I'm in love with you!

    Hamar kész lettem, igy indulhattunk a bandához. Harry vezetett és még út közben is sokszor összenéztünk és elnevettük magunkat. Vele más, ha a közvetlen közelében vagyok úgy érzem, hogy igazán élek, levegőhöz jutok. Szeretném ha ezek a pillanatok soha nem múlnának el! Csak Harry-vel akarok lenni! Nem érdekelne ha szegények lennénk, nem lenne hires, csak együtt legyünk.
*Megérkeztünk a házhoz. Mintha csak egy nagy kórházba léptünk volna be. Mindenki jajgat, csoszog egyik helyről a másikra és fogja a fejét. Harry-vel összenéztünk, tudtuk, hogy most kell ápoljuk őket, mintha csak gyerekek lennének:
   -Jól kiütöttétek magatokat tegnap! - néztem elképedve őket.
   -Halkabban ha lehet! - nyöszörgött Niall a sarokból, szegény még kajálni sem bir. Ez kataszrófa. Egyedül Liam van jól, de ez érthető.
   -Mennyit ittatok úr isten? - nézett szét Harry.
   -Ennyit életemben nem ittam! - mondta Kelly fejét fogva.
   -Oké, ma nővérnek állok és Harry te leszel a segédem és Liam. - Harry meg csak csillogó szemekkel nézett rám.
   -Annyira szeretem, amikor olyan kis főnökösködő vagy. - mondta dörmögő hangján. Még a hideg is kirázott, ahogy beszélt és hozzám bújt. Majd elkezdtük ápolni a többieket. Kelly és Louis volt a legrosszabb állapotban.
*Már dél volt. Gondoltam, hogy főzök nekik egy kicsi levest, hátha rendbe jönnek. Ez sikerült is, Niall egyenesen kipattant a bőréből:
    -Csókoltatom a szakácsnét! - mondta Niall. - Ilyet csak anyum tud csinálni!
   -Köszi Niall! Örülök, hogy izlik. Azaz!

   -Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól főzöl...- mondta Harry és megcsókolt.
   -Sok mindent nem tudsz rólam! - és kacsintottam egyet.
   -Ez tetszik! - és újra megcsókolt. - de hamarosan el kell induljunk anyuékhoz.
   -Tényleg szinte el is felejtettem! - hamar átöltöztem, majd indulhattunk is.
*Útközben nagyon izgultam, hogy fogok-e tetszeni nekik. 2 óra múlva meg is érkeztünk. Nagyon szép házuk van és már kint vártak. Megszoritottam Harry kezét:
   -Nyugi Ali, nem lesz semmi baj! - olyan édesen mosolygott, hogy egy kicsit megnyugodtam. És szép lassan odasétáltunk.
   -Sziasztok! - mondta Harry és szorosan megölelték egymást, én meg csak mosolyogtam, az izgulás ezt hozza ki belőlem.
   -Szia Alice! Örülök, hogy megismerhetlek! - mondta Harry anyukája, Anne. Olyan kedves, volt akitől örököljön Harry.
   -Én is nagyon örvendek! És csak szólitson Ali-nek!
   -Szia Ali, Harry nővére vagyok Gemma!
   -Szia, örülök, hogy megismrehetlek.
   -Gyertek be, csináltam egy kis ebédet, biztos, hogy éhesek vagytok. - elfogyasztottuk az ebédet, eszméletlenül finom volt.
   -Köszönjük Anne, ez isteni volt!
   -Nagyon szivesen, de most egy kicsit beszélgessünk! - bementünk a nappaliba.
   -Mióta is vagytok együtt?
   -Hát körülbelül 3 hónapja. - mondta Harry, de egész végig egymás kezét fogtuk.
   -Az szép, nagyon aranyosak vagytok és ezt nem azért mondom, hogy hizelegjek. Tényleg igy gondolom! - erre mindketten elpirultunk.
   -Remélem, hogy többet is együtt leszünk! - mondtam határozottan.
   -Gemma és veled mi a helyzet?
   -Hát...lenne valami, ami fontos és remélem, hogy örültök majd...Hát megkérték a kezem! - erre leesett az állunk, Harry azonnal felpattant és megölelte Gemma, persze én is.
   -Ez remek! Gratulálunk!
   -Köszi! - de Harry szemébe láttam valamit, elgondolkodott. Majd Anne elővett egy albumot, Harry-ről mutatott képeket, olyan kis édes volt. Kis cserfes, pimasz.
   -Milyen hajad volt! - muszáj volt nevessek.

   -Nagyon jó hajam volt! - mondta egy kicsit gúnyosan.
   -És ez a póz!

   -Na jó elég, most inkább megmutatom a szobámat!
   -Azta, de vagány, olyan fiús!
   -Hát igen, ez az én kis birodalmam!

   -Szomorú vagy?
   -Egy kicsit, hiányzik a régi életem, sokszor hazamenekülnék...Ha zaklatottnak érzem magam minidig felhivom anyut. Azt kivánom, hogy bár ne lennék hires! - láttam, hogy el van érzékenyülve, leültünk az ágyra. Nehéz igy látni...
   -De ha nem lennél hires, akkor talán meg sem ismertük volna egymást. - néztem mélyen a szemébe.
   -Ez igaz! És az nagy kár lett volna! Az életemben te vagy a legjobb  dolog, amit a sztárságom óta kaptam! - jól esett ezt hallani, majd egy kicsit csendben voltunk, a hajammal játszott.
  -Mi ez a nagy csönd? - kérdeztem.
  -Csak gondolkozok...

  -És min?
  -Lehet, hogy még korainak hangzik...és hülyeség.
  -Mondjad nyugodtan! - simitottam a kezemet végig arcán.
  -Örülök, hogy Gemma megházasodik, de féltem!
  -Hát csak ez a baj? Na gyere ide. - és adtam egy nagy ölelést.
  -De még van más is...Gondolkoztam, hogy milyen is számomra az igazi. És, hogy egyáltalán találok-e egy lányt akit igazán szeretek. Most megtaláltam. És veled el tudom képzelni az egész életemet! Már álmodtam róla, hogy összeházasodunk, lesznek gyerekeink és boldogan élünk. - erre nagyon meghatódtam, még egy könny is legördült az arcomon.
  -Harry! - és felemeltem a fejét és egy nagy csókot adtam. - Én is el tudom képzelni!
  -Annyira szeretlek!
  -Én is!