30. Possible :)

    Louis szemszöge ( másnap):
Nem tudtam valami sokat aludni, nyugtalan vagyok. Még mindig nem tudom, hogy mit tegyek. Már annyira elegem van az állandó gürizésből és hogy magam alatt legyek. Úgy érzem, hogy megérdemlek már egy kis pihenést és tudjam azt, hogy nem vagyok egyedül, a környezetemben minden rendben van. Itt az idő! Akárhogy döntök az befolyásolja az életemet! Úgy döntöttem, hogy megbocsájtok mindkettejüknek!
Igy a legjobb! Csak most már kéne találkoznunk is...Elindultam megkeresni Kelly-t, először a táncterembe mentem, mert mondta, hogy mostanában ott szokott lenni. És meg is kaptam, egy darabig csak az ajtóból néztem. Egyszerűen gyönyörű! Úgy éreztem, hogy megnyugodtam, végre visszaáll minden...Elbambultam egy kis időre, közbe a táborozásunkra gondoltam. Istenem milyen jó volt...Az egeres sztori...amikor legelőször találkoztam Kelly-vel...Ha belegondolok kiráz a hideg ( jó okból). Annyira elvoltam gondolkozva, hogy nem vettem észre, amikor Kelly közeledett felém és én pont akkor kezdtem el halkan sóhajtozni:

   -Szia Louis! Jól vagy? Nagyon el vagy gondolkozva... - közbe tekintetemet kereste.
   -Ja szia! Igen jól vagyok, legalább is azt hiszem. - láttam, hogy el volt csodálkozva, hogy megkerestem.
   -És mi járatban vagy itt? - húzta fel a szemöldökét.
   -Hát csak erre jártam...és gondoltam, hogy benézek...- úr isten miket beszélek? Úgy beszélek mint egy óvodás...Ezt még ő sem veszi be!
   -Aha, értem.
   -Na jó, mindketten tudjuk, hogy nem csak véletlenül jöttem ide - végre kezembe vettem a dolgokat- sokat gondolkoztam azon amit mondtál, hogy szeretsz és hogy kitartassz mellettem...- közbe nem is szólalt meg csak lélekzetvisszafolytva nézett, de nem mertem én a szemébe nézni.- És úgy döntöttem, hogy adjunk egy új esélyt magunknak!
   -Louis, ez most komoly? - nem hitt a fülének. Ahogy az arca kivirult és végre mosolygott...nekem az volt a mennyország!
   -Igen ez komoly! - mondtam kacagva és a nyakamba ugrott.
   -Louis én...én annyira szeretlek!

   -Én is Kelly, nagyon!
   -És mi van Harry-vel? - tudtam, hogy megkérdi.
   -Hát, neki is megbocsájtok...- néztem magam alá, erre Kelly felemelte a fejemet.
   -És akkor miért szomorkodsz?
   -Nem szomorkodok, csak...
   -Mi csak?
   -Mindegy, minden rendben lesz!
   -Na úgy, mert nem szeretném ha az én kis Boo Bear-öm szomorkodna...- erre megcsókoltuk egymást és nevettünk is. Jól esik, hogy végre igy szólitanak.
   -Most egy kicsit elmegyek, aztán jövök!
   -Oké! - és kaptam egy búcsúcsókot.

*Épp mentem volna fel a szobámba, amikor megláttam Harry-t, azonnal odamentem hozzá:
   -Szia Harry! Mi járatban vagy itt?
   -Szia, épp téged kereslek, mert fontos dolgot kell mondjak neked! - nagyon feldúltnak tűnt, meg is ijedtem egy kicsit.
   -Mondjad! - és összevontam a szemöldökömet.
   -Louis, kérlek gyere haza, mert hanem akkor a banda bepuccsol és akkor vége mindennek, már rég itt vagy, hamarosan turné és...kérlek Louis!
   -Nekem is van mondani valóm ami szintén fontos!
   -Úgy döntöttem, hogy megbocsájtok neked!

- alig mondtam ki, már egyből a nyakamba ugrott. - Nyugi Harry! ... Szeretném ha minden olyan lenne, mint régen, hiányzol nagyon! - ezután szorosan megöleltük egymást.
    -Tudott ez nekem most mennyit jelent?
    -Nem kell mondjad, tudom!
    -És Kelly?
    -Vele is kibékültem és újra együtt vagyunk!
    -Ezt remek tesó! Minden egyenesbe jött!
    -Végre!
    -Akkor jössz haza? - na ez az amit nem tudok.
    -Nem tudom, ha Kelly kell maradjon, akkor még egy kicsit maradok.
    -Oké te tudod, de a lényeg, hogy együtt marad a banda! Adj egy ötöst! - ekkor éreztem igazán azt, hogy barátok vagyunk és innen minden csak felfelé ivelhet!