18. Tengerpart :)

    Másnap reggel ( Harry):
Nem vagyok magamnál, elvarázsoltak éjszaka, olyan mintha a fellegekben járnék, nem gondolok semmire, egyszerűen jól érzem magam. Ali minden rosszat el tud velem feledtettni. Csak próbálom felfogni a dolgokat, de nem megy. Hiába gondolkozok, mindig Ali-hez jutok el. Ő a megoldás, ő az életbentartóm...Beragyogja, feldobja a napom. Elég már az is hogyha csak láthatom és az a tudat, hogy ő csakis az enyém...
Még alszik, felém van fordúlva és még ilyenkor is mosolyog. Olyan ártatlan és gyengéd. Apró csókokat hintettem arcára és elmélyedve figyelem minden kis rezdülését. Nem akarom, hogy ezek a pillanatok elmúljanak...Épp a haját igazitottam, amikor felébredt, én meg csak közel hajoltam hozzá és percekig egymás szemébe néztünk:
    -Jó reggelt hercegem!
    -Jó reggelt neked is hercegnőm! Hogy vagy? - és kiváncsian mereszgettem a szemem.
    -Szuperül vagyok! Mért mit vártál? - mondta gonoszkodóan.
    -De milyen kis magabiztos vagy?...
    -Valakinek az kis lenni...- harapott ajkába, ami persze nekem nagyon imponált. És föléje kerekedtem.
    -Hogy tudsz igy elkábitani? - néztem végig egész testén.
    -És te hogy tudsz igy elkábitani? - erre egyikünk sem tudott magyarázatot adni.
    -És mi lesz ma a program? Mit kiván az én kis hercegnőm?
    -Hát...kivánhatok többet is?
    -Nagyon mohó vagy tudtad? De legyen. - szeretem ha egy lány pimasz és nem fél semmitől.
    -Az első kivánságom az, hogy egész nap legyél velem, a második pedig, hogy csak kettesbe legyünk, a harmadik pedig, hogy...azt döntsd el te. - és a nyakamnál fogva belém kapaszkodott.
    -Ez meg lesz! És már a harmadikat is kitaláltam. De azt nem mondom meg, haha! - morcosan nézett rám, de nem adhattam be a derekam.
    -Hát jó, nekem olyan mindegy...! - és kimászott az ágyból és bement a fürdőszobába, ezzel is csak bosszantott.
    -Kicsim én nem mehetek veled? - megfordúlt, de megrázta a fejét. 20 perc múlva kijött. Lementünk reggelizni. Nem mertem Lou-ra bizni a reggelit, mert a végén ételmérgezést kaptunk volna, vagy müzlit...és hát az nem lenni valami jó...
Aztán miénk volt az egész nap. Azt csináltunk amit akartunk, kértem egy repülőgépet ide, mert a harmadik tervem az, hogy elviszem egyet Spanyolországba a tengerpartra. Biztos fog örülni neki.
     -Hercegnőm pakolás, mindjárt indulunk! - és felmentem az emeletre.
     -Hova megyünk? És egyáltalán mit pakoljak fel?
     -Fürdőruha kötelező, a többi nem számit.
 
     Ali szemszöge:
Harry mindig tud nekem meglepetést tartogatni, olyan könnyed és türelmes. Mellette önmagam tudok lenni...Megmerem mutatni az igazi énemet. Imádom, hogy találékony és kreativ, én is ilyen vagyok és mindketten imádjuk a meglepetésket. Vajon mi sül ki ebből az egészből?...
     -Ali gyere! Itt van a gépünk! - én meg csak nagyot néztem, repülőgép? Nem túlzás? Mindegy.
     -Jövök! - másfél óra utazás után megérkeztünk. Amikor megláttam a tengerpartot elkezdtem mosolyogni. Alig szálltunk ki máris mentünk le a partra. Elmentünk vitorlázni is, nem tudom honnan találta ki, hogy kiskorom óta vitorlázok... Mindig meglep. Felidéződtek azok a régi szép idők, amikor apával hajóztunk ki...Majd átszálltunk egy hajóra, azzal mentünk el a szállásunkra, ami egy kis lagúna volt. Csodaszép volt. És csak mi voltunk ott, senki más. Egyfolytába nevettünk és mindig felvett az ölébe, rengeteget úsztunk 

. Olyan mint egy mese. Csak mi ketten, és ahányszor ezt mondtam magamban nem tudtam elhinni.  Kézen fogva sétáltunk a parton, lábnyomunk megmaradt a homokban, irogattunk egymásnak a homokban, mintha csak sms-eztünk volna. Egyszer ő ezt irta: Te vagy az életem értelme, kitartok melletted, mert semmi sincs ami szétszakitson minket!  Erre én meg elkezdtem könnyezni, annyira helyes, elmondhatatlanul szeretem...
     -Na hogy tetszem?

     -Eszméletlenül gyönyörű vagy! - felkapott és befutott velem a vizbe.
     -Mi lenne ha elmennénk a közeli vizeséshez? - és közbe nyújtotta felém a kezét.
     -Menjünk! - sziklákon másztunk fel, bevallom, hogy Harry nagyon lassú volt, mellette én csak repesztettem felfelé xD. Szegény szinte odamosta magát.
     -Ali segits! Nem birom, bevallom ez nem megy... - úgy küszködött szegény, muszáj volt segitsek.
     -Gyere te nagy teknős! - és jól kinevettem.
     -Még hogy teknős? Jobb állatot nem tudtál kitalálni? - egy kicsit durciskodott, de a végén ő is jókat nevetett ezen. - Na itt is vagyunk. Lemersz ugrani? - és csipőre tette a kezét.
     -Én? Oda? Tele van sziklákkal!! - ripakodtam rá.
     -Dehogyis is én már itt ugrottam le a fiúkkal és semmi bajunk se lett.
     -Na jó, legyen. - és leugrottam, Harry-ért bármit. Először ő ugrott, utána én. Nagy levegőt vettem és belevetettem magamat a mélybe, de utána se kép, se hang...