, mert hanem sikitok és meghallja a testőrőm! - próbáltam fenyegetőzni, de ő nem ijed meg az ilyenektől.
   -Ő már nem fog megvédeni, mert megőltem, hát nem érdekes édes? - és elkezdte harapdálni a nyakamat. Hiába próbáltam kiszabadúlni nem ment.

   -Harry úgyis mindjárt itt lesz! - próbáltam nem szemébe nézni, de a fejem felé forditotta és megcsókolt. Undoritó volt...
   -Jaj kicsi Harry, hogy oda ne rohanjak, eszem a szivét! De úgyis az enyém leszel...
Szörnyű volt. Senki se tudott segiteni, azt hittem, hogy meg fog őlni, nagyon elszántnak tűnt.
   -De ez most mire jó?
   -Nem emlékszel, hogy mit mondtam neked?...Meg-fo-gom ke-se-ri-te-ni az -é-le-ted-et! - mondta tagoltan. -De most megyek, ne feledd el amit mondtam és ha szólsz bárkinek is kicsinállak téged is meg Harry-t is! - és elmenekült, én meg zokogásba törtem ki, a karom tiszára lila volt. Bezárkóztam a fürdöszobába, próbáltam eltűntetni a sebeket, de nem ment. Sokkos állapotba voltam, nem szabad, hogy meglássák rajtam. De a testőr?...Már meghalt, mit tudjak hazudni, nem mondhatom el az igazat...