27. Nem értem...

    Louis szemszöge:
Az igazat megmondva van is amiért maradjak New York-ban. Kezdek felszabadúlni, minden este bulikba járok, összebarátkoztam pár emberrel, akik nagyon jó fejek. Hazudnék ha nem mondanám, hogy egy picit Kelly miatt is itt vagyok...Még utána találkoztunk, de nem nagyon beszéltünk. Hiányoznak a többiek, de új életet akarok kezdeni, és hamarosan be is indúl.
*Már délután 6 óra, amikor lassan elkezdek készülődni egy buliba. Siettem, mert már vártak. New York egyik legnagyobb diszkójába mentünk, ahol sok lánnyal találkoztam. Rengeteget ittunk...

Szó szerint kirúgtunk a hámból, soha nem voltam ennyire ittas. És hát persze megkörnyékezett egy lány, egyből eljutottunk a csókig, aztán a többi már csak hab a tortán...Miután visszajöttünk ittunk egy kis koktélt és folytattuk tovább. A pultnál álltunk, amikor Kelly odajött. De épp hogy meglátott azzal a csajjal elmenekült, meg sem várta, hogy az itala kész legyen, kifutott. Én meg utána, hiába akarom lefelejteni őt nem lehet! Még mindig szeretem...még hogy szeretem? Imádom!
   -Kelly várj már! - közbe futottam utána, ami elég nehéz volt...
   -Minek? Nekünk úgysincs semmi közünk egymáshoz!
   -De akkor miért menekülsz, ha egyszer azt mondod, hogy semmi sincs közöttünk? - tudtam, hogy szeret, muszáj volt valahogy hassak rá.
   -Ez úgyis mindegy, vége és kész...- hallottam a hangján, hogy hazudok.
   -Mond az igazat Kelly, előlem nem tudsz semmit sem eltitkolni! - erre már felemeltem a hangomat.
   -Nem, Louis hagyd békén! - erre sikerült utolérnem és megfogtam a karját, hogy ne meneküljön el és közbe mélyen a szemébe néztem, majd határozottan megkérdeztem:
   -Kelly, szeretsz vagy nem? - éreztem, hogy teste minden porcikája reszket, teljesen el volt veszve, össze volt zavarodva.
   -Louis, én...én szeretlek! - amikor ezt kimondta nagyot néztem, pedig tudtam, hogy szeret...
   -De Kelly...akkor...akkor miért szakitottál velem?
   -Nézd Louis, ez zavaros, hagyjuk...

   -Nem, ezt már nem! - léptem fel erényesen.
   -Oké. - erre egy kicsit visszavettem a szúrós nézésemből.
   -Hallgatom! - de még mindig mérges voltam rá.
   -Minden úgy kezdődött, hogy felhivtak a modellügynökségtől és mondták, hogy menjek be, hogy irjam alá a szerződést, én be is mentem és amikor már aláirtam, akkor mondták, hogy azzal a feltétellel ha nem találkozok veled, vagyis hogy szakitsunk, -erre nagyot néztem.

-Persze erre kiakadtam, de már nem volt mit csinálni és nem akartam elbúcsúzni, mert azt nem birtam volna ki...- erre elcsuklott a hangja és elkezdett sirni - és eljöttem, próbáltam rideg lenni veled, de nem ment. Nem érdekel az a hülye ügynökség akármi is legyen én veled akarok maradni! Megtudsz bocsájtani? - nem tudtam mit mondjak, könnyek szöktek a szemembe, mert felidéződtek a sérelmek, hogy mennyit szenvedtem emiatt...féltem, hogy soha nem találom meg...szó nélkül elment, itt haggyott...
    -Hát nem tudom, kell még idő...
    -Oké, én várok rád és ne feledd, hogy szeretlek! - és elment. Én meg csak ott álltam, teljesen ledöbbenve.

     Kelly szemszöge:
Nehéz volt elmondani mindent, már csak a szeme elé kerülni is. Nem tudom felfogni, hogy egy munka miatt (annak ellenére, hogy kényszeritettek) elhagytam a szerelmemet, akit szint elvesztettem. Kikészitettem idegileg...Azt hittem, hogy valahogy eltudom felejteni, de nagy szerelem a miénk, vagy már csak volt? Nem tudom, ez Louis-n áll, de a döntését tiszteletben fogom tartani.