*Össze vagyok zavarodva. Nem tudom felfogni, hogy Harry szerelmes belém, de eléggé őszintének tűnt. Jajj istenem... miért kell ez történjen??? Mindig ez van, ha valamit elhatározok, de megváltoztatni nem tudom. Lehet, hogy jobb lett volna ha nem vallja be nekem, mert igy teljesen szétestem. Amikor kimondta, úgy éreztem, mintha hátba vágtak volna. Sokként ért. De muszáj elfelejtenem! Lehet, hogy túl szigorú vagyok, de már az egyik kapcsolatomban megjártam igy mert engedékeny voltam és jól pofára estem.
*Hazaértem. Berontottam az ajtón és futottam a szobámba és elkezdtem sirni, hamar bezártam az ajtót, hogy Kelly ne jöjjön be:
-Ali, mi a baj, mi történt? Légyszives engedj be! - mondta aggódóan és közbe rángatta a kilincset.
-Haggyj békén!! Egyedül szeretnék lenni!- kiabáltam vissza neki.
-Oké, de ne maradj bent órákat.
Végre egyedül. Olyan hiányérzetem van...Ki kellene ide? Hát persze anya, de elfelejettem, hogy egész héten nem lehet elérni, mert konferencián van. Majd lenyugodtam és kimentem a szobából és elmeséltem Kelly-nek, hogy mi történt:
-Alice, miért kell ilyen legyél? Megérthetnéd, hogy fontos dolga volt, mért vagy ilyen szigorú? Nehogymár elmarj magadtól egy ilyen srácot?!! *De én nem válaszoltam vissza, csak lehajtottam a fejemet.
Harry szemszöge:
Jajj! Miért, miért? Hogy lehetek ilyen bunkó...Már nem tudom, hogy próbáljak-e a kedvében járni, nincs erőm, elgyengűltem. Nem is birtam hazamenni, csak kóvályogtam.Majd hazamentem és bezárkóztam.Liam volt otthon, próbált kiszedni a szobából, de nem tudott. Majd kijöttem, mind a 4 srác lent volt és szomorúan néztek rám, ezt utálom, amikor olyan sajnákozóan néznek. Próbáltak összekaparnak, biztatni, majd unszolásból elhatároztam, hogy mit tegyek...
Már este volt, amikor beültem a Range Rover-embe. Nagyon ideges voltam,hogy elküld-e vagy megbocsájt Ali, de azt tudtam ha ezt nem teszem meg, akkor megbánom a későbbiekben. Odaértem a házukhoz, megigazitottam a ruhámat, majd elkezdtem kővel hajigálni az ablakjukat, szerencsére első emeleten lakott:
-Alice! Alice! - kiálltottam, de erre csak egy vénember kiálltott ki.
-Mit órdibál maga mint egy szarka???? Már az embert se haggyják pihenni, a kis...- órditotta.
-Bocsánat, ne tessék haragudni! - válaszoltam.
-Bocsánat. bocsánat mindjárt megbocsánatozlak, na takarodj!!!! - erre elkezdett esni az eső.
Bebújtam a kert alá és megvártam amig visszahúzódik az ablakból. Ekkor hallom, hogy egy ablak nyilik. Ali volt.
-Szia Ali, ne haragudj, hogy ilyenkor zavarlak, de..szeretlek! Nem tudom elképzelni azt, hogy ne lássam az arcodat, ne halljam csodás nevetésedet. Kérlek bocsáss meg!!!!
-Talán megkéne? - kérdeztem gúnyosan. És vártam a megfelelő választ.
-Nem tudok helyetted választ mondani, amit érzel azt mond, de az a szivedből jöjjön és ha azt mondod, hogy nem bocsájtass akkor elfogadom, de ha azt mondod, hogy megbocsájtass akkor én leszek a legboldogabb ember a világon. - válaszoltam neki és közbe egyre-egyre esett az eső.
-Ezt a választ vártam! - mondtam egy kicsit uralkodóan.
-Köszönöm Alice! El sem hiszed milyen boldog vagyok. - szegény szinte kiszökött a bőréből. De ekkor megint kiszólt az öreg:
-Mit romantikáztok itt az utca közepén, nem kell, hogy mindenki hallja!!!!!! - órditotta.
-Nem mindegy? - válaszoltunk egyszerre véletlenül, majd egyet nevettünk rajta.
-Gyere fel, úgy nézel ki mint egy elázott kis macska! xD - muszáj volt röhögjek olyan viccesen nézett ki...
-Még szerencséd, hogy macskát mondtál kutya helyett...- mondta rosszalóan és lebiggyesztette a száját.
-És ha kutya vagy akkor mi lesz? - nyújtottam rá a nyelvem és hamar becsuktam az ablakot. Erre Harry csak megcsóválta a fejét. Feljött és azonnal átölelt, persze én vizes lettem...haha.
-Na igy már tettszem? - mutatott magára.
-De még mennyire...
Majd csináltam forrócsokit és leültünk a lépcsőre egymással szembe.Ahogy szemébe néztem mindent elfelejtettem csak ő volt meg én és ez igy is volt jó.Ekkor megszólalt:
-Nem szeretnék tolakodó lenni de...szeretsz? - kérdezte eléggé félénken.
-Először adjál még egy okot amiért kimondjam. - mondtam gonoszan.
-Nem vagy semmi.- erre cukin nevetett.Még jó pár órát beszélgettünk, majd muszáj volt hazaküldjem mert fáradt voltam. Nem akart elmenni de belátta hogy muszáj.
-Azért adhatok egy búcsú puszit az arcodra?
-Persze!* Majd lassan közeledett és miközbe megpuszilt a forróság elöntött, a szivverésem felgyorsult. Az ő szivdobogását is hallottam, nagyon durva volt mintha még hagyott volna is ki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése