Tudtam én, hogy ez lesz...

      ***Egész éjszaka csak gondolkoztam. Nem tudtam elhatározni magamat. Mindigis egy tudatos lány voltam, még az előbbi kapcsolataimnál, meg más dolgoknál is, de ez...Majd szép csöndesen elaludtam.

       Másnap reggel:
Nyugodtan alszok, amikor azt vettem észre, hogy az én cuki kis Kelly-m épp az ágyamon ugrál és közbe kiabál:
  -Ébresztő Csipkerózsika, sok dolgunk van ma vagy talán nem emlékszel? Rémlik egy bizonyos találkozó Harry-vel? - kérdezte irónikusan.
  -Istenem Kelly!!!!!!!! Haggy békén, aludni szeretnék!!!!!! - mondtam álmos hangon, ráripakodva és hozzávágtam egy párnát.
  -Jó kis fegyver, de nem hatásos, nem tudsz lerázni! - nevetett ördögien. Ezért kénytelen voltam kimászni az ágyból.

Egész délután csak untakoztam és mikor a találkozóra gondoltam egyszerűen görcsbe rándúlt a hasam. De miért? ...

       Harry szemszöge:
Nemrég értem haza, elintéztem pár dolgot és azonnal berohantam a szobámba, s kidőltem az ágyamon. Miközbe feküdtem nagyokat sóhajtottam:
  -Istenem, azt hiszem szerelmes vagyok! Úgy mint még soha, nem gondoltam volna, hogy első látásra ennyire belesnék egy lányba. Igaz sok barátnőm volt, de ilyet soha nem éreztem...és csak vigyorogtam  mint egy 5 éves gyerek, aki a képzeletbeli barátjával van elfoglalva. xD Majd bekopogott Louis. Látta. hogy valami nincs rendben. Mintha csak Csodaországban járkálnék. Elkezdett nevetni:
  -Mi a baj tesó? Esetleg nő ügy? - kérdezte gúnyosan.
  -Az biza, de még milyen nő!! - válaszoltam neki, mint aki nem a földön jár.
  -És ki az a szerencsés?
  -Alice Linda Thomson-nak hivják és eszméletlenül gyönyörű lány, egyszerűen csodás...
  -Ezt már sokszor hallottam. - mondta szigorúan Louis.
  -Ez más teljesen, az biztos!!!! De sajnos sietett és nem tudtunk sokat beszélni. - mondtam bánatosan.
  -Küldjünk virágot neki, de rózsát! - mondta lelkesen és persze élvezte, hogy milyen kis bággyad vagyok. A kis gonosz... -Tudod a cimét?
  -Nem, de megkeresem. - válaszoltam neki elszántan.És máris egy óra múlva el volt küldve a csokor virág egy levélell.

   ***Délután 6 óra, Ali szemszöge:
   Már ügyesen készülődtem a találkozóra és egyre jobban éreztem, hogy ideges vagyok. Kelly próbált nyugtatni, de nem sikerült neki. Ő választotta ki a ruhámat.

   * Este 7 óra:
Már az úton sétáltam. Közbe óriási gombócokat éreztem a torkomban. Szétvetett az ideg, de amikor Harry szemeit visszaidéztem, akkor elkezdtem bizseregni. De hogy hogy csak most? Ezt nem értem...Épp odaértem   a szökőkúthoz, 7:03. De Harry holvan? Kezdtem egy kicsit aggódni. 10 perc múlva sem jött, már mérges voltam, hamar dühbe jövök. Ügyes vagy Ali, bedőltél ennek a srácnak is. Hülyét csináltál magadból, soha sem kellett volna megbizz főképp egy sztárban! És egyáltalán mért pont én kellenék neki... Ekkor már ingerülten rohantam haza. Épp befordúltam az egy utcasarkon, amikor Harry jött velem szemben. Megfogta akaramot:
   -Alice, légyszives ne haragudj, de rengeteg dolgom volt, épp fotózáson voltunk hiába próbáltam elkérezni, nem tudtam. Kérlekszépen ne haragudj.- mondta kétségbeesett hangon.
   -Akkor is szólhattál volna. De már mindegy. Nem akarok többet találkozni. Vége.- mondtam határozottan.
   -Ne Alice, ne, csak ezt ne! Hülye voltam, de bocsáss meg! - ekkor már mintha sirásra állt volna a szája. Rossz volt igy látni, de amit én egyszer elhatározok, amellett kitartok!
   -Harry légyszives állj félre az utamból! - mondtam már majdnem sirva. - Ne nehezitsd meg a dologomat kérlek!
   -Hát jó. De én úgyis kitartok melletted, bármibe kerül is! Mert te vagy a legfontosabb nekem, ezt tudnod kell. Szerelmes vagyok beléd!