KEZDET :)

            ***Sziasztok Alice Linda Thomson vagyok és ráadásul 18 éves (végre). Nem tudom hogy hol kezdjem mit mondjak magamról... nem vagyok az a plázacica fajta kis nyafogó lány... mindigis különcnek éreztem magamat a társaim között, talán túlságosan is visszahúzódó vagyok.De nem nagyon adok mások véleményére csakis a legjobb barátnőmére.Ő Kelly Amy Richardson, csupa sziv lélek csajszi és egy igazi Directioner velem együtt megszállottak vagyunk és nekem a kedvencem Harry s Kellynek meg Louis. :DD Ő az akire mindig számithatok, nem is tudom mi lenne velem nélküle.Itt élünk mindketten Londonban, bár nemrég költöztünk ide mert a szüleink jobb állást kaptak és érdekes hogy pont egyszerre és egy helyre kerültünk, elválaszthatatlanok vagyunk.Mivel már ő is 18 ezért úgy döntöttünk hogy a szüleinktől különköltözünk.Ne gondoljátok hogy azért mert minden nap tarthatnánk bulikat! Dehogyis. Csak önállósulni akarunk,s erre ez a legjobb mód.

            * Egy tipikus reggel: Szól a vekker-Krrr. Krrr... -I LOVE YOU SOOO MUCH VEKKER.Azonnal vetődöm is utána mert nagyon utálom amikor szól főképp amikor valami szépet álmodok mindig megzavar de ki nincs igy vele? Nagy álmos arccal kikászálódtam az ágyból és megráztam a hajam.Imádom ezt csinálni és azt is szeretem amikor kócos a hajam, ( de csak reggel... xD). Átöltöztem és bementem Kelly szobájába de még mindig aludt. Nem akartam felkelteni ezért irtam egy cetlit hogy lementem a Starbucksba.Az utcán sétálva épp a mai programomat állitottam össze amikor valaki hátulról meglökött.Persze én utána kiabáltam hogy lehetne óvatos de nem válaszolt.Na mindegy.Ekkor nagy sikitást hallottam.Gondoltam, mi ez a cirkusz? Hamar odamentem és egy nagy lánysereget láttam, akik felém futottak...De kergettek valakiket...Szegény srácok... De várjunk hétköznapi srácokat nem kerget 20 lány.Ez fura.Ekkor vettem észre hogy ez a One Direction. BASSZUS...Mintha betonba álltam volna megkötött a lábam. Ez nem, nem lehet... A szivem azt súgta hogy menjek én is, de az eszem azt hogy maradjak.De hát ez a One Direction álmaim hercegei és mindigis arról álmodtam hogy találkozzak velük. Talán oda kéne menjek...Amire bátorságot meritettem volna arra már eltüntek.Gondoltam, na Ali (becenevem) ezt is jól elszúrtad, hajrá Ali csak igy tovább a lassuk és gyávák nagykövete lehetnél...Pff...Nagy szomorúan kijöttem a Starbucks-ból.

Épp hazafelé tartottam, amikor eleredt az eső.Remek nem elég hogy egy nagy lehetőséget elbaltáztam, de ráadásul meg is ázok, Londonban vagy Ali nem Miami-ban.A táskámban kotorásztam amikor a cetlieim kiestek a földre.Már elkezdtem sirni, hogy milyen balfék vagyok.Ekkor egy srác odajött és segitett felszedni,nem is néztem a szemébe, hogy ne lássa hogy sirok.De  igyis észrevette.
  -Mi a baj szépség?Miért sirsz,talán a cetlikért?-dörmögte édesen.
  -Nem.Csak szerencsétlen vagyok mindenben, de haggyjuk, úgyse lennél kiváncsi egy ilyen szerencsétlen lányra.-feleltem lehajtott fejjel, de a hangja...emlékesztetett valakire.
  -Nem is vagy szerencsétlen, mindenki nem lehet tökéletes, az túl mű lenne.
  -Nem akarok veszekedni mert nincs amiért. -hallottam hogy nevetett.És ekkor mintha egy villám csapott belém a nevetést hallván... Ez...ez...Ekkor felemeltem a fejem és vajon kit láttam Harry Styles-t!!! Istenem... ezt nem hiszem el... Jött hogy sikitsak de nem ment, szemébe nézve elvesztem, remegett kezem,lábam.Biztos hogy durván nézhettem ki kisirt szemekkel nameg mint egy 90 éves vénasszony akinek izületi problémái vannak.Szép párositás...Felsegitett és miközbe felálltunk nem birtam levenni róla a szemem,de ő sem xD.Majd egyet mosolygott és akarva akaratlan nekem is oldalra húzódott a szám.Majd megszólalt:
  -Örültem, hogy segithettem, nem lenne kedved bejönni velem egy cukrászdába?- kérdezte aranyosan.
  -Hát, lehet hogy belefér...-válaszoltam bátortalanul.
  -Akkor gyere,a hölgyé az elsőbbség.
  -Köszönöm.
Rengeteget beszéltünk, ő az új életéről, s én meg a szokásos dolgaimról.Majd az órámra tekintettem és láttam hogy már 10 óra.Basszus szegény Kelly tuti hogy fel van kelve.
  -Bocsi Harry, de most mennem kell nagyon örülök,hogy megismerhettelek, jó volt veled beszélgetni, soha nem felejtem el ezt a beszélgetést.
  -Légyszives maradj még egy kicsit.-mondta kérlelve, legszivesebben megzabáltam volna, de nem lehet.
  -Bocsi de muszáj.Na szia! - és már rohantam is.
  -Szia én sem felejtem el ezt a beszélgetést hercegnő... -mondta nagyot sóhajtva, de ezt én már nem hallottam.

Ő Kelly

Ő Alice