21. Minden és mindenki más...

  Louis is otthon volt. Valahogy olyan fura volt, közelebb mentem hozzá, nem is kellett semmit se kérdezzek, azonnal elmondta, hogy mi bántja:
     -Harry, ezt nem hiszem el...most hivott Kelly és...és...szakitott velem...- erre elkezdett sirni. Meg voltam fagyva. Mi? Kelly megmeri ezt csinálni? Ezt nem gondoltam volna...Átöleltem Louis-t, próbáltam egy kicsit nyugtatni, de nem ment. Soha nem láttam egy lány miatt sirni.
     -S csak úgy egyszerűen lerázott? Egyáltalán megmagyarázta, hogy miért?
     -Csak annyit mondott, hogy már elmúlt a tűz közöttünk és hogy már van más, akivel sokkal jobban érzi magát. Érted? Ezt fix igy mondta. Képzelheted, hogy milyen szarúl esett...Pedig én úgy szeretem és hallottam a hangján, hogy ő is...de, ezt nem értem. Harry segits elfelejteni!

     -Nyugodj meg tesó! Ha nem kellesz neki akkor tényleg hagyd a francba. Nem érdemel meg téged! - közbe Ali-re gondoltam. Ha velünk is ez lesz...Majd magára hagytam egy kicsit és felmentem a szobámba. Azt hittem itthon jobb lesz,de akárhova néztem, mindig Ali jutott az eszembe. Már csak abban bizom, hogy Louis nem állna le vele vagy ha visszatér az emlékezete újra engem fog szeretni:
     -Harry, elmentem Ali-hez! - kiabálta fel Louis.
     -Oké. - féltem, hogy bevallja Ali neki, hogy szereti. Úgy döntöttem, hogy én is bemegyek, nagy baj nem lehet belőle...Először én mentem be. Amikor meglátott nem nagyon örült, de nem is ellenkezett. Ha arra gondolok, hogy máskor hogy örült nekem..és aztán eszembe jutottak a reggeli kelések...nagyot nyeltem:
     -Szia, itt van Louis! De mielőtt bejönne, légyszives mond el, hogy tényleg őt szereted? És ne fordúlj el, ezt muszáj megbeszélnünk! - vágtam komoly arcot hozzá.
     -Oké legyen. Louis-t szeretem és? - és olyan bitch please-es fejet vágott.
     -Óóó, szóval igy? - tettem karba a kezem. Azt hittem, hogy jobban le tudom reagálni a helyzetet, de nem ment. Tudtam volna órditani a fájdalamtól, amit a szivemben éreztem.
     -Igen igy! Légyszives mostmár menj ki! - közbe az ajtó felé mutatott.
     -Most kimegyek,de tudd, hogy teljesen más vagy, mint régebb és jó lenne ha minden eszedbe jutna, akkor nem hinném, hogy ezt mondanád... - és ezzel kiviharoztam. Louis meg meglepődve bámult ki a fejéből.
     -Akkor ti most...szakitottatok? - kérdezte félve.
     -Úgy néz igen. De mindent hallottál? - tenyeremet az arcomba temettem.
     -Nem. Csak azt hallottam, hogy jó lenne ha minden eszébe jutna.
     -Oké.
     -Érdekes, egyszerre dobtak minket. Vajon csak szinjáték volt az egész együtt töltött idő?
     -Meglehet, de én már nem is tudom, hogy mit higgyek esküszöm... - pár percig némán ültünk egymás mellett.

     -Ja és azt mondta, hogy akar látni. - Louis erre felvonta a szemöldökét.
     -Engem?
     -Igen téged. - és ezzel bement.

     Louis szemszöge:
Megdöbbentett, amikor Harry azt mondta, hogy engem akar látni.  De azért bementem. Amikor meglátott elkezdett mosolyogni, de miért? Most szakitott és már mosolyog?:
     -Szia Louis! Gyere közelebb!
     -Szia, hogy vagy? - és közelebb mentem hozzá.
     -Mostmár szerencsére jól, s te?
     -Nem jól, Kelly szakitott velem. - közbe' hát ez van képet vágtam'.
     -Nemár, ezt hogy tehette? De ő most hol van?
     -Franciaországban, egy modellügynökségnél, úgy néz ki, hogy befut mint modell.
     -S mért szakitott?
     -Állitólag - mutattam idézőjelesen - azért mert nincs meg a tűz és már van más pali a láthatáron.
     -Szegénykém...- és erre megölelt.
     -De az a lényeg, hogy túl vagy az életveszélyen. Nem?
     -Igen. De azért szarul érzem magam... - erre elszomorodott.
     -Ali tudod jól, hogy nem szeretem ha szomorú vagy, mihelyt kikerülsz a kórházból minden mególdodik, Harry-vel újra járni fogtok.
     -Én soha többet nem fogok vele járni! - de láttam rajta, hogy valamit titkol.
     -Egyáltalán miért szakitottatok? - erre nagyon kiváncsi voltam.
     -Mindegy az már...Vége és kész!
     -Naaa, Ali! Nekem mindent elmondhatsz. - és közelebb hajoltam hozzá.
     -Jó legyen, de nem tudom mit fogsz hozzászólni...- kezdett egyre rejtélyesebbb lenni ez az egész, majd közeledett felém és megcsókolt. Én nem is tudtam, hogy reagáljak, első dolgom az volt, hogy hátrahúzódtam.
     -Ali ez meg mi volt? Mit jelentsen? - mérges voltam, de nem kartam leórditani a fejét. Össze voltam zavarodva.
     -Louis én tiszta szivemből szeretlek! Te vagy az igazi! - én meg csak azt hajtogattam magamban, hogy ezt nem tehetem meg a legjobb barátommal, én még Kelly-t szeretem...
     -Jobb lesz ha megyek, szia... - és kivágtattam az ajtón. Még szót sem engedtem Ali-nek. Ezt nem tudhatja meg Harry, engem akkor biztos kinyirna. De azért jól tud csókolni...Erre fejbe vertem magamat. Nem Louis nem gondolhatsz ilyenekre. Most pillanatnyi elmezavara van, ő Harry-t szereti! Elmenekültem a kórházból, eltűntem. Nem birtam volna Harry szeme elé kerülni.

     Harry szemszöge:
Épp a büfében voltam, amikor sehol se láttam Louis-t, nem is halottam beszélgetést. Biztos, hogy elment. Ali megmondta, hogy szereti. Hamar felhivtam telefonon, de nem vette fel, ki volt kapcsolva. Nem is tudtam, hogy hol keressem. Hazamentem. Majd este hazajött, a konyhában voltam, de amikor meglátott felszaladt a szobájába, de csak azért mert megmondta Ali, hogy szerelmes belé? Ezt ki kell hogy deritsem!