24. Sehogy sem jó...

SZIASZTOK LÉGYSZI KOMMIZATOK, MERT SZERETNÉM TUDNI, HOGY TETSZIK-E A BLOGOM, NAGYON JÓL ESNE EGY PÁR HOZZÁSZÓLÁS!
MIKÖZBE OLVASSÁTOK TEGYÉTEK BE EZT: http://www.youtube.com/watch?v=wgCPqXeDJAc

     Louis szemszöge:
Éjszaka nem tudtam aludni. Kelly járt az eszembe. Nem értettem ezt az ölelést, biztos, hogy nem csak azért kaptam, mert sajnál. Itt több is van ennél. Csak elfelejtettem megkérdezni, hogy meddig marad. Remélem, hogy azért még találkozunk...Biztos, hogy most szerelmes belém! Bárcsak minden a régi lenne!

     Harry szemszöge:
A srácok elmondták, hogy Louis elment, de nem tudják, hogy hova, ekkor nagyon megijedtem. Elüldöztem, nem szabadott volna igy reagálnom, de nem tudom fékezni az indulataimat amikor dühös vagyok. Próbáltam irni sms-t, egy csomószor felhivtam, még twitteren is irtam neki, de semmi. Épp a nappaliban voltam, amikor hozzám jött Holly, Niall barátnője:

  -Szia Harry, mit csinálsz? - és odaült mellém, megölelt, nagyon kedves lány.
  -Semmi különöset, csak rágodok, mindent tönkretettem! - és megcsóváltam a fejemet, nem hiszem el, hogy hogy lehetek ekkora barom.
  -Nem kell ezen rágodj, nem éri meg. Louis úgyis egyszer vissza kell jöjjön, bár nem nagyon ismerem, de szerintem egyedül nem nagyon birja és hazajön. Annyira kiegészititek egymást, legjobb barátok vagytok, ez nem mehet ilyen dologért tönkre! - olyan jól esett hallani ezeket a szavakat, egy kicsit felderitett.
  -És hogyha nem jön haza?
  -Ezt még te sem hiszed el! Nem mondhatsz ilyet! Akkor mi lenne a bandával? - ebben tényleg igaza volt, a banda meg kell hogy maradjon, szerződésünk van.
  -De ez még nem azt jelenti, hogy meg is bocsájt...
  -Dehogynem! Nincs amiért haragot tartsatok, ő úgysem szerelmes Ali-be.
  -Na jó, oké haza fog jönni és kibékülünk. - közbe szorosan átöleltem Holly-t, sokat segitett ezzel a beszélgetéssel - Köszönöm, hogy meghalgattál!
  -Nagyon szivesen Styles! - és még egyet kacsintot mellé, nagyon belevaló kiscsaj. - És szerintem Ali-vel is békülj ki! - hát ez egy kicsit nehéz lesz...
* Épp készültem felmenni Ali szobájába, amikor sikitást és sirást hallottam. Nagyon megijdetem, azonnal berontottam a szobába.  Abban a pillanatban a Jason sztori jutott az eszembe...De nem volt vele senki se, hamar magamhoz öleltem, remegett teste minden porcikája.

A torkomat folytogatta valami, mintha egy gombóc lett volna ott, amitől alig tudtam megszólalni:
  -Ali mi történt? - még mindig szorosan öleltem.
  -Harry...Harry...kérlek bocsáss meg nekem...én nem is tudom...- ekkor eltolt magától és mélyen a szemembe nézett. Szemei könnyben áztak, a sminkje le volt folyva, a haja pedig kocos volt.
  -Megbocsájtok, én már rég megbocsájtottam neked, de kérlek te bocsáss meg nekem! - végig simitottam kezemet az arcán, amire ő lehajtotta a fejét.
  -Mindenre emlékszem Harry, visszatért az emlékezetem! - amikor ezt kimondta, nagy kő esett le a szivemről, már azt hittem, hogy soha nem fog eljönni ez a pillanat...
  -Ali, ez nagyon jó hir! - aztán nagyot nyelt.
  -Harry, azt hiszem, hogy itt az ideje annak, - miközbe ezt hallottam, azt hittem, hogy szakitani fog, csak úgy lestem minden szavát - hogy küzdjek érted, te már annyit szenvedtél miattam...Jóvá akarom tenni! Szeretlek Harry, mostmár tudom, hogy te vagy az igazi, senki más, ez a pillanatnyi elmezavar okozta, én mindig is szerettelek és szeretni foglak! - láttam, hogy szenved és hogy komolyan gondolja, de nem mehettem bele ilyen hamar.
   -Ali, én is nagyon szeretlek, de nem szeretnék egyből beleugrani a közepébe a dolgoknak. Adjunk még egy kis időt egymásnak... - láttam rajta, hogy teljesen ledöbbent, de elfogadta.
   -Oké, én mindent megteszek azért, hogy újra együtt legyünk! - és ezzel lement a konyhába.

     Liam szemszöge:
Hihetetlen, hogy egyik napról a másikra, minden szétmegy. Zavaros minden...Nagyon hiányzik már a régi banda, amikor még mindenki itt volt és boldogok voltunk. Nem volt semmi konfliktus senki között. Most fagyott a hangulat a házban, egyedül akivel olyan tudok lenni, mint régen az Miranda.
* Nemrég értem haza, Hazza pont akkor jött le a lépcsőn, mintha történt volna valami:
   -Szia Hazza! Mi a baj? - közbe letettem a táskámat a földre, edzésről jöttem.
   -Fenn voltam Ali-nél és viszzatért az emlékezete.
   -De hát ez remek hir! Ezt meg kell ünnepelni! De várj, ennek te nem nagyon örülsz ahogy vettem észre...
   -De örülök csak - nagy levegőt vett, kezét fejéhez emelte és beletúrt a hajába

- azt hiszem, hogy még igy is nehéz lesz...
   -Ezt nem értem, akkor szerelmes belég vagy nem?
   -Szerelmes belém, de én még nem akarok beleszökni a közepébe. - nagyot néztem erre, mert idáig azon volt, hogy újra járjanak, de most...
   -Őszintén megmondva, nem tudok eligazodni rajtad haver...
   -Tudd meg én sem! De mégis lesz valami, azt mondta, hogy küzdeni fog értem.