35. Sweet dream and insanity!

 

    Harry szemszöge:
Annyira örülök, hogy Ali is el tudná képzelni az életét velem...Lehet, hogy furán hangzik, hogy már ilyen hamar családról álmodozok, de épp ez a fura benne, hogy eddig egy lánnyal sem éreztem ezt. Mellette vagyok boldog! Úgy gondoltam, hogy jobb ha elmondom részletesen az álmomat:
   -Ali, lenne még valami az álommal kapcsolatban...- erre felkapta fejét.
   -Mondjad!
   -Ez nekem még mindig olyan...

   -Harry tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz! - erre egy "tudom" fejet vágtam.
   -Hát, úgy történt, hogy karácsony volt, épp diszitettem a fát, amikor 3 kis lurkóval besétáltál. - láttam, ahogy Ali szeme felcsillant, én meg csak mosolyogtam - Volt 2 nagy fiú, azt hiszem hogy ikrek voltak és volt egy pici lány is, de a nevükre nem emlékszem .Csak ültünk mi 5-en a fa körül, nem szóltunk egymáshoz, csak mi ketten néztük egymást és tátogtuk, hogy szeretlek.
    -Harry...ez...
    -Én már sokszor megálmodtam dolgokat, amik beteljesültek, és ha ez is...
    -Akkor mi leszünk a legboldogabbak!
    -Az biztos!
Ezután meg lesétáltunk az emeletről, mert lassan kellett induljunk. Szerintem Ali is jól érezte magát. De előbb még anya elhivott beszélni:
    -Kisfiam, kiváló a választásod! Nagyon helyes, inteligens lány Ali, hozzád való, becsüld meg!
    -Megigérem anya, de most mennünk kell!
    -Hát rendben, de gyertek máskor is!
    -Jövünk nyugodj meg! - megöleltük egymást, kaptam egy nagy anyai puszit és indulhattunk is.

    Megérkezés:
Nem tartott sokáig a nyugalom, mert a többiek épp pizzát sütöttek és az egész ház, de legfőképp a konyha úgy nézett ki, mintha háború lett volna, tiszta liszt minden. Gondoltuk, hogy mi is beszállunk Ali-vel. De egyik jobban nyafogott mint a másik, Niall türelmetlen volt, egész végig a csajok nyakán lógott. Louis egy kanállal kergette Liam-et, Zayn meg nagyon telefonált és mind olyanokat mondott, hogy szeretlek, majd találkozunk, ne hizelegj! Mi van itt? Alig tesszük ki a lábunk már mindenki megbolondul!

De úgy gondoltuk, hogy jó móka. Ali-vel szórtuk egymásra a lisztet:
    -Nemár Harry! Ezt még visszakapod!
    -Akkor kapj el! - elkezdtünk kergetőzni a házban. Majd nagy csikizésbe kezdtünk, ami persze Ali gyengéje. Hahaha...
    -Fejezd be Harry, kérlek!
    -Szeretem, amikor megadod magad...- néztem perverzen, de ekkor ránk nyitott Louis.
    -Hupsz! - csak ennyit tudott mondani.
    -Neked is szia Louis! - közbe leszálltam Ali-ről.
    -Talán egy bocsi elég? - nézet úgy mint egy kisegér, erre Ali az ablak felé fordulva elkezdett röhögni. Belőlem is kijött. Majd hallottuk ahogy Niall jön orditva, hogy kész a pizza. Mindenki lefutott és máris ehettünk. Mint a kannibálok, akik már rég nem ettek pont úgy ettünk mi is. De ekkor bejelentették, hogy elindul a turné jövő héten. Erre mind elhallgattunk. Ez azt jelenti, hogy a fiúk alig lesznek velünk...De a szomorkodást hamar felváltotta a jókedv. Úgy döntöttünk, hogy megnézünk egy filmet a Felhők Fölött 3 Méterrel-t. Annyira szeretem azt a filmet, el is érzékenyültem közbe. Egész végig Harry-hez voltam bújva, olyan kis kényelmes...

I'm in love with you!

    Hamar kész lettem, igy indulhattunk a bandához. Harry vezetett és még út közben is sokszor összenéztünk és elnevettük magunkat. Vele más, ha a közvetlen közelében vagyok úgy érzem, hogy igazán élek, levegőhöz jutok. Szeretném ha ezek a pillanatok soha nem múlnának el! Csak Harry-vel akarok lenni! Nem érdekelne ha szegények lennénk, nem lenne hires, csak együtt legyünk.
*Megérkeztünk a házhoz. Mintha csak egy nagy kórházba léptünk volna be. Mindenki jajgat, csoszog egyik helyről a másikra és fogja a fejét. Harry-vel összenéztünk, tudtuk, hogy most kell ápoljuk őket, mintha csak gyerekek lennének:
   -Jól kiütöttétek magatokat tegnap! - néztem elképedve őket.
   -Halkabban ha lehet! - nyöszörgött Niall a sarokból, szegény még kajálni sem bir. Ez kataszrófa. Egyedül Liam van jól, de ez érthető.
   -Mennyit ittatok úr isten? - nézett szét Harry.
   -Ennyit életemben nem ittam! - mondta Kelly fejét fogva.
   -Oké, ma nővérnek állok és Harry te leszel a segédem és Liam. - Harry meg csak csillogó szemekkel nézett rám.
   -Annyira szeretem, amikor olyan kis főnökösködő vagy. - mondta dörmögő hangján. Még a hideg is kirázott, ahogy beszélt és hozzám bújt. Majd elkezdtük ápolni a többieket. Kelly és Louis volt a legrosszabb állapotban.
*Már dél volt. Gondoltam, hogy főzök nekik egy kicsi levest, hátha rendbe jönnek. Ez sikerült is, Niall egyenesen kipattant a bőréből:
    -Csókoltatom a szakácsnét! - mondta Niall. - Ilyet csak anyum tud csinálni!
   -Köszi Niall! Örülök, hogy izlik. Azaz!

   -Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól főzöl...- mondta Harry és megcsókolt.
   -Sok mindent nem tudsz rólam! - és kacsintottam egyet.
   -Ez tetszik! - és újra megcsókolt. - de hamarosan el kell induljunk anyuékhoz.
   -Tényleg szinte el is felejtettem! - hamar átöltöztem, majd indulhattunk is.
*Útközben nagyon izgultam, hogy fogok-e tetszeni nekik. 2 óra múlva meg is érkeztünk. Nagyon szép házuk van és már kint vártak. Megszoritottam Harry kezét:
   -Nyugi Ali, nem lesz semmi baj! - olyan édesen mosolygott, hogy egy kicsit megnyugodtam. És szép lassan odasétáltunk.
   -Sziasztok! - mondta Harry és szorosan megölelték egymást, én meg csak mosolyogtam, az izgulás ezt hozza ki belőlem.
   -Szia Alice! Örülök, hogy megismerhetlek! - mondta Harry anyukája, Anne. Olyan kedves, volt akitől örököljön Harry.
   -Én is nagyon örvendek! És csak szólitson Ali-nek!
   -Szia Ali, Harry nővére vagyok Gemma!
   -Szia, örülök, hogy megismrehetlek.
   -Gyertek be, csináltam egy kis ebédet, biztos, hogy éhesek vagytok. - elfogyasztottuk az ebédet, eszméletlenül finom volt.
   -Köszönjük Anne, ez isteni volt!
   -Nagyon szivesen, de most egy kicsit beszélgessünk! - bementünk a nappaliba.
   -Mióta is vagytok együtt?
   -Hát körülbelül 3 hónapja. - mondta Harry, de egész végig egymás kezét fogtuk.
   -Az szép, nagyon aranyosak vagytok és ezt nem azért mondom, hogy hizelegjek. Tényleg igy gondolom! - erre mindketten elpirultunk.
   -Remélem, hogy többet is együtt leszünk! - mondtam határozottan.
   -Gemma és veled mi a helyzet?
   -Hát...lenne valami, ami fontos és remélem, hogy örültök majd...Hát megkérték a kezem! - erre leesett az állunk, Harry azonnal felpattant és megölelte Gemma, persze én is.
   -Ez remek! Gratulálunk!
   -Köszi! - de Harry szemébe láttam valamit, elgondolkodott. Majd Anne elővett egy albumot, Harry-ről mutatott képeket, olyan kis édes volt. Kis cserfes, pimasz.
   -Milyen hajad volt! - muszáj volt nevessek.

   -Nagyon jó hajam volt! - mondta egy kicsit gúnyosan.
   -És ez a póz!

   -Na jó elég, most inkább megmutatom a szobámat!
   -Azta, de vagány, olyan fiús!
   -Hát igen, ez az én kis birodalmam!

   -Szomorú vagy?
   -Egy kicsit, hiányzik a régi életem, sokszor hazamenekülnék...Ha zaklatottnak érzem magam minidig felhivom anyut. Azt kivánom, hogy bár ne lennék hires! - láttam, hogy el van érzékenyülve, leültünk az ágyra. Nehéz igy látni...
   -De ha nem lennél hires, akkor talán meg sem ismertük volna egymást. - néztem mélyen a szemébe.
   -Ez igaz! És az nagy kár lett volna! Az életemben te vagy a legjobb  dolog, amit a sztárságom óta kaptam! - jól esett ezt hallani, majd egy kicsit csendben voltunk, a hajammal játszott.
  -Mi ez a nagy csönd? - kérdeztem.
  -Csak gondolkozok...

  -És min?
  -Lehet, hogy még korainak hangzik...és hülyeség.
  -Mondjad nyugodtan! - simitottam a kezemet végig arcán.
  -Örülök, hogy Gemma megházasodik, de féltem!
  -Hát csak ez a baj? Na gyere ide. - és adtam egy nagy ölelést.
  -De még van más is...Gondolkoztam, hogy milyen is számomra az igazi. És, hogy egyáltalán találok-e egy lányt akit igazán szeretek. Most megtaláltam. És veled el tudom képzelni az egész életemet! Már álmodtam róla, hogy összeházasodunk, lesznek gyerekeink és boldogan élünk. - erre nagyon meghatódtam, még egy könny is legördült az arcomon.
  -Harry! - és felemeltem a fejét és egy nagy csókot adtam. - Én is el tudom képzelni!
  -Annyira szeretlek!
  -Én is!

33. You are the best!

   Gyalog mentünk a buliba, de arrafelé is egész végig hülyéskedtünk. Olyan volt mint régen.Mindenki a párjával kézen fogva, kivéve Zayn. Láttam rajta, hogy egy kicsit zavarban van. Ekkor be is indult az " összeboronáló programom" , sokakat hoztam már össze, Zayn-nek sem ártana már egy társ.
Hamar odaértünk a Spirit-be, eszméletlen jó hely. Mihelyt bementünk az ajtón éreztem a buli hangulatát és azonnal be is szálltam. Ha zenét hallok azonnal elkezd mozogni. Testem minden porcikájába érzem a zenét, mintha újraélednék. Majd a pulthoz mentünk kérni valami italt, bár én nem nem kértem erőset, Harry annál inkább, Féltem, hogy kiüti magát, ezért figyelmeztettem:
   -Harry remélem, hogy nem ütöd ki magadat, mert nem szeretnék egy részeg embert hazacipelni!
   -Ne aggódj Ali! Vigyázok! - hát ha ő mondja, akkor elhiszem...- Nincs kedved táncolni velem? - örültem, hogy megkérdezi.
   -Menjünk! - és bementünk a táncparkett közepére. Eszméletlenül jól tud táncolni. Azt hittem, hogy olyan kis esetlen, de kellemesen csalódtam benne. Én sem vagyok valami nagy táncos.
   -Elképesztő vagy! - bújt közel hozzám és a nyakamnak esett.
   -Én sem mondhatok mást!
   -Kellesz Ali! Most! - gondoltam, hogy erre megy ki a játék.
   -Még ne! Bulizzunk egy kicsit! - láttam rajta, hogy nehezen elfogadta az álláspontomat, de azért egy kicsit jól esett látni, hogy kinozhatom...
   -Tudom, hogy csak kinzol! Ügyes!
   -Köszönöm az elismerést! - és egy "én nyertem" fejet vágtam. Majd a többiekhez mentünk. Kb. 2 óra lehetett, amikor már éreztem, hogy fáj a lábam, ezért megkértem Harry-t, hogy jöjjön velem. Ekkor nagyon megcsillant a szeme.
   -Srácok most megyünk, mert nagyon fáj a lábam!
   -Aha, szóval fáj a lábad? - nézett furán Kelly. - Nem tudsz átverni Ali! Tudom, hogy action lesz! - erre a többiek is elkezdtek röhögni.
   -Nektek...nem mindegy? De tényleg fáj a lábam! De minek is magyarázkodok? Gyere Harry! - erre még jobban nevettek.
   -Harry, ne feledd el...- kiálltotta utánunk Louis. Erre én megfordultam és egy gúnyos mosolyt vágtam.
*Végre kiértünk. Majd hazasiettünk. Az én lakásomra mentünk, ki tudja ezek mikor tántorognak haza...? Hamar letusoltam, Harry az ágyra le volt feküdve. Amikor kiléptem az ajtón azonnal felült és az ajkaiba harapott.

   -Gyönyörű vagy! - közben jött felém átkarolta a derekamat és apró csókat hintett a nyakamra. Ezt szeretem a legjobban.

A többi már csak jött magától...Tökéletes volt!

    Másnap reggel (Harry):
Hallom ahogy csicseregnek a madarak, a nap besüt az ablakon. Én meg olyan nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok. De a legjobb az, hogy mellettem fekszik a világ legszebb és legszerethetőbb nője. Olyan édesen alszik. Hihetetlen milyen jól érzem vele magamat, ha velem jobb embernek érzem magam.
*Rávettem magam, hogy felkejek, hogy csináljak reggelit Ali-nek, adtam egy puszit a szájára és kimentem. Hamar elkészitettem a reggelit, pont amikor bementem akkor ébredezett:
   -Jó reggelt tündérem!
   -Neked is jó reggelt hercegem! - és egy nagyot nyújtozott.

   -Csináltam neked reggelit!
   -Istenem de aranyos vagy, köszönöm! - és adott egy nagy csókot.
   -Szivesen! - és szép lassan elfogyasztotta a reggelijét, még én is kaptam belőle.
   -Olyan fura ez a csönd.
   -Nagyon, de nem árt!
   -És mi lesz a mai program?
   -Hát...gondoltam, hogy bemutatnálak nagy későre anyuéknak. De csak ha nem baj.
   -Miért lenne baj? - erre meg csak megvontam a vállam.
   -Oké, akkor fel is hivom, hogy megyünk.
   -Oké, addig felöltözök és átmehetünk a többiekhez.

32. Love is in the air!

    Megérkeztünk! Végre egy kis London-i levegő! Nagyon siettünk, hogy minél hamarabb legyünk otthon. Hazafelé össze-vissza kalapált a szivem. 15 perc múlva megérkeztünk házhoz. Kelly-ék összeölelkezve mentek az ajtó felé, én meg csak utánuk kullogtam. Benyitottunk:
   -Hahó srácok, megjöttünk! - kiáltotta el magát Louis, amire nagy futást hallottunk az emeletről.
   -Jön a kis csordánk! - nevetett Kelly.
   -Srácok! Úr isten, annyira hiányoztatok! - ugrott egyszerre a nyakunkba Miranda, Niall és Holly. Szinte letepertek.
   -Ti is nekünk! - ekkor megpillantottam Ali-t. Először csak megállt a lépcső tetején, majd elmosolyodott. És én minden kis rezdülését figyeltem. Majd lassan megindult a lépcsőn. Ezt nem értettem annyira...Mielőtt leért volna  a nyakamba ugrott, váratlanul ért...:
   -Héé Ali! Te kis gonosz! - közbe megcsókoltuk egymást és megindultam vele a nappaliba. Nem engedett el, szorosan kapaszkodott belém.
   -Ali ne szorits annyira, mert megfolytassz!
   -Bocsi, de egyszerűen jól esik újra a karjaidban lenni!
   -Azt elhiszem, tudom, hogy kényelmes vagyok! - erre meg olyan " nem mondod?" fejet vágott.
   -Szeretlek Harry!
   -Én is téged! - de erre közbeszóltak.
   -Drága szerelmesek, bocsi,  hogy megzavarom a turbékolást, de mi is itt vagyunk és szerintem ezt inkább a hálóban kéne...- mondta Liam, aki olyan kis "nincs igazam" fejet vágott. Niall meg csak perverz fejet vágott.

De mire visszaszóltam volna bármit is Ali adott egy csókot és igy már nem is érdekelt, hogy mit mondanak a többiek. Majd elmeséltük, hogy mi és hogyan történt.
   -Hát ez nem semmi...- képedt el Zayn - De a lényeg, hogy itt vagytok! - erre egy nagy csoportos ölelkezés tőrt ki.
   -Menjünk el bulizni! - mondta Miranda.
   -És hova? - kérdezte Louis.
   -Ide a Spirit-be, nagyon jó hely!
   -Srácok valakinek ellenvetés? - nézett szét Niall. Mindenki hallgatott. - Oké, akkor ma buli!!!

   Ali szemszöge:
Most olyan boldog vagyok, hogy itthon van Harry, hogy azt nehéz szavakba önteni. Már annyira hiányzott, hogy még párszor, mintha hallottam volna a hangját is, amig nem volt itthon, meg amikor takaritottam elékerült az egyik cucca és percekig magamhoz szoritottam.
*Miután megbeszéltük, hogy megyünk bulizni egy kicsit elhivtam Louis-t, hogy beszélgessünk:
   -Louis, szeretnék kérdezni valamit...- mondtam félénken és halkan.
   -Mondjad!
   -Úgy-e már nem haragszol rám? Tudod...- zavarban voltam, még mindig nem értem, hogy lehettem ilyen hülye.
   -Jaj Ali, ne butáskodj. Én nem haragszom rád! - erre elkezdett mosolyogni és megölelt.
   -Biztos? - toltam el egy kicsit magamtól.
   -Egészen biztos! És felejtsük el!

   -Oké! - erre jött Niall.
   -Na, tessék készülődni! Ne hagyjátok az utolsó pillanatra! - förmedt ránk.
   -Niall, még csak dél van. Hova sietni? - nézte értetlenül Louis.
   -Hát de...- de erre közbeszóltam.
   -Figyelj Niall, kész az ebéd. Nem vagy éhes? - erre azonnal megfutamodott. Jót nevettünk ezen Louis-val.
   -Kösz, hogy megmentetted az életemet!
   -Szivesen! - böktem oldalba Louis-t.

   Délután 7 óra ( Ali):
Mindenki nagy készülődésben van. A ruhák szanaszét feküdnek a lakásban. És egymás után halljuk az ajtó csukódást. Én meg Harry-vel egy szobában készülődök:
   -Harry mit vegyek fel? Semmim sincsen...- mondtam bánatosan és közbe eldobtam az egyik ruhámat.
   -Dehogynem, annyi cuccod van...Vagy ha semmi ötleted akkor mért nem hivod a stylist-odat, Mr. Styles?
   -Hát hogy is felejthettem el...- csaptam a homlokomra. - Mr. Styles! - kiáltottam, erre meg Harry nagy fekete szemüvegbe és sállal a nyakán besétált. Mellesleg az az én sálam volt.
   -Hát ez meg mi a szar? - lehet, hogy egy kicsit mogorva voltam, de ezt...
   -Nana drágám ne sértegess! - úgy csinált, mint egy kis buzi divatdiktátor. Rengeteget nevettem rajta. Hamar összekapott pár ruhát és azzal betuszkolt a fürdőbe. . De ahogy ott állt és várt, hogy jöjjek ki...és aztán ahogy kritizált...Még mindig csneg a fülembe, hogy " ez nem a te stilusod! Ez öregit! Ez unalmas!...De amikor kiléptem az 5. összeálitásban egyszerűen lesett az álla.

   -Anyám! Itt valaki nagyon dögös! - erre megpördűltem, mint egy hercegnő. És nagy nagy csókot kaptam.

   -Na mehetünk!
   -Oké szépségem! - és erre egyet kacsintott.
Amikor lementünk a nappaliba a többiek is ott voltak, mindenki kicsipve. Liam amikor meglátott minket kézen fogva lejönni ámultam ezt kiáltotta:
    -Per-fect! - erre mindenki elkezdett nevetni. És indulhattunk a buliba.

31. Go to London!

    Majd elváltunk egymástól, Harry-nek volt még egy kis dolga. Bementem a szobámba és lehuppantam az ágyra és egy nagyot sóhajtottam és közbe mind azt mondtam magamban, hogy: Ez az, végre minden rendben van! Annyira boldog vagyok, hogy azt elmondani nem lehet...De ekkor megszólalt a telefonom, üzenet jött Kelly-től: Szia Szerelmem! :** Jó hirem van, kiléptem a ügynökségtől és beperlem őket! Végre mehetünk haza...:)) Majd hivj! puszi :** Ahogy olvastam egész végig mosolyra húzódott a szám. Mehetünk haza, már nagyon hiányoznak a srácok!

    Harry szemszöge:
Sikerült! Minden olyan lesz mint régen...Újra együtt a banda! Mindenki ki van békülve egymással, most már mehetünk haza! Borzasztóan hiányzik Ali! Már olyan rég nem beszéltem vele és nem tudom átölelni, érezni a közelségét...Hamar fel is hivom:

   Csöng...
   -Igen? - szólt bele a telefonban, olyan kis csilingelő hangja van...
   -Szia tündérem! Harry vagyok.
   -Jujj, szia! Már azt hittem, hogy nem is fogsz felhivni!
   -Bocsi, csak sok dolgom volt. És mit csinálsz?
   -Ja hát semmi különöset...te? Sikerült beszélj Louis-val? - ekkor egy kicsit komorabb lett.
   -Igen és jó hirem van...Kibékültem vele és ő újra összejött Kelly-vel! - ekkor csak egy nagy sikitást hallottam, muszáj volt a telefont elvegyem a fülemtől, mert hanem megsüketülök.
   -Ennek nagyon örülök, mégsem tettem mindent tönkre... - erre elszomorodott a hangja.
   -Jaj ne szomorkodj már, tudod, hogy nem szeretem ha szomorú vagy...És ne okold magad, felejtsd el!
   -Oké, de ha velem nem fog kibékülni?
   -Dehogynem! De most kell menjek, hamarosan megyek haza!
   -Oké, már nagyon várlak, sok-sok puszi!

   Pár órával később ( Harry):
Épp lementem a közeli cukrászdába, amikor találkoztam Kelly-vel, meglepődött, de azért örült nekem. Megöleltük egymást:
   -Szia Harry, hogy vagy? Basszus de rég nem láttalak...- próbálta jópofára venni az egészet, de látta, hogy én nem vagyok annyira boldog, mint ő.
   -Szia Kelly. hát igen. Miután elmentél...- nem akartam gonoszkodni, de nem értem, hogy miért hagyta el Louis-t, s aztán mégis kibékülnek.
   -Haragszol rám? - tudta, hogy mire gondolok.
   -Nem mondhatnám, de miért mentél el csak úgy? - tártam szét a kezemet.
   -Majd elmondom, merre mész?
   -Ide a cukrászdába.
   -Oké, bent elmondom az okát. - örültem, hogy végre minden kiderül.
*Mindent elmondott Kelly. Őszintén megmondva teljesen ledöbbentem. Hogy is működhet ilyen modellügynökség, jól teszi, hogy beperli őket.
   -És mikor jössztök haza?
   -Minél hamarább, szerintem Louis is ezt akarja! Gondolom te is, hogy Ali-vel lehess! - erre elmosolyodtam és csak az asztalt néztem. - Hahó, Styles! - és egyet legyintett a szemem előtt.

   -Persze, minél hamarabb!
   -Úgy-e még jobban szereted Ali-t?
   -Az életemnél is jobban! - néztem bele Kelly szemébe.
   -Azt látom! - erre elnevette magát.
   -Annyira lehet látni, olyan aranyosak vagytok! Na jó, most megyek, szia! Akkor holnap mehetünk is haza.
   -Szia, oké! - majd visszamentem a szállodába, kezdtem összepakolni. Úgy döntöttünk Louis-ékkal, hogy nem szólunk a többieknek, hogy hazajövünk, legyen egy kis meglepetés.

    Másnap reggel:
Minden készen áll az utazásra, kijelentkeztem a szállodából, Louis-ék itt vannak. Taxival kimentünk a reptérre, majd becsekkoltunk és felszálltunk a gépre. Amikor megemelkedett a gép összenéztünk és elmosolyodtunk, most valami új kezdődik!

30. Possible :)

    Louis szemszöge ( másnap):
Nem tudtam valami sokat aludni, nyugtalan vagyok. Még mindig nem tudom, hogy mit tegyek. Már annyira elegem van az állandó gürizésből és hogy magam alatt legyek. Úgy érzem, hogy megérdemlek már egy kis pihenést és tudjam azt, hogy nem vagyok egyedül, a környezetemben minden rendben van. Itt az idő! Akárhogy döntök az befolyásolja az életemet! Úgy döntöttem, hogy megbocsájtok mindkettejüknek!
Igy a legjobb! Csak most már kéne találkoznunk is...Elindultam megkeresni Kelly-t, először a táncterembe mentem, mert mondta, hogy mostanában ott szokott lenni. És meg is kaptam, egy darabig csak az ajtóból néztem. Egyszerűen gyönyörű! Úgy éreztem, hogy megnyugodtam, végre visszaáll minden...Elbambultam egy kis időre, közbe a táborozásunkra gondoltam. Istenem milyen jó volt...Az egeres sztori...amikor legelőször találkoztam Kelly-vel...Ha belegondolok kiráz a hideg ( jó okból). Annyira elvoltam gondolkozva, hogy nem vettem észre, amikor Kelly közeledett felém és én pont akkor kezdtem el halkan sóhajtozni:

   -Szia Louis! Jól vagy? Nagyon el vagy gondolkozva... - közbe tekintetemet kereste.
   -Ja szia! Igen jól vagyok, legalább is azt hiszem. - láttam, hogy el volt csodálkozva, hogy megkerestem.
   -És mi járatban vagy itt? - húzta fel a szemöldökét.
   -Hát csak erre jártam...és gondoltam, hogy benézek...- úr isten miket beszélek? Úgy beszélek mint egy óvodás...Ezt még ő sem veszi be!
   -Aha, értem.
   -Na jó, mindketten tudjuk, hogy nem csak véletlenül jöttem ide - végre kezembe vettem a dolgokat- sokat gondolkoztam azon amit mondtál, hogy szeretsz és hogy kitartassz mellettem...- közbe nem is szólalt meg csak lélekzetvisszafolytva nézett, de nem mertem én a szemébe nézni.- És úgy döntöttem, hogy adjunk egy új esélyt magunknak!
   -Louis, ez most komoly? - nem hitt a fülének. Ahogy az arca kivirult és végre mosolygott...nekem az volt a mennyország!
   -Igen ez komoly! - mondtam kacagva és a nyakamba ugrott.
   -Louis én...én annyira szeretlek!

   -Én is Kelly, nagyon!
   -És mi van Harry-vel? - tudtam, hogy megkérdi.
   -Hát, neki is megbocsájtok...- néztem magam alá, erre Kelly felemelte a fejemet.
   -És akkor miért szomorkodsz?
   -Nem szomorkodok, csak...
   -Mi csak?
   -Mindegy, minden rendben lesz!
   -Na úgy, mert nem szeretném ha az én kis Boo Bear-öm szomorkodna...- erre megcsókoltuk egymást és nevettünk is. Jól esik, hogy végre igy szólitanak.
   -Most egy kicsit elmegyek, aztán jövök!
   -Oké! - és kaptam egy búcsúcsókot.

*Épp mentem volna fel a szobámba, amikor megláttam Harry-t, azonnal odamentem hozzá:
   -Szia Harry! Mi járatban vagy itt?
   -Szia, épp téged kereslek, mert fontos dolgot kell mondjak neked! - nagyon feldúltnak tűnt, meg is ijedtem egy kicsit.
   -Mondjad! - és összevontam a szemöldökömet.
   -Louis, kérlek gyere haza, mert hanem akkor a banda bepuccsol és akkor vége mindennek, már rég itt vagy, hamarosan turné és...kérlek Louis!
   -Nekem is van mondani valóm ami szintén fontos!
   -Úgy döntöttem, hogy megbocsájtok neked!

- alig mondtam ki, már egyből a nyakamba ugrott. - Nyugi Harry! ... Szeretném ha minden olyan lenne, mint régen, hiányzol nagyon! - ezután szorosan megöleltük egymást.
    -Tudott ez nekem most mennyit jelent?
    -Nem kell mondjad, tudom!
    -És Kelly?
    -Vele is kibékültem és újra együtt vagyunk!
    -Ezt remek tesó! Minden egyenesbe jött!
    -Végre!
    -Akkor jössz haza? - na ez az amit nem tudok.
    -Nem tudom, ha Kelly kell maradjon, akkor még egy kicsit maradok.
    -Oké te tudod, de a lényeg, hogy együtt marad a banda! Adj egy ötöst! - ekkor éreztem igazán azt, hogy barátok vagyunk és innen minden csak felfelé ivelhet!

29. Döbbenet

    Harry szemszöge
Amikor leszállt a gép gyomorideget éreztem a gyomromban. Nem tudtam, hogy hol fogom megtalálni Louis-t és egyáltalán hol keressem...Hamar megszálltam egy hotelben. Amelyik hotelt ismertem mindenhova elmentem, de sehol se volt bejelentkezve. Kezdtem elveszteni a fejemet, épp az utcán sétáltam, amikor láttam 7 csajt rohanni az út másik oldalán. Annyira magam alatt voltam, hogy elmenekülni sem volt kedvem. De hallottam ahogy, azt kiáltják, hogy Louis állj meg! Erre felkaptam a fejemet és elkezdtem követni a lányokat, de egyszer csak megálltak, befutott Louis valahova, megbújtam az egyik sikátorban, hogy ne vegyenek észre, majd elmentek és később kijött Louis. Tényleg ő volt az! Megörültem, de még nem mertem odamenni hozzá, követtem. Közbe gondolkodtam, hogy mit mondjak neki. De nem is attól féltem, hogy mit mondjak neki, hanem mi lesz a reakciója, elküld-e vagy meghallgat...Már nagyon hiányzik, ő az az ember aki a legjobban megért, aki ha csak rám néz tudja, hogy mi a bajom, ő tényleg egy igazi barát! És egy ilyen barátot nem engedhetek el!

Ekkor megállt és hátrafordult, én nem vettem észre csak mentem előre, elvoltam a gondolataimmal, mire felkaptam a fejemet Louis ledöbbent arcával találtam szembe magam, ami egyben lenéző is volt, de hogy miért nem tudom...
    -Szia Louis!
    -Szia! Hát te kutatsz utánam? - emelte fel szemöldökét.

    -Mondhatni igen, megszeretném beszélni a dolgokat.
    -Hát legyen, de gyorsan. - megkönnyebbűltem, legalább nem utasitott el.
    -Bocsánatot szeretnék kérni, amiért úgy leorditottam a fejedet. De azt hittem, hogy szerelmes vagy Ali-be...de én egész végig tudtam, hogy szeret ( a betegsége alatt)...
    -Na várj! Te tudtad?
    -Igen...tudtam.
    -Hát kösz! Ha elmondod, akkor nem történt volna meg ez az egész! - erre hátat forditott nekem és a kezével átsimitotta az arcát.
    -De Kelly akkor szakitott veled...és...nem gondoltam, hogy ennyire elmérgesedik ez a helyzet. És tudom barom vagyok, megértem ha ezért utálsz...de nekem te vagy a legjobb barátom! Kérlek bocsátsd meg! - de Louis még mindig nem tért magához a döbbenettől.
    -Örülök, hogy elismered, hogy barom voltál. Hát ez...Úr isten! S még én okoltam magamat és én menekültem, nehogy megtudd mert akkor lőttek nekem!
    -Bocsájtsd meg Louis, kérlek! - már azt sem tudtam, hogy mit mondjak, hülyének éreztem magamat.
    -Kérlek menj el Harry, egyedül akarok lenni! - hangja tompa volt, mintha feladta volna az életét olyan volt, megrémitett.
    -Jó elmegyek, de úgy-e még azért beszélünk?
    -Fogalmam sincs!
    -Hát akkor...szia!
    -Szia!
Annyira rideg, s ha meg sem tudjuk beszélni a dolgokat, ha nem békülünk ki, én nem is tudom, hogy mi lesz...

    Louis szemszöge:
Épp nyugisan sétáltam az utcán, amikor nagy orditásra lettem figyelmes, hátrafordultam és a rajongókkal találtam szembe magam. Azonnal elkezdtem futni, aztán befutottam egy fodrászatba, ahol szinte a fodrász csaj leültetett a székbe, hogy megnyirjon, azt hittem, hogy ott halok meg...Ezzel ki is jöttem onnan.Szerencsére már elmentek. Pár perc múlva hátrafordultam, hogy még követnek-e, de erre egy érdekes meglepetést láttam. Harry volt, szinte nekem jött. Nem örültem annak, hogy követ, de legalább megkeresett...Bocsánatot kért, de amikor elmondta, hogy ő mindvégig tudta, hogy Ali szerelmes belém, hát nekem ott végem volt. Fogalmam sincs, hogy mit csináljak. S még Kelly-nek is mit mondjak? Talán adjak még egy esélyt nekik? Inkább alszok rá egyet és higgadtan majd eldöntöm.

28. Megtalálom

   Louis szemszöge:
Miután Kelly elment visszamentem bulizni, de nem volt valami nagy kedvem, hamar el is jöttem. Nem értem...szeret, de elhagy. Véletlenül találkozunk, kiderül, hogy szeret, de igy még rosszabb, hogy a szemembe mondta...Nem is aludtam éjszaka. Senki sincs, aki tudna segiteni és akiben teljesen megtudnék bizni...

    Kelly szemszöge:
Pocsékúl érzem magam, most biztos azt hiszi Louis, hogy a munka sokkal fontosabb nála...Istenem, miért kellett nekem jelentkezni pont oda? Senkim sincsen, egyedül vagyok...Olyan mint egy rémálom, ami megfolyt, nem enged lélegezni.ú

    Harry szemszöge:
Most már minden kezd rendeződni, de van egy kis elintézni valóm, ami nagyon nehéz lesz, ez pedig Louis. Fel kell keressem, nem hiszem el, hogy senki se beszélt vele, vagy legalább tudnám, hogy jól van...Nem tudom, hogy fogjak neki a keresésének...
   -Srácok egy kicsit figyeljetek rám! Valaki nem beszélt Louis-val amióta elment? - kiáltottam le a lépcsőről.
   -Nem, nem irt vissza twitter-en...- mondták egymás után. De Holly gyanús volt és Niall is. Niall szinte megnyuvadt, amikor megkérdeztem:

   -Holly, te nem beszéltél vele? - közbe közeledtem hozzá.
   -Hát...ami azt illeti beszéltem. - mondta félénken.
   -És nekünk miért nem szóltál, nincs annyi jogunk tudni, hogy mi van vele? - kérdeztem tőle már-már kiabálva, nagyon mérges voltam rá, hogy igy lapit.
   -Holly miért nem szóltál? - kérdezte Liam.
   -Oké, oké álljatok le! Azt mondta hogy megvan, nem kell aggódni érte és hogy új életet kezd és úgy érzi, hogy nincs itt keresnivalója...
   -Hát már mért ne lenne itt keresnivalója?! - dühöngött Zayn.
   -És esetleg nem mondta, hogy hol van? - kérdezte Liam.
   -Nem sajnos. - húzta el a szája szélét Holly.
   -Akkor irj rá, haddlám! - és mindannyian leültünk a laptop elé, pont fenn volt Louis, Holly hamar ráirt.
Szia Louis! Mit csinálsz? Jó 5 percig nem jött válasz.
   -Szia, hát semmit, unatkozok s te, jól vagy?
   -Hát én is unom magam és igen jól vagyok, te?
   -Köszi ahogy lehet megvagyok, bár voltak jobb napjaim is...- erre gondoltam magamban, hogy nekem is voltak sokkal jobb napjaim is.
   -Mesélj!
   -Inkább most nem...nincs kedvem.
   -És hol vagy?
   -Holly, úgysem megyek haza és ti sem vihettek el innen!
   -De Louis, mindenkinek hiányzol! - tűkön ülve néztük, amit irnak, egy pissz se volt.
   -Még Harry-nek is, meg Ali-nek is? Mindegy, már semmi sem lesz olyan mint régen. Harry nem bocsájt meg...És a kérdésedre a válaszom az, hogy New York-ban vagyok.
   -Igen még ők is hiányolnak. És Harry már megbocsájtott neked rég!
   -Bocsi Holly de most megyek szia!
   -Szia, vigyázz magadra! - nem szóltunk egymáshoz, mindenki magába volt szállva, pokoli volt ez a siri csönd.
   -Srácok én most azonnal repülök New York-ba, muszáj beszéljek Louis-val! - mondtam határozottan, amit a többiek is helyeseltek. Azonnal összepakoltam és felültem az első gépre, féltem, hogy mi lesz belőle, de nem veszithetek, meg kell mentsem a barátságunkat.

27. Nem értem...

    Louis szemszöge:
Az igazat megmondva van is amiért maradjak New York-ban. Kezdek felszabadúlni, minden este bulikba járok, összebarátkoztam pár emberrel, akik nagyon jó fejek. Hazudnék ha nem mondanám, hogy egy picit Kelly miatt is itt vagyok...Még utána találkoztunk, de nem nagyon beszéltünk. Hiányoznak a többiek, de új életet akarok kezdeni, és hamarosan be is indúl.
*Már délután 6 óra, amikor lassan elkezdek készülődni egy buliba. Siettem, mert már vártak. New York egyik legnagyobb diszkójába mentünk, ahol sok lánnyal találkoztam. Rengeteget ittunk...

Szó szerint kirúgtunk a hámból, soha nem voltam ennyire ittas. És hát persze megkörnyékezett egy lány, egyből eljutottunk a csókig, aztán a többi már csak hab a tortán...Miután visszajöttünk ittunk egy kis koktélt és folytattuk tovább. A pultnál álltunk, amikor Kelly odajött. De épp hogy meglátott azzal a csajjal elmenekült, meg sem várta, hogy az itala kész legyen, kifutott. Én meg utána, hiába akarom lefelejteni őt nem lehet! Még mindig szeretem...még hogy szeretem? Imádom!
   -Kelly várj már! - közbe futottam utána, ami elég nehéz volt...
   -Minek? Nekünk úgysincs semmi közünk egymáshoz!
   -De akkor miért menekülsz, ha egyszer azt mondod, hogy semmi sincs közöttünk? - tudtam, hogy szeret, muszáj volt valahogy hassak rá.
   -Ez úgyis mindegy, vége és kész...- hallottam a hangján, hogy hazudok.
   -Mond az igazat Kelly, előlem nem tudsz semmit sem eltitkolni! - erre már felemeltem a hangomat.
   -Nem, Louis hagyd békén! - erre sikerült utolérnem és megfogtam a karját, hogy ne meneküljön el és közbe mélyen a szemébe néztem, majd határozottan megkérdeztem:
   -Kelly, szeretsz vagy nem? - éreztem, hogy teste minden porcikája reszket, teljesen el volt veszve, össze volt zavarodva.
   -Louis, én...én szeretlek! - amikor ezt kimondta nagyot néztem, pedig tudtam, hogy szeret...
   -De Kelly...akkor...akkor miért szakitottál velem?
   -Nézd Louis, ez zavaros, hagyjuk...

   -Nem, ezt már nem! - léptem fel erényesen.
   -Oké. - erre egy kicsit visszavettem a szúrós nézésemből.
   -Hallgatom! - de még mindig mérges voltam rá.
   -Minden úgy kezdődött, hogy felhivtak a modellügynökségtől és mondták, hogy menjek be, hogy irjam alá a szerződést, én be is mentem és amikor már aláirtam, akkor mondták, hogy azzal a feltétellel ha nem találkozok veled, vagyis hogy szakitsunk, -erre nagyot néztem.

-Persze erre kiakadtam, de már nem volt mit csinálni és nem akartam elbúcsúzni, mert azt nem birtam volna ki...- erre elcsuklott a hangja és elkezdett sirni - és eljöttem, próbáltam rideg lenni veled, de nem ment. Nem érdekel az a hülye ügynökség akármi is legyen én veled akarok maradni! Megtudsz bocsájtani? - nem tudtam mit mondjak, könnyek szöktek a szemembe, mert felidéződtek a sérelmek, hogy mennyit szenvedtem emiatt...féltem, hogy soha nem találom meg...szó nélkül elment, itt haggyott...
    -Hát nem tudom, kell még idő...
    -Oké, én várok rád és ne feledd, hogy szeretlek! - és elment. Én meg csak ott álltam, teljesen ledöbbenve.

     Kelly szemszöge:
Nehéz volt elmondani mindent, már csak a szeme elé kerülni is. Nem tudom felfogni, hogy egy munka miatt (annak ellenére, hogy kényszeritettek) elhagytam a szerelmemet, akit szint elvesztettem. Kikészitettem idegileg...Azt hittem, hogy valahogy eltudom felejteni, de nagy szerelem a miénk, vagy már csak volt? Nem tudom, ez Louis-n áll, de a döntését tiszteletben fogom tartani.

26. I want your hands in mine!

    Minden olyan békés, újra Harry karjaiban ébredni..A fellegekben érzem magamat vagy inkább a kertben? Úr isten mi a kertben aludtunk? Hát ez szép...Harry még aludt, nem akartam kimászni karjai közül, csak azt kivánom, hogy minden reggel ilyen legyen! Olyan nyugodtan és mélyen alszik, jó nézni! Ekkor hallottam valami kuncogást, szétnéztem és hát vajon kiket látok? Ott volt az egész pereputy az ablakban. Esküszöm egyszer-egyszer olyan idegesitő tud lenni...De inkább mutattam egy fuck you-t és elfordúltam. Egy kicsit játszodtam Harry fürtjeivel, erre megébredt:
    -Jó reggelt szerelmem! - adtam egy puszit neki.

    -Neked is jó reggelt! - és adott egy puszit a homlokamra. - Hol vagyunk? - közbe megsúrolta a szemét, mint egy kis 5 éves gyerek.
    -Hát, a kertbe. - szegény el volt tájékozódva.
    -Tényleg, de olyan éhes vagyok...
    -És mi lenne a kivánságod?
    -Először is egy nagy nagy csókot, a többi már mindegy! - ahogy tud azokkal a szemeivel csábitani...eleget tettem kérésének.
    -Esetleg még egyet nem kaphatok? - ennyire mohó legyen valaki...

    -Nem, mert hanem nem leszel éhes! - erre közelebb húzott, én fölötte voltam és megfogta a derekamat. -Harry, most már tényleg menjünk be! - de alig akart elereszteni. Kézen fogva besétáltunk a házba, a többiek meg rögtön nekünk ugrottak:
    -Na végre együtt, ezt akartam látni! - mondta Zayn.
    -Végre áll helyre minden! - mondta Niall. Erre mi csak mosolyogtunk.
    -Harry, jobb ha mi most megyünk fel, nincs kedvem hallgatni őket...- súgtam a fülébe.
    -Oké. - és szó nélkül felmentünk.
    -Nade srácok, most mért mentek el? - kérdezte értetlenül Miranda. De mi erre se válaszoltunk. Csak felmentünk a szobába. Harry becsukta az ajtót, én meg leültem az ágyra, Sokáig néztünk egymás szemébe, egész nap csak dumáltunk. Nem sietünk el semmit se. Majd felléptünk mindketten twitter-re. Láttam, hogy Louis posztolt. Úr isten de rég nem tudok róla semmit se...Ráirtam: Szia Louis, mit csinálsz, hogy vagy? De erre nem irt vissza. Már negyed órája várom, hogy irjon vissza, de még mindig semmi. Vajon hol van? Aggódom érte...

    Holly szemszöge:

Épp fent voltam twitter-en, amikor Louis posztolt valamit, gondolkodás nélkül ráirtam: Szia Louis, olyan rég beszéltünk, hogy vagy? Majd nagy későre vissza irt:
    -Szia, hát úgy ahogy megvagyok s te?
    -Köszi jól, nagyon aggódok érted Louis...Nem jössz haza?
    -Holly, nekem már nincs mit keresni ott...
    -Dehogynem. Mostmár nyugodtan gyere haza, Harry-ék újra együtt vannak és Ali emlékezete is visszatért.
    -Hát ez remek hir, de nekem úgyis jobb itt, majd egyszer valamikor hazamegyek...
    -Oké. Majd még beszélünk, szia!
    -Oké, szia.
Hát legalább sikerült beszélni vele, elmondtam Niall-nek is. Csak ketten tudjuk.

    Louis szemszöge:
Amikor Holly azt mondta, hogy Harry-ék újra együtt vannak nagyon örültem, legalább ők nem mentek tönkre, velem is történt egy s más...De legjobb ha még maradok még.

25. Újra együtt! :D

    Harry szemszöge:
Úgy érzem, hogy szeretem Ali-t, de azok után ahogy kitette a szűrömet úgy érzem, hogy eltávolodtam tőle...De adok egy esélyt! Jó lenne ha minden rendbejönne, jó lenne tudni, hogy van aki melletted van, és van aki  szeret, van aki átölel és azt mondja, hogy ne félj minden rendbe jön és van aki megcsókol és " a tenyerén hordoz". Hiányzik a reggeli ébredés...hogy valaki azt mondja, hogy jó reggelt szivem hogy aludtál?...Időre van szükségünk, egyből minden nem jön rendbe.

     Ali szemszöge:
Jó, hogy végre visszatért az emlékezetem, már annyi bajt csináltam és nagyon széggyellem magamat, rendbe kell hozzak mindent. Harry-vel is azért jócskán sikerült beszélni, legalább nem martam el magamtól annyira, hogy ne szeressen. Úgy érzem, hogy rendbe lehet hozni az elmúlt időt.
*Már dél volt, amikor lementem a többiekhez, épp jöttem le a lépcsőn, amikor a fiúk elém ugrottak és mindegyik megölelt, biztos, hogy Harry elmondta, hogy visszatért az emlékezetem:
  -Srácok ma ünnepelünk! - mondta Zayn jó kedvvel.

  -Olyan jó, hogy visszatért az emlékezeted...- ugrott nekem Niall.
  -Oké srácok, oké. Nyugi...- próbáltam csititani, nem szeretem a nagy felhajtást. Mindenki ott volt, csak Harry nem.
  -Ali, lenne kedved egy kis csajos dologhoz? Elmehetnénk vásárolni amig a fiúk szervezik a bulit. - mondta Miranda ugrálva és tapsolva, egyszerűen imád vásárolni.
  -Oké, srácok tiétek a piszkos munka, mi megyünk mulatni! - mondta fennhangon, idegesitve a fiúkat Holly.
  -Igazi boszorkák vagytok! Ez nem állja...-kezdte el a hisztizést Liam.
  -Talán féltékeny vagy? - bújt hozzá Miranda. Olyan aranyosak együtt...
  -Hát azért örültem volna ha megkérdezitek...
  -Nem hiszem el, hogy egy hisztis csajjal járok...
  -Haggyad Miranda, ha akar jönni manikűröztetni, meg gyantáztatni, akkor hadd jöjjön! - erre mind elkezdtünk röhögni. De Liam inkább  felment a szobájába, tuti, hogy csak tettei magát. De Harry még sehol.
  -Na jó csajok menjetek, elintézünk mindent! - nyugtatott meg Niall.
  -Oké sziasztok! - és ezzel elmentünk.

     Miranda szemszöge:
Nem gondoltam volna, hogy ilyen is tud lenni Liam, sajnáltam őt, de neki jobb Niall-ékkel. Hogy nézne ki, hogy mi hárman csajok és ő velünk a manikűrösnél...Bele se merek gondolni...De Ali-vel nincs rendben valami...Szerintem azt várta, hogy Harry is ott lesz. Nagyon szurkolok nekik, mert megérdemelnék, hogy végre boldogok legyenek.
*Épp az egyik kirakat előtt nézelődtünk, amikor egy lány odajött hozzánk, egy rajongó volt:
  -Sziasztok, ti úgy-e a 1D-s fiúk barátnői vagytok? - kedvesnek tűnt a lány, nem az az "őrűlt" tipus.
  -Szia igen, segithetünk? - kérdezte Holly.
  -Csinálunk egy közös képet?
  -Hát persze. - miután elkészült a kép, a lány Ali-vel beszélt.
  -Úgy-e újra összejösztök Harry-vel? Annyira édesek vagytok.
  -Hát őszintén megmondva nem tudom...lesz valami.
  -Mindenesetre szoritok nektek! - és ezzel elment. Még bementünk pár helyre,de jöttünk is vissza, mert a fiúk hivtak.
 
    Ali szemszöge:
Este volt, a diszek lassan a helyükre kerültek, a kaját is meghozták. Felmentem átöltözni.Ahogy kiléptem az ajtón Harry jött velem szembe:

 -Nagyon csinos vagy Ali! - közbe édesen mosolygott, a szivem majd kijött a helyéről.
  -Köszönöm! Te is jól festessz! - és ezzel előre engedett. Nem szóltunk egymáshoz. Majd elkezdődött a buli, mindenki csak ránk várt. Óriási hangzavar köszönhetően Liam-nek.

Mindenki megvan őrülve. Igazi házibuli. Már éjfél lehetett, amikor kimentem a kertbe levegőzni, az ajtónak pont háttal álltam, amikor egy hideg kéz ért a vállamhoz. Az elején megijedtem, de ezer kéz közül is megismerném a Harry-ét:
  -Szia, mit csinálsz? - kezét zsebébe tette és megkerült.
  -Szia, csak egy kicsit levegőzök és te?
  -Hát láttam, hogy itt vagy egyedül és gondoltam, hogy kijövök...- zavarban volt, láttam.
  -Értem. - nem tudtam mást mondani, lefagytam.
  -Ali, gondolkoztam ma kettőnkről...és szerintem próbáljuk meg újra. Nem birlak távol tartani magamtól, meg nem is akarom. Imádlak, ahogy elmész előttem vagy ha egymás szemébe nézünk zavarba jövök. Szeretlek Ali! - majd megcsókolt. Úgy éreztem mintha ez lenne az első csókunk, pont olyan volt...
   -Én is szeretlek Harry! - és egész este kint maradtunk...

24. Sehogy sem jó...

SZIASZTOK LÉGYSZI KOMMIZATOK, MERT SZERETNÉM TUDNI, HOGY TETSZIK-E A BLOGOM, NAGYON JÓL ESNE EGY PÁR HOZZÁSZÓLÁS!
MIKÖZBE OLVASSÁTOK TEGYÉTEK BE EZT: http://www.youtube.com/watch?v=wgCPqXeDJAc

     Louis szemszöge:
Éjszaka nem tudtam aludni. Kelly járt az eszembe. Nem értettem ezt az ölelést, biztos, hogy nem csak azért kaptam, mert sajnál. Itt több is van ennél. Csak elfelejtettem megkérdezni, hogy meddig marad. Remélem, hogy azért még találkozunk...Biztos, hogy most szerelmes belém! Bárcsak minden a régi lenne!

     Harry szemszöge:
A srácok elmondták, hogy Louis elment, de nem tudják, hogy hova, ekkor nagyon megijedtem. Elüldöztem, nem szabadott volna igy reagálnom, de nem tudom fékezni az indulataimat amikor dühös vagyok. Próbáltam irni sms-t, egy csomószor felhivtam, még twitteren is irtam neki, de semmi. Épp a nappaliban voltam, amikor hozzám jött Holly, Niall barátnője:

  -Szia Harry, mit csinálsz? - és odaült mellém, megölelt, nagyon kedves lány.
  -Semmi különöset, csak rágodok, mindent tönkretettem! - és megcsóváltam a fejemet, nem hiszem el, hogy hogy lehetek ekkora barom.
  -Nem kell ezen rágodj, nem éri meg. Louis úgyis egyszer vissza kell jöjjön, bár nem nagyon ismerem, de szerintem egyedül nem nagyon birja és hazajön. Annyira kiegészititek egymást, legjobb barátok vagytok, ez nem mehet ilyen dologért tönkre! - olyan jól esett hallani ezeket a szavakat, egy kicsit felderitett.
  -És hogyha nem jön haza?
  -Ezt még te sem hiszed el! Nem mondhatsz ilyet! Akkor mi lenne a bandával? - ebben tényleg igaza volt, a banda meg kell hogy maradjon, szerződésünk van.
  -De ez még nem azt jelenti, hogy meg is bocsájt...
  -Dehogynem! Nincs amiért haragot tartsatok, ő úgysem szerelmes Ali-be.
  -Na jó, oké haza fog jönni és kibékülünk. - közbe szorosan átöleltem Holly-t, sokat segitett ezzel a beszélgetéssel - Köszönöm, hogy meghalgattál!
  -Nagyon szivesen Styles! - és még egyet kacsintot mellé, nagyon belevaló kiscsaj. - És szerintem Ali-vel is békülj ki! - hát ez egy kicsit nehéz lesz...
* Épp készültem felmenni Ali szobájába, amikor sikitást és sirást hallottam. Nagyon megijdetem, azonnal berontottam a szobába.  Abban a pillanatban a Jason sztori jutott az eszembe...De nem volt vele senki se, hamar magamhoz öleltem, remegett teste minden porcikája.

A torkomat folytogatta valami, mintha egy gombóc lett volna ott, amitől alig tudtam megszólalni:
  -Ali mi történt? - még mindig szorosan öleltem.
  -Harry...Harry...kérlek bocsáss meg nekem...én nem is tudom...- ekkor eltolt magától és mélyen a szemembe nézett. Szemei könnyben áztak, a sminkje le volt folyva, a haja pedig kocos volt.
  -Megbocsájtok, én már rég megbocsájtottam neked, de kérlek te bocsáss meg nekem! - végig simitottam kezemet az arcán, amire ő lehajtotta a fejét.
  -Mindenre emlékszem Harry, visszatért az emlékezetem! - amikor ezt kimondta, nagy kő esett le a szivemről, már azt hittem, hogy soha nem fog eljönni ez a pillanat...
  -Ali, ez nagyon jó hir! - aztán nagyot nyelt.
  -Harry, azt hiszem, hogy itt az ideje annak, - miközbe ezt hallottam, azt hittem, hogy szakitani fog, csak úgy lestem minden szavát - hogy küzdjek érted, te már annyit szenvedtél miattam...Jóvá akarom tenni! Szeretlek Harry, mostmár tudom, hogy te vagy az igazi, senki más, ez a pillanatnyi elmezavar okozta, én mindig is szerettelek és szeretni foglak! - láttam, hogy szenved és hogy komolyan gondolja, de nem mehettem bele ilyen hamar.
   -Ali, én is nagyon szeretlek, de nem szeretnék egyből beleugrani a közepébe a dolgoknak. Adjunk még egy kis időt egymásnak... - láttam rajta, hogy teljesen ledöbbent, de elfogadta.
   -Oké, én mindent megteszek azért, hogy újra együtt legyünk! - és ezzel lement a konyhába.

     Liam szemszöge:
Hihetetlen, hogy egyik napról a másikra, minden szétmegy. Zavaros minden...Nagyon hiányzik már a régi banda, amikor még mindenki itt volt és boldogok voltunk. Nem volt semmi konfliktus senki között. Most fagyott a hangulat a házban, egyedül akivel olyan tudok lenni, mint régen az Miranda.
* Nemrég értem haza, Hazza pont akkor jött le a lépcsőn, mintha történt volna valami:
   -Szia Hazza! Mi a baj? - közbe letettem a táskámat a földre, edzésről jöttem.
   -Fenn voltam Ali-nél és viszzatért az emlékezete.
   -De hát ez remek hir! Ezt meg kell ünnepelni! De várj, ennek te nem nagyon örülsz ahogy vettem észre...
   -De örülök csak - nagy levegőt vett, kezét fejéhez emelte és beletúrt a hajába

- azt hiszem, hogy még igy is nehéz lesz...
   -Ezt nem értem, akkor szerelmes belég vagy nem?
   -Szerelmes belém, de én még nem akarok beleszökni a közepébe. - nagyot néztem erre, mert idáig azon volt, hogy újra járjanak, de most...
   -Őszintén megmondva, nem tudok eligazodni rajtad haver...
   -Tudd meg én sem! De mégis lesz valami, azt mondta, hogy küzdeni fog értem.