20. Nem szeretheted őt....

   

        Louis szemszöge:
 Épp a srácokkal hülyültünk és elmeséltem, hogy a vacsora közbe egész végig figyeltem őket, amikor megszólalt a telefonom. Harry volt. Nem gondoltam volna, hogy mekkora baj történt. Lefagytam, nem tudtam megszólalni, a többiek is megijedtek, hogy mi történt:
    -Louis mi történt? Beszélj már! - nyaggatott Kelly.
    -Ali...Ali...balesetet szenvedett! - és még mindig nem tudtam megmozdúlni.
    -Mivan??? - nem hitt a fülének Kelly, természetes, hogy ennyire kiborult, hiszen a legjobb barátnők. - Az nem lehet!
    -De igen, és életveszélyben van, súlyosak a sérülései. - mindannyiunk szemébe könny szökött. Kelly sirórohamot kapott és összeesett, alig birtuk lecsillapitani. Szörnyű volt igy látni, ennyire kiborulva...Aztán siettünk a kórházba.

*Harry vigasztalhatalan volt, egész végig magát hibáztatta. De amikor kiderült, hogy nem is emlékszik semmire se, az még jobban kiboritotta. Kétségbe volt esve...Éjszaka mellette volt, nem engedte el a kezét. Annyira félti...Aztán számomra jött a rossz hir. Kelly el kellett utazzon Franciaországba egy modell ügynökséghez. Mostanában sokat próbálkozott, több kásztingra is elment és most felvették. Nem szivesen hagyta el a barátnőjét ilyen állapotban, de rájött, hogy muszáj, ez volt az álma.

        Harry szemszöge:
Nem birtam elengedni Ali kezét, most éreznie kell azt, hogy mellette állok és segitek neki. Megkönnyelbültem, amikor az orvos azt, hogy csak pár nap és minden az eszébe fog jutni. Szerencsére jól aludt, de a fájdalmai megvoltak, hol erősebben, hol gyengébben:
    -Szia Ali! Hogy vagy? - hajoltam föléje mosolyogva.
    -Szia, mostmár jobban. De éhes vagyok már. - erre én csak nevettem egyet. Tipikus Ali, mindig enne.
    -Mit szeretnél enni?
    -Nem tudom, valami finomat...
    -Oké, repülök is! - próbáltam egy kicsit viccesre fogni a dolgot, de maga alatt volt Ali.
    -Itt is van a kakaó és a croassan. Jó étvágyat!
    -Köszi. - miután megreggelizett egy kicsit faggattam, hogy emlékszik-e valamire.
    -Ali, emlékszel a sátorozásra fiúkkal, amikor egy vaddisznó megtámadott és mi a matracon a vizben egy jó ideig kellett maradjunk? - erre megfogtam a kezét.
    -Nem, de sokat gondolkodtam és eszembe jutott valami. - felcsillant erre a szemem.
    -És mi az? - néztem kiváncsian.
    -Volt ott egy srác, a neve Louis, olyan aranyos az a srác. És rendes is. - nagyra nyilt a szemem, amikor ezt mondta, bevallom féltékeny lettem.

Dél felé megint elaludt Ali és álmába pedig mind ezt hajtogatta: Louis annyira szeretlek! Te kellesz! Erre óriási dühöt éreztem.

Mi az, Louis tettszik neki? Ez nem lehet...Akkor én...? Erre rá kell kérdezzek. 1 óra múlva felébredt:
    -Ali szeretnék kérdezni valamit. - közbe nagyon gondterhelt arcod vágtam.
    -Mondjad, mi a baj?
    -Miközbe aludtál egyfolytába Louis nevét mondtad, meg hogy kell neked...Akkor most ő tettszik neked?
    -Harry, én...nem szeretnélek megbántani...légyszives hagyj pihenni! - és elforditotta fejét. Mostmár biztos voltam benne, hogy Louis tetszik neki! Leverten mentem ki a szobából. Nem hittem el...Mit tudjak csinálni, nem tudok parancsolni az érzéseinek. Ha elveszitem én...én nem is tudom mit csinálok. Azt nem élném túl! A folyóson sétálva rengeteget gondolkodtam. Reméltem, hogy mire visszatér az emlékezete újra engem fog szeretni, de ha mégse akkor muszáj lesz elengednem. Már pedig nem szeretném megtenni ezt a lépést...És mért pont Louis? Nem birnám őket nézni, ahogy enyelegnének. De Louis-nak ott van Kelly, úgyse jönnének össze, hiszen Louis a barátom. Idegileg teljesen kikészűltem, inkább hazamentem és lefeküdtem.