Jason, ne!!!!

    Légyszi kommizzatok és osszátok! :)

Egész délután beszélgettünk, majd este lett és felmentem a szobába, Harry nem volt bent és ekkor megpillantottam az erkélyen egy embert. Észtvesztve és sikitva rohantam le a többiekhez. Annyira meg voltam rémülve, hogy alig tudtam elmondani, hogy mit láttam, de sikerült kinyögnöm. A fiúk azonnal mentek is, hogy hátha még ott van az a valaki, de semmi. Eltűnt. A környéket is bejárták, de ott sem találtak senkit se:
   -Nyugi Ali nem lesz semmi baj! - próbált csititani Harry és a hátamat simogatta.
   -De ha visszajön? Akkor mi lesz? - kérdeztem remegve.
   -Mi itt vagyunk és megvédünk, úgyhogy nem kell féljél. - de láttam Harry is kétségbe volt esve, soha nem láttam ennyire megrendülten...Majd hivtak pár testőrt, hogy mégiscsak nyugottabbak legyünk, de ez engem nem vigasztalt, eszembe jutott, hogy a régi barátom, megesküdött, hogy megkeres és megkeseriti az életemet, de már a gondolatba is beleborzongtam, hogy ő állhatott itt az erkélyen. Nem volt valami barátságos az elválásunk, én szakitottam vele, mert láttam egy másik lánnyal csókolozni. Persze, hogy egy ilyen eset után otthagyom, de nem birt beletörődni és még sokáig hivogatott a szakitás után, telefonszámot kellett cseréljek. Egész éjszaka Harry kezét szorongattam, nem birtam elválni tőle, ha ő mellettem volt sokkal nyugodtabb tudtam lenni. Már éjfél el volt múlva amikor valahogy az ágyba tudtak tuszkolni, de Harry-nek nem birtam elmondani ezt az exes sztorit, nem akartam kikésziteni, elég ha már én kivagyok bukva. Majd lassan elnyomott az álom, még hallottam, hogy Harry meg Lou beszélnek, de az altató miatt nem nagyon emlékszem, hogy mit mondtak...

     Harry szemszöge:
Épp a srácokkal dumáltunk, amikor nagy sikitást hallottunk, Ali volt az. Szörnyű volt látni igy, teljesen kifordúlt magából, teljes erejéből nekem rohant és zokogott, alig tudtuk lecsillapitani, hogy mondja el, hogy miért sir. A fiúkkal felrohantunk, de belül óriási dühöt éreztem, amilyet még soha. Az elején egy rajongó megjelenésére gyanakodtunk, de lehet, hogy más áll a háttérben. Akármi legyen megvédem Ali-t. Majd késő este sikerült lefektetni és Lou-val egy kicsit beszéltünk:
   -Harry, valamit tennünk kell, nem lehet ölbe tett kézzel várni, hogy a sült galamb hozza ide azt az embert! - erre vette észre, hogy galambot mondott. -Na jó nem galamb, de legyen liba xD.
   -De mégis mit? És ha csak képzelődött? - emeltem fel a hangomat, mert borzasztóan tehetetlennek éreztem magamat.
   -Hallkabban! - és szájara tette a kezét.
   -Bocs, de ez igy nem fog menni. Ha egyszer eljött még jönni fog.
   -Az biztos, fel kell készülnünk, mert lehet, hogy nem pont őt akarta megfélemliteni, hanem minket. - s közbe fel- alá járkált.
   -Most jobb ha lepihenünk.
   -Oké, jó éjt! - mondta Lou és lassan behúzta az ajtót.
   -Jó éjt!

    Másnap reggel ( Harry):
Egy cseppet sem tudtam aludni, Ali is egész végig forgolódott és lilára szoritotta a kezemet, biztos, hogy pokolian fél, majd egy reggeli csókkal felébresztettem:

   -Jó reggelt tündérem! - simitottam végig a kezemet az arcán.
   -Neked is jó reggelt hercegem!
   -Mostmár jobban vagy? - néztem féltően szemébe.
   -Ha te itt vagy igen! - erre egyet mosolyogtam.
   -Menjünk le a többiekhez!
Mindenki reggelizett már. A hangulat monoton, szürke volt. S igy ment ez egész nap. Majd délután kellett menjünk fotózásra, legszivesebben lemondtam volna, de fontos volt, ezért a testőrőkre biztuk a csajokat.

   Ali szemszöge:
A fiúk elmentek, hát nem nagyon örültem neki, mert azok a nagydarab testőrők nekem félelmetesek voltak. De legalább biztonságban vagyunk, Kelly el kellett menjen fodrászatba, ezért az egyik testőr elment vele, a másik velem maradt. Pár perc múlva beindúlt a ház riasztója, nagyon idegesitő hangja volt, és a testőr kifutott, hogy állitsa le, én hamar felmentem a szobába és...úr isten mit láttam...:
   -Szia Alice! Megismersz még?  
   -Jason! - mondtam lefagyva.

Ő Jason.

   -Örülök, hogy láthatlak mostmár másodszor! - de az az ördögi vigyor az arcán...megrémitett és a jelenléte, ahogy közeledett felém.
   -Jason maradj ott! - és kitartottam a karom, hogy ne közelitsen, de nekem rohant és felnyomott a falra.
   -Ez fáj, eressz már, mert hanem sikitok és meghallja a testőrőm! - próbáltam fenyegetőzni, de ő nem ijed meg az ilyenektől.
   -Ő már nem fog megvédeni, mert megőltem, hát nem érdekes édes? - és elkezdte harapdálni a nyakamat. Hiába próbáltam kiszabadúlni nem ment.

   -Harry úgyis mindjárt itt lesz! - próbáltam nem szemébe nézni, de a fejem felé forditotta és megcsókolt. Undoritó volt...
   -Jaj kicsi Harry, hogy oda ne rohanjak, eszem a szivét! De úgyis az enyém leszel...
Szörnyű volt. Senki se tudott segiteni, azt hittem, hogy meg fog őlni, nagyon elszántnak tűnt.
   -De ez most mire jó?
   -Nem emlékszel, hogy mit mondtam neked?...Meg-fo-gom ke-se-ri-te-ni az -é-le-ted-et! - mondta tagoltan. -De most megyek, ne feledd el amit mondtam és ha szólsz bárkinek is kicsinállak téged is meg Harry-t is! - és elmenekült, én meg zokogásba törtem ki, a karom tiszára lila volt. Bezárkóztam a fürdöszobába, próbáltam eltűntetni a sebeket, de nem ment. Sokkos állapotba voltam, nem szabad, hogy meglássák rajtam. De a testőr?...Már meghalt, mit tudjak hazudni, nem mondhatom el az igazat...