Reggel van de kár!...Ekkor jutott eszembe a tegnap éjszaka, akárhova néztem mindig csak a tegnap estére tudtam gondolni...Mégcsak fel sem fogtam mi történt. Harry karjai rajtam pihentek védelmezően. Feléje fordúltam, olyan aranyosan aludt, adtam egy puszit az arcára, aztán próbáltam kiszabadúlni karjai közül, amelyek szorosan egyben védelmezően magához ölelt:
-Hova hova szépségem? - ekkor visszarántott.
-Az engem nem érdekel, engem csak te érdekelsz! - mondta aranyosan és egy puszit nyomott a homlokamra.
-Egyszer úgyis fel kell kellni... - mondtam csábitóan.
-Nemár, csak 10 percet! - mondta durcizva és nekem háttal fordúlt.
-Na jó, legyen. - mondtam engedékenyen. - De csak 10 perc! - majd megfogtam a kezem és a mellkasára tette:
-Érzed ezt? - kérdezte halkan.
-Igen, nagyon dúrva...nehogy szivbajt kapjál! - mondtam viccelődve.
-Ha velem vagy a szivem olyan mint egy időzitett bomba, ami össze-vissza zakatól, akárhányszor hozzádérek megremegek, akárhányszor a szemedbe nézek emlékek milliói játszódnak le a szemem előtt, akárhányszor mosolyogsz annyiszor érzem azt, hogy boldog vagyok, veled egész az életem!
-Ó Harry! Én is ezt érzem és veled teljes az életem! - és csókcsatába kezdtünk.
.gif)
*Letelt a tiz perc és lementünk a többiekhez. Mindenki ébren volt. Miközbe jöttünk le a lépcsőn Harry-vel minden szempár ránk szegeződött, én meg csak mosolyogtam és hozzábújtam Harry-hez, aki megsimogatta fejem:
-Na nézzétek milyen aranyosak és kipihentek! - mondta Lou kihangsúlyozva a kipihent szót.
-Cukik vagytok! - mondta Kelly.
-Köszi, van valami kaja? - hát persze én is a kajával kell kezdjem. És leültünk az asztalhoz.
-Nem kéne valamiről beszámolni? - kérdezte Zayn.
-Kéne? - kérdezte Harry.
-Hát igen történt egy s más ezt nem tagadom és mielőtt kifaggatnátok, hogy milyen volt elmondom, hogy jó volt és ennyi.
-Húú de szűkszavú a kisasszony... - mondta Lou és adtam neki egy kis taslit. - Oké, oké befejezem, a végén az én fejemet fogod megenni.
-Nem lenne nekem az elég, olyan kis agyad van. - mondam heccelve.
-Ez nagyon jól esett... - mondta morcosan Lou.
-Nade Harry te olyan halk vagy, mi a baj? - kérdezte Niall.
-Ja semmi. - mondta félénken.
-Persze, ezt mi el is hisszük - mondta Zayn.
-Az aktus után mindig ilyen halk, ki van elégülve. - mondta röhögve Lou.
-Ez nem volt szép tőled! - mondta Kelly, fékezvén Lou-t.
-Haggyuk, ne faggassauk őket! Olyan idegesitő tud az lenni! - mondta Niall. Végre neki van esze.
Azután leültünk a nappaliba és elkezdtünk ökörködni, jobban mondva Lou. Majd megszólalt a telefonom, anya volt az:
-Szia anya! - mondtam boldogan és közbe felugrottamm, nagyon rég nem beszáltünk és már hiányzott.
------------
-Nemár, még 4 napot kell maradjatok... - mondtam bánatosan.
----------
-Pedig annyi mesélni valóm van, tuti, hogy örülnél neki.
---------
-Jól van, puszi szia, szeretlek. - és lerakta.
-Mi a baj? - kérdezte Harry és hozzám simúlt.
-Anyáék még 4 napot maradnak külföldön. - közbe félrehúztam a számat.
-Nyugi, az nem sok idő. képzeld, amikor mi 4-5 hétig nem lássuk a családunkat. - ekkor a fiúk arca szomorúvá vált. Elhiszem, hogy nehéz lehet nekik. - De be kell mutassalak anyáéknak, mihelyt lesz annyi időnk.
Ekkor csengettek az ajtónál. Liam hamar kinyitotta:
-Szia Alice itt van? - kérdezte egy ismerős hang.
-Szia igen, gyere be! - mondta udvariasan Liam. Én is odamentem és hát ki látok, úr isten, a bátyám volt Benjamin, de mi csak Ben-nek hivjuk.
-Szia Ben, jaj úgy hiányoztál! - és szorosan átöleltem a nyakát, a többiek meg csak mosolyogtak.
-Te is nekem! - és adott egy puszit.- Sziasztok Ben vagyok Ali bátyja.
Mindenki örült neki de legfőképp én.
-De honnan tudtad, hogy Ali itt van? - kérdezte Zayn.
-Hát, Kelly segitett, mostanában irogattunk és mondtam neki ,hogy ne szóljon semmit se, hogy legyen meglepi... és hát sikerült.
-Kelly, te kis gonosz! Mindenről tudtál. Köszi szépen!- és közbe megöleltem.
Ezután pedig alaposan kifaggattam. Idáig Braziliában élt, már egy éve kint volt tanulni. Majd elértűnt hozzám és Harry-hez:
-Ali te bepasiztál?
-Igen! - néztem rá kihivóan.
-És mióta, de egyáltalán hogy?
-Nem olyan rég, kb. másfél hete, hogy találkoztunk. Épp lementem a Starbucks-ba és láttam, hogy egy lánysereg üldözi a fiúkat, mire észbekaptam eltűntek a cetliemeimet elejtettem és esett az eső is és hát akkor odajött segiteni Harry.
-De voltak bökkenők is mert az egyik találkáról késett és stb... de kitartó volt és meghóditott.
Egész délután beszélgettünk, majd este lett és felmetem a szobába Harry nem volt bent és ekkor megpillantottam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése