Összetartozunk!

EZT HALLGASSÁTOK, MIKÖZBE OLVASSÁTOK!!!!! http://www.youtube.com/watch?v=uuZE_IRwLNI

Reggel van, csak úgy szikrázik be a nap és boldog vagyok, mert mellettem fekszik az a srác, aki nélkül nem tudnék élni. Soha nem szerettem és soha nem ragaszkodtam ennyire egy sráchoz sem. Ő teljesen más, sokkal törődőbb és gyengédebb velem. Szerencsésnek érzem magamat, mert sok lány lenne a helyemben és Harry több milió lány közül választott engem. Nem akarok 10 évet előreugrani, hogy mi lesz velünk, együtt maradunk-e...Hülyeség, most csak a pillanatnak akarok élni!
*Harry felé fordúltam. Láttam azt a pimasz kis mosolyát. A kis dilis nem vette észre, hogy már én láttam, csak mosolygott, szinte kitört a nevetéstől:
    -Jó reggelt neked is Harry, látom ébren vagy és jó kedved van! - közbe felültem az ágyra, mintha nem is akarnék különösebben tudomást venni róla, de visszahúzott az ágyba.

    -Ne menj el! - úgy hisztizett, mint egy 5 éves. - Ne haggy itt kérlek!
    -Jól van te nagy csecsemő! - erre mindketten felnevettünk.
    -Lesz egy meglepetésem estére, úgy készülj. - nézett mélyen a szemembe.
    -Tényleg? És mi? - néztem kérlelve.
    -Drága Alice, nem lenne meglepetés ha elmondanám. De tetszeni fog! - és megcsókolt.
    -Nekem már ez is tetszik! - még egy kicsit eljátszadoztunk aztán lementünk a többiekhez, mindenki ott volt kivéve Lou és Kelly.
    -Srácok hol vannak Lou-ék? - kérdeztük egyszerre Harry-vel.
    -Nem hallottátok éjszaka mit csináltak? - nézett tágra nyilt szemmel Niall.
    -Nem!
    -Hát ha hallottátok volna, akkor nem lennétek kipihentek... - mondta Zayn.
    -Hol vannak a csajok, ugy-e nem passzoltátok haza őket?
    -Nem dehogyis csak még alszanak.
Megreggeliztünk, majd a fiúk felköltötték a lányokat, hát azért még össze kell szokjunk, de nem lesz gond. Felhivtam anyát is, szeretné már megismerni Harry-t ezért ma elmegyünk hozzájuk. Harry épp ette a Tac-O"S-t :
    -Harry, beszéltem anyával és szeretne megismerni.
    -Hát ez remek! - mondta teli szájjal. -Ma megyünk?
    -Hogyha nem gond...igen.
    -Dehogyis is! Lesz ma programunk elég.
    -Már úgy várom az estét! De mit vegyek fel?
    -Valamit szépet és cukit. Legyen olyan Ali-s! - és kacsintott egyet.
    -Na ne mond! - és rádőltem.
    -Ali...basszus! Összenyomsz, nem tudok enni! - kényeskedett.
    -Bocsi, de ezt muszáj volt, kiváncsi voltam mit szólsz hozzá. - és rányújtattam a nyelvemet.
*Délután elmentünk vásárolni Kelly-vel, Holly-val és Mira-val. Imádom őket, annyit lehet velük hülyülni...De hiányzott Harry! Amikor megláttam az egyik ingét a kirakatban eszembe jutott az illata és hiányérzetem támadt. Elbambultam egy kis időre. A csajok kellett elráncigáljanak onnan:
    -Ali jól vagy? - kérdezte Holly.
    -Persze csak hiányzik Harry!
    -Nemár, csak 2 órája, hogy eljöttünk.
    -Nem érdekel. Nekem ő kell, csak ő jár a fejemben.
Majd hazaértünk, nem is akartam elengedni Harry kezét. Aztán kellett készülődni anyuékhoz. Már kitaláltam mit veszek fel, de azért bemutatom Harry-nek is:
    -Harry, kéne egy kis segitség! - kiálltottam át a másik szobába.
    -Mit segitsek?
    -Örülnél egy kis divatbemutatónak? - mihelyt kimondtam már le is huppant az ágyra, tollat és papirt vett elé, és nagy szemekkel rám figyelt.

Az első ruha nem tetszett, ezért egy szomorú szmájlit mutatott fel. És igy ment ez egy órán keresztül, mintha egy hurrikán járt volna végig a szobán, majd megtaláltam az ideális ruhát. Elköszöntünk a többiektől. Útbözbe észrevettem, hogy Harry nagyon ideges:
    -Harry, valami baj van? - néztem aggódóan.
    -Nem semmi, nyugi!
    -Biztos?
    -Ami azt illeti egy kicsit félek, hogy mit szólnak majd...
    -Ők nem olyanok akik leharapják a fejedet, és biztos tetszeni fogsz nekik! - és adtam egy puszit a szájára, majd megérkeztünk.
    -Hahó, megjöttünk!
    -Szia angyalom! Jaj úgy hiányoztál! - mondta anya.
    -Sziasztok! - mondta az öcsém Adam.
    -Hello öcskös! - és szorosan megöleltem.
    -És itt van a barátod is, milyen aranyosak vagytok igy együtt! - anya el volt kápráztatva, különben apa is.
    -Örülök, hogy megismerhetem! Harry vagyok! - tök jól eldumáltunk, majd apa elhivta Harry-t.

    Harry szemszöge:
Egy kicsit féltem, hogy mit szólnak majd hozzám ,de amikor beléptünk valahogy feloldódtam. Nagyon kedvesek voltak Ali szülei, még az apukája is. De egyszercsak félrehivott, itt egy kicsit ideges lettem:
    -Harry úgy érzem, hogy nagyon egy húron pendültök a lányommal, még soha nem láttam ennyire szerelmesnek és remélem, hogy kitartotok egymás mellett és vigyáztok egymásra.
    -E felől semmi kétség! Soha nem szerettem ennyire egy lányt se, azonnal megragadott. Elbűvölő teremtés!*-*
     -Ennek örülök!
Majd ebédeltünk egyet közösen, Ben is megjött. Nem tudtunk sokáig maradni, mert nekem még kell készüljek a meglepetés megszervezésére, ezért már mentünk is, mostmár csak én kell bemutassam Ali-t az én családomnak.

    Aznap este (Harry):
Már Ali is kész volt, szegény nagyon izgúlt, majd elindúltunk a helyszin felé. Bekötöttem a szemét, hogy lássa merre megyünk.
    -Megérkeztünk! Segitek kiszállni. - nagyon élveztem ezt a helyzetet. - Vigyázz lépcső!
Az egyik nyaralónkhoz vittem el, ami dél Angliában van. Itt egy kis romantikus vacsorát képzeltem el. A kendőt leoldottam a szeméről:

    -Mostmár kinyithatod! - közbe hátulról átöleltem.
    -Harry, de ez...fantasztikus! - majd megcsókoltam. - Köszönöm! - meg volt nagyon hatódava.
    -Neked bármit! - majd leültem. Volt egy pincérünk is , aki Lou volt. Mint egy igazi pincér úgy volt felöltözve.
    -Jó estét! Először is egy kis fehér bort ajánlanék figyelmükbe 2005-ös évjárat. Azonnal hozom is az előételt. Ha bármire szükségük van csak szóljanak. - Ali jókat nevetett rajta, de én is.

    -Harry ezt hogy csináltad? Le vagyok nyűgözve!
    -Ez volt a célom! - miután elfogyasztottuk a vacsorát Lou beinditotta a zenét.
    -Hölgyem, megtisztelne egy tánccal? - és nyújtottam a kezemet feléje.
    -Hát persze! - és elkezdtünk lassúzni. Nagyon közel voltunk egymáshoz. Az a csöppnyi kis űr csak úgy vibrált közöttünk, s akárhányszor találkozott tekintetünk, annyiszor mélyültünk el.
    -Harry, ugy-e mi mindig együtt maradunk és senki sem állhat közénk? Mert én azt nem tudnám kibirni! - egy könnycseppet láttam a szemébe, letöröltem.
    -Psszz...nyugodj meg! Senki sem állhat közénk!
 Majd láttam, hogy el van gyengülve, lassan megadja magát és elkezdtem apró csókokat hinteni nyakára, amitől teljesen elolvadt, majd az ölembe felvittem a hálószobába. És megtörtént az, aminek meg kellett történnie...